Jegyes Esték a plébánián

„Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” írja  Szentírás, de nekünk, jegyeseknek az is fontos, hogy a házasság szentsége előtt a tőlünk telhető minden szükséges előkészületet megtegyünk, így velünk együtt még 11 párral ezzel a szándékkal jelentkeztünk a Jegyes Esték című kurzusra.

Idén február 6-án vasárnap este indult el az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián a plébánosunk által vezetett, 10 alkalomból álló házasságra felkészítő képzés. Attila atya a kurzus nyitó- és a zárónapi előadások megtartása, az imapercek, és a barátságos légkör megteremtése mellett hétről-hétre számos hasznos szakirodalommal, online előadással, és cikkekkel segít bennünket a felkészülésben. A vasárnapi Jegyes Esték során eddig 4 különböző házaspárt, azaz 4 élettörténetet ismertünk meg. A házaspárok megvallották hitéletüket, egymás iránt tanúsított szeretetüket, gyakorlatias példákon keresztül mutatták be a házasélet minden feladatát, vagy éppen az eredményes vagy eredménytelen konfliktuskezelési,- és pénzkezelési stratégiájukat.

Megtanultuk, hogy a házasság egy extrém sporthoz hasonló, ahol rendkívüli helyzetekhez kell majd rugalmasan alkalmazkodni. Isten gondviselő jóságát nem nélkülözve igyekeznünk kell egymással összhangban cselekedni. A társunkkal való kapcsolatban legfontosabb, hogy a szükségszerű surlódások idején is törekedjünk a kiengesztelődésre.

Véleményünk szerint az előadások során megoldandó feladatok és kérdések jó alkalmak arra, hogy kimondjuk, tisztázzuk magunkban és egymás között az alapvető és lényeges kérdéseket. A kimondott, vagy a ki sem mondott gondolatainkban kell megtalálni azokat a tiszta, szép, őszinte vágyakat, ami igaz szeretetre vezet, és amiben kimondva, vagy kimondatlanul a szeretet forrása utáni vágy is felbukkan.

Urunk, kérünk Téged, terjeszd ki ránk kegyelmedet, hogy a házasságra a lehető legjobban fölkészüljünk; jegyespárként segíthessük egymást a házasság felé vezető úton, és növekedjük egymás szeretetében!

Farle Mónika&Németh László

Farsang a Teréz anya Családi Bölcsiben

A farsang különösen fontos a kicsi gyermekek életében. A farsang az éltető játék, ahol varázslat által készülünk fel a nagybetűs életre: mindenkiből lehet minden.

Három esztendővel a hátuk mögött ezek a kicsinyek mesébe csomagolt, legőszintébb vágyainkat élik elénk: belőlünk is lehet még bármi, amit szeretnénk.

Gyönyörű mosollyal az arcukon, különös ruháikban doktor néni már három évesen is komolyan meg tud gyógyítani minden játékbabát, a tündér pedig mindenkit átváltoztat, amivé szeretné; az oroszlán bátor emberré cseperedik majd, az eperből kertész lesz talán, a pókocskából pedig textiltervező.

A játék: tanulás, tapasztalás és öröm. A Teréz anya bölcsiben pedig jó nekünk együtt játszani.

Szendrényi Marietta

Elsőáldozásra készülünk…

Az elsőáldozásra készülő családok számára február 26-án, szombaton megkezdődött az a felkészülési sorozat, amely 5 alkalommal hívja találkozásra a szülőket és gyermekeiket. Elsőáldozók azok a gyermekek lehetnek, akiknek szülei ezt személyesen kérik a lelkipásztortól, akik meg vannak keresztelve (a keresztség ugyanis a „szentségek kapuja”: ez alkalommal váltunk ugyanis Katolikus Egyház tagjaivá, akkor nyertünk beavatást az istengyermeki életbe); továbbá a kellő lelki és ismeretbeli felkészültség is szükséges ahhoz, hogy Jézusunk értünk adott életáldozatából részesedjünk, vagyis az Oltáriszentséghez járuljunk.

Ne feledjük, hogy a gyermekek katekézise (hit útján való kísérése) csak akkor hatékony, ha a gyermek mellett hívő család – vagy legalább egy hívő szülő – áll, és ha a gyermek láthat maga körül – túl a szülőn – nála idősebb korosztálybeli hívőket és hívő közösséget. Ezért is fontos a vasárnapi szentmisén való részvétel, hiszen ott találkozik a keresztény közösség Jézus körül. Felemelő és feledhetetlen, ha az elsőáldozási felkészülést családi eseménnyé tesszük azáltal, hogy az egész család készül a jeles eseményre, ami a korosztálynak megfelelő egyfajta beavatás a vallásgyakorló életbe.

A havonként tartandó szombat délutáni foglalkozás alkalom arra, hogy a különböző iskolákba járó gyerekek egymást is megismerjék, ugyanakkor a szülők is egy asztal körül találkozzanak a plébánossal és egymással. Az első közös foglalkozás alkalmával a bibliai Tízparancsolatról frissítettük fel az ismereteinket. Legközelebb március 19-én, szombaton ismét 14.30-16.30 között találkozunk a plébánián.

Gál Viktorné Ili, hittanár

A várva várt farsangi bál Újszegeden

Hálával gondolunk vissza arra, hogy 2020 februárjában még megtarthattuk a plébániai farsangi bálunkat. Azt követően azonban, 2021-ben a járványveszély miatt ez elmaradt, ám idén ismét módunk volt arra, hogy közösségi életünket építő bált szervezzünk, aminek idén is otthont adott az egykori Szent Vince Egyesület által épített Művelődési Ház.

A mulatságot Jáger Richárd, a Bálint Sándor Művelődési Ház vezetője nyitotta meg, aki fontosnak tartotta hangsúlyozni, mennyire várt minket, mert számára minden évben kiemelkedő program az újszegedi hívek farsangi bálja és a húsvéti passiójátéka. Plébánosunk köszöntő szavai és a közös ima után következett a finom vacsora, amelyet a mórahalmi Platán Vendéglő készített számunkra.

A jelmezesek felvonulása ismét az ötletgazdagságról tanúskodott. A különdíjat a Katicabogár (Csapó Miklóska), a harmadik díjat az Afrika reprezentáció (Pap Zsófi és Barnabás) nyerte el. A második helyen György lovag (Pozsonyi György) és a Cowboy (Gyekiczki Peti) osztozott. Az első helyen holtversenyben a Szelíd motorosok (Tallósyék), Shrek (Bauer Tamás) és Miss Saigon (Jászfalusiék) végzett.

Dél-alföldi táncokat tanultunk a szegedi Cuháré Táncműhely jóvoltából Szászné Medvegy Veronika és Csókási Imre vezetésével, amelyhez a talpalávalót a Csergő banda biztosította.

A vidám műsorok keretében Attila atya meséjéből megtudhattuk, miért fontos az ünneplés az eszkimó hagyományok szerint is. Ótott Feri humoros szemelvényeket olvasott fel iskolai dolgozatokból, amelyeket Flóri atya gyűjtött össze. Fazakas János egy szép fohásszal kedveskedett a jelenlévőknek, Orcsik Sándor pedig idegen kifejezésekből összefűzött szólánccal „elmélkedett a politikáról”.

A közösség összetartása a szervezésben is nagyon érződött. Köszönjük a támogatást a Művelődési Ház alkalmazottainak, Jáger Richárdnak, Veres Erzsikének és Tóth Attilának. Hálásak vagyunk a zenei szolgálatért Kálmán Zsoltnak, a konferálásért Noé Verusnak. Köszönet az előkészületekben és az elpakolásban nyújtott segítségért, a tombolatárgyakért Ludányi Olgának, Orcsik Sándornak, Bauer Tamásnak, Kulik Lacinak, Kerekes Lászlónak, Vermes Petinek, Pár Zolinak, Bővíz Lacinak, a Berényi házaspárnak, a Tallósy családnak, a Jeromos csoportnak, a Liget Társulatnak, és végül, de nem utolsósorban a sokat serénykedő Kószó Editnek és Aradi Mártinak.

Jövőre is nagy szeretettel várjuk a plébániai közösség apraját-nagyját a közös mulatságra.

Bús Márti

Bemutatkozik a szegedi női fokolár közösség

Bemutatkozásunkat kezdjük némi szómagyarázattal: amikor „fokolár közösség”-ről beszélünk ezen két dolgot is érthetünk: egyrészt mindazokat az embereket, akik egy városban vagy országban a Fokoláre Mozgalomhoz tartozónak vallják magukat, és korosztályuk, életformájuk, elköteleződésük szerinti kiscsoportokban találkoznak; másrészt ennek a tágabb közösségnek Istennek szentelt (általában világi) tagjait, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinókat (férfiak) illetve fokolarinákat (nők). 

Chiara Lubich, a Fokolare Mozgalom alapítója

A II. világháborúban Olaszországban kibontakozott és aztán gyorsan terjedő katolikus gyökerű lelkiségi csoportosulást hamar elkezdték Fokoláre Mozgalomnak nevezni, a tűzhelyt jelentő „focolare”, szó alapján. Ezt először épp a közösségben élő megszenteltek otthonaira használták. Utal ez a törekvésünkre, hogy megteremtsük a meleg, családias szeretetlégkört közösségeinkben, ahova magát Jézust hívjuk meg magunk közé. Hiszünk ugyanis szavaiban, hogy ha nevében – azaz Szeretetében – gyűlünk össze, Ő ott van velünk (vö. Mt 18,20). Életünkkel szeretnénk tanúsítani, hogy Isten a szeretet, ez az, ami minket is elragadott, mint a II. világháború alatt Chiara Lubichot és társait. Ez a Szeretet az „ugródeszkája” a kifelé fordulásunknak: minden ember felé, hiszen e lelkiség karizmája éppen az egység. A mozgalmunkban való szolgálaton kívül mindannyian laikus munkakörben dolgozunk. Megszentelődésünk útját főként a hétköznapokban, az emberek között, értük és velük leljük meg. A fokolár példája a názáreti házban zajlott élet.

A női fokolár Szegedre a férfi fokolárt követően, 31 éve érkezett meg, pont Újszegedre, 3 taggal. Akkor még albérletben laktunk, amit a Tisza túlpartján újabb albérletek követtek, mígnem 1999-ben visszajöttünk Újszegedre.  Előbb a Fürj utcába, most pedig immár harmadik éve élvezzük azt a szép otthont a Bérkert utcán, melyben előtte a Salvator nővérek éltek.

Jelenleg öten élünk Szegeden fokolarinák: Aranyos Julianna 2018 óta él Szegeden. vajdasági magyarként évtizedeket töltött a horvátországi és a szerbiai többnemzetiségű, többfelekezetű közösségek szolgálatában, így hidat alkot délszláv barátaink felé is. Fekete Mária pedagógus és hitoktató, októberben érkezett közénk. Ő 18 éven át a Róma melletti nemzetközi központunkban élt, hivatalos fordítóként és tolmácsként, mely munkáját most távolból folytatja. Gyöngyi Marianna és Prokopp Katalin pedagógusok, ’92-ben még mint gen-ek (a fiatalok) érkeztek Szegedre. A nyugat-európai képzési időszakon kívül Marianna Romániában, Katalin Algériában és Indiában éltek fokolárban. Barna Erzsébet az 1991-ben érkezett úttörők között volt, és hosszabb budapesti és egy pozsonyi megszakítással most újra fokolárunk tagja. Orvos, most foglalkozás egészségügyben és hospice otthonápolásban dolgozik.

Fokolárunkhoz öt házas fokolarina is tartozik: egy zákányszéki, két kecskeméti, egy jánoshalmi és egy szegedi. Így alkotunk együtt egy lelki családot. Missziónk, gyerekekkel, fiatalokkal közösségeinkkel való foglalkozás, és helyi vagy nemzetközi szociális tevékenységeink gyakran közösek a férfi fokolárral, és a dél-magyarországi közösség más csoportjainak tagjaival is. Nagy szeretettel és örömmel köszöntjük az újszegedi plébánia közösségét, szívünk és házunk kapui tárva vannak!

Ui: Többet megtudhattok a Mozgalom életéről: www.fokolare.hu  és https://ujvarosonline.hu/

***

Íme a modern idők nagy varázsa:
behatolni a legmagasabb szemlélődésbe
és megmaradni elvegyülve a többiek között,
ember ember mellett.

Még többet mondanék: beleveszni a tömegbe,
hogy átitassuk az istenivel,
miként a kenyérdarab elázik a borban.

Ennél is többet mondanék:
részeseivé válni Isten terveinek
az emberiséggel,
fénykévéket vetni a tömegre,
és ugyanakkor megosztani az embertárssal
gyalázatot, éhséget, ütéseket,kérészéletű örömöt.

Mert a mi időnk
és minden idők vonzereje
nem más, mint az elgondolható
legemberibb és legistenibb:
Jézus és Mária,
Isten Igéje, egy ács fia,
a Bölcsesség Széke, családanya.

Chiara Lubich

Vízkereszt a művészetben

A fenti címen tartott előadást Péterffy Gabi testvérünk január 20-án este a Felnőttkatekézis csoportunkban. Valójában azonban ő is szereplő volt egy olyan műsorban, amelynek a szerkesztése a témához tartozó műalkotások kiválasztását is tartalmazta. Megjelenítésük módja Gabi tájékozottságát, emelkedett szellemét, kreativitását dicséri.

Mondanivalóját, illetve a műsor szerkezetét vízkereszt ünnepének három meghatározó elemére fűzte fel: a napkeleti bölcsek látogatása, Jézus megkeresztelkedése és a Kánai menyegző.

Gabi kivételes erénye, hogy mindjárt a bevezetőben meg tudta teremteni azt a szellemi miliőt, amelyet hihetetlen biztonsággal nagy mesterek műalkotásainak megfelelő részleteire bízott. Lényegesnek tartotta, hogy – mivel minden jelentős történés evangéliumi igazságokon alapszik – közülünk valaki felolvassa a megfelelő evangéliumi részletet. Máté, Márk és János evangéliumából kiválasztott részletekre építette az ünnepi műsort, tehát három nagy szerkezeti részre tagoltan válogatta össze nagy művészek alkotásait. Bevezetésképpen Liszt: Pater Noster c. zongoraműve hangzott el Lucz Ili előadásában. Ezután Sík Sándor, Juhász Gyula, József Attila egy-egy költeménye következett társaink előadásában. Különösen meggyőző volt József Attila – Tolcsvai László: Betlehemi királyok c. művének egy részlete Orcsik Sándor (ének), Orcsik Anett (ének, fuvola), Lucz Ili (zongora) és Pechan Szabolcs (gitár) előadásában.

A műsor második részét Liszt: A három királyok indulója c. négykezese indította, Gabi és Lucz Ili zongorázta. Ez a mű alapozta meg hangulatilag azt a három művészileg nagyon hatásosan megalkotott filmrészletet (Ben Húr, Máté evangéliuma, A Názáreti Jézus), amelyek a napkeleti bölcsek hódolatának jeleit prezentálták.

Vízkereszt ünnepének áhítatos megélését elmélyítette az „Én ismerek egy üde, drága folyót” kezdetű egyházi ének Orcsik Sándor, Orcsik Anett és Lucz Ili előadásában. A Jordánban, a „Drága folyóban” keresztelkedik Jézus: a filmrészletek (Máté evangéliuma, A Názáreti Jézus) kézzelfogható közelségbe hozták, korunk emberévé tették Jézust, aki itt egyúttal isteni felkiáltójel is. János evangéliuma a Kánai menyegzőt jeleníti meg, amelyet megerősített a Názáreti Mária c. filmnek a többihez hasonló elgondolkodtató részlete.

Az előadás fontos, tulajdonképpen összetartó szerkezeti eleme volt az egy-egy rész lezárása, ill. összefoglalása képpen három részletben elhangzó Paul Claudel: Vízkereszti ének című műve. Ezt nem véletlenül Gabi olvasta fel, mert ebben az egyébként nehéz versben súlyos gondolati elemek feszegetik az ember benső világát, hite gyengeségét vagy éppen erejét.

Végül köszönettel tartozunk Gabinak, Lucz Ilinek, Szekeres Zsuzsának, Orcsik Sándornak és Anettnek, Pechan Szabolcsnak, hogy közreműködésükkel közel hozták a zenés verses műalkotások élményanyagát. Köszönjük, Gabi, hogy ez az este felemelő ünnepi imádságnak bizonyult.

Vajtai Éva

Ökumenikus istentiszteletet tartottunk a Teréz anya templomban

Az ökumenikus imahét, amelynek keretei között a keresztények egységéért imádkoznak 1968 óta a világon, a már megszokott időben, január harmadik hetében – január 16-23 között – került megszervezésre. Szegeden élő és működő keresztény felekezetek minden este más-más templomban imádkozhattak a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa által összeállított imaszándékokért.

Az idei esztendő alapgondolata Karácsony ünnepköréhez és a napkeleti bölcsekhez kapcsolódott és ehhez kapcsolódva határozták meg a szervezők az imahét minden napjának alapgondolatát. Január 21-én, péntek este az újszegedi katolikus hívek a Kalkuttai Teréz Anya templomban fogadták vendégül mindazokat, akik fontosnak tartják a krisztushívők egységéért rendezett imatalálkozót.

Ezen az estén a taizéi énekek adták a közös ima keretét. Az igeliturgiára érkezőket Attila atya és Flóri atya köszöntötték a templom bejáratnál. Az imaóra elején Attila atya bemutatta a testvérfelekezetek megjelent lelkészeit: Balogh Barnabás (baptista lelkipásztor) Kereskényi Sándor és felesége Kereskényiné Nemes Lívia (Honvéd téri református lelkipásztorok), Juhász András, Mándi Kitti, Szabó-Lovász Adrienn (a Kálvin téri református lelkipásztorok), Imrényi Tibor (magyar ortodox egyház papja). Az igehirdetést Juhász András esperes tartotta, melynek központi gondolata az ökumenikus imahét alapigéje volt: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,2)

Lelkész úr kiemelte, hogy életünk mindennapjai során igen gyakran mondjuk azt valamire, hogy imádjuk vagy épp a szeretett társunkat szólítjuk meg úgy, mint imádatunk tárgyát. Pedig imádni csak Istent lehet, egymás felé pedig a tőle tanult szeretettel kell fordulnunk. Isten kegyelmében bízzunk, hogy a keresztény felekezetek tagjai egymásban ne a különbségeket, hanem a hasonlóságot, az egy igaz Istenben vetett hitet keressük és találjuk meg.

Az igeliturgia során előbb a felekezetek lelkészei, majd a hívek fohászkodtak. Az ökumenikus együttlétünknek szép keretet adtak a közösen énekelt taizéi énekek. Együttlétünket szeretetvendégség zárta, ahol finom kalács és tea mellett tovább beszélgethettünk egymással.

Dr. Homoki-Nagy Mária

Megalakult a Férfiklub a plébánián

2021. szeptember 22-én új csoport alakult Plébániánkon. Ahogyan a cím is sugallja, férfiak alkotják a kört. Gulyás Péter értő vezetésével kéthetente egy-egy férfias, férfiakat érintő témáról beszélgetünk kötetlen, mégis jól strukturált formában. A klub nevében a „férfi” jelző azonban nem kizárni igyekszik a nőket, hanem a férfi lét kérdéseinek tárgyalása és társadalmunkban való megjelenése a kör elsődleges célja.

A találkozókon olyan témákról beszélgetünk, mint pl. apa–fiú kapcsolat, férfi mint vezető, társadalmi elvárások a férfival szemben. A szerdánként tartott rövid feladatot kapunk a csoport vezetőjétől, amely rávezet az alkalom témájára. Az azt követő megbeszélésbe kötetlenül, de mindannyian bele kapcsolódunk, hiszen tagjaink a hetvenes éveiben járó nyugdíjas bölcsességével, a negyvenes, ötvenes éveiben járók példáival és tapasztalatával, és a húszas, harmincas éveiben járó fiatalok frissességével járulnak hozzá a beszélgetés teljességéhez.

Tekintve, hogy a csoport tagjai valamennyien eltérő szakterületekről érkeznek, mindenkinek sajátos, az egyéniségét tükröző gondolatai jól egymásra épülő építőkövekként alkotják meg beszélgetéseink vázát.

A kéthetente, 19 órakor kezdődő összejöveteleinken a témákat általában nem lezárjuk 21 órakor, hanem két hétre felfüggesztjük csupán. Bizton állíthatom, hogy napokon keresztül tudnánk ismétlés nélkül boncolgatni a különböző izgalmas, és mindenki számára más-más új tartalmat, információt hordozó kérdéseket.

A „négyszögletű” kerekasztal-beszélgetéseink alkalmával túl azon, hogy egymást is megismerjük, magunkkal is szembenézünk, tovább formáljuk a magunkról, egymásról, és a közösségről alkotott képünket. Úgy érzem, vasárnaponként közös lélekkel köszöntjük egymást a miséken.

Asztalos László