„Ének az esőben”

Augusztus 28-án csütörtökön a nyáresti Társaskör keretében Péterffy Gabriella művésztanár „Ének az esőben – Válogatás zenés filmklasszikusok jeleneteiből” címmel tartott lebilincselő előadást. A nézők bepillantást nyertek Hollywood aranykorába: örökzöld dallamok csendültek fel, briliáns táncjeleneteket, gyönyörű kosztümöket és díszleteket láthattunk. A fergeteges táncjelenetek között felcsendültek lírai dallamok is: a Szivárványdal az Óz, a nagy varázsló című filmből Judy Garland előadásában, valamint Bing Crosby ikonikus Fehér Karácsonya. Az előadó bemutatta a híres zenés filmek születésének kulisszatitkait és főszereplőik életútjának fontos állomásait is.

Az est címadója az 1952-ben bemutatott „Ének az esőben” a zenés műfaj klasszikusa, amely összefoglalja mindazt, amit a hangosfilm a forgatás évéig megtanult. A főhős, Gene Kelly éneke és akrobatikus elemekkel teli tánca a belülről fakadó derűt és optimizmust sugározza.

Kortársa, Fred Astaire – sokak szerint minden idők legnagyobb táncosa – stílusát az elegancia és a költőiség jellemzi. Láthattuk, amint zseniális szólót adott elő, megnéztük fergeteges táncjelenetét partnerével, Ginger Rogerssel és tanúi lehettünk annak a filmtörténeti pillanatnak is, amikor Gene Kelly és Fred Astaire együtt énekelt és táncolt.

És hogy a nagy elődök hagyományának folytatására van igény és törekvés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2011-ben elkészült „A némafilmes” című alkotás – amely a hangosfilm korának beköszöntét idézi – hatalmas közönségsikert aratott és több Oscar-díjjal jutalmazták.

A filmklasszikusok dalaiból és táncaiból áradó életöröm igazi kikapcsolódást és feltöltődést adott. Az előadás valamennyi nézője nevében köszönjük ezt a tartalmas és jó hangulatú estét!

Szita Ilona

Ormos Gerő író élete és munkássága

Augusztus 14-én, csütörtökön újszegedi Társaskör keretében az érdeklődők Aracsi Lászlóné, Ormos Ágnes megemlékezését hallgathatták meg édesapjáról.

A Felvidékről származó író családjának az I. világháború után el kellett hagynia szülőföldjét, s ekkor találtak új otthonra Székesfehérvárott, majd nyugdíjazását követően Szegeden. A sokgyermekes család nehéz körülmények között élt, de szüleik mindent megtettek, hogy gyermekeiket taníttatni tudják. Ormos Gerő a Puskás Tivadar Műszaki Technikumot végezte el, majd postai tisztviselőként helyezkedett el. Önmagát képezve széles műveltségre tett szert, s hamar megmutatkozott írói tehetsége. Herczeg Ferenc, Zsigray Julianna támogatta, barátja volt Takáts Gyulának, Vikár Bélának, Weöres Sándornak. A két világháború közti időben több könyve jelent meg. Sajnos a II. világháborút követően mellőzték, de az írást nem hagyta abba, írt íróasztala fiókjának. Szegedre költözését követően a Délmagyarország külső munkatársa lett. Itt jelenhettek meg kisebb novellái, karcolatai. Ezekből az est során a hallgatóság is ízelítőt kapott. Árgyusi Magdolna és Dőry Magdolna az író több novelláját – többek között a „Ceruza” című novellát, valamint egy részletet az „Ágrul szakadtak” c. regényből – olvasták fel.

Aracsiné Ormos Ágnes visszaemlékezése édesapjára lehetővé tette a hallgatóság számára is, hogy Ormos Gerőt mint családját szerető édesapát, az emberi lelket jól ismerő írót ismerhessük meg. Külön köszönjük, hogy az íróasztal fiókjában maradt kéziratok az író halála után kiadásra kerültek s közkinccsé váltak, melyekből egy-egy példányt kezükbe vehettek az esten résztvevők.

Homoki-Nagy Mária

Római zarándoklat a piaristákkal

Idén ismét volt alkalmam elzarándokolni Rómába, ezúttal a magyar piaristák szervezésében.

Családi nyaralás után, július 27-én, Budapesten a piarista tartományfőnökségen gyülekeztünk összesen ötvenen. Aznap este nyitó szentmisén vettünk részt Zsódi Viktor tartományfőnök atyával. Prédikációjában arra buzdított bennünket, hogy „ne turisták legyünk”. Természetesen nincs semmi baj a turistáskodással, de mi zarándokként nem csupán képekért és emlékekért megyünk, hanem lelki növekedésért is. A szentmise után rövid ismerkedés és vacsora következett, majd nyugovóra tértünk.

Másnap reggel repülővel indultunk útnak. Kedden este szentmisén vettünk részt a Szent Péter téren. Habár nem a Szentatya celebrálta, a mise végén körbejárt, meglepve minket zarándokokat.
Két nap kifejezetten „piaristás” programokkal telt: bejártuk Róma azon helyeit, ahol Kalazanci Szent József élt, munkálkodott és tanított. Találkoztunk más piarista zarándokokkal is, és közösen ünnepeltünk szentmisét a Szent András-bazilikában.
Természetesen sok más nevezetes látnivalót is felfedeztünk Rómában.

Csütörtök este zenés imádságon vettem részt a csoport egy kisebb részével. Itt láthattuk Lisieux-i Szent Teréz, a „kis út” tanítójának ereklyéit, aki arra bátorít, hogy a hétköznapi apróságokat is szeretettel éljük meg. Voltak tanúságtételek is – őt jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egyszerű, de mély lelkiséget keres.

A zarándoklat csúcspontja hétvégén a Tor Vergata-n megrendezett fő esemény volt, ahol mintegy egymillió fiatal gyűlt össze a világ minden tájáról. Szombaton a Szentatyával virrasztottunk, szentségimádáson vettünk részt. Szabad ég alatt aludtunk. Vasárnap Szentmisével zárult a találkozó – felemelő volt így együtt ünnepelni.

Hó elején ünnepeltük Krisztus Urunk színeváltozását. Hasonló volt ez a találkozó: Jézussal felmentünk a hegyre, megtapasztaltuk az Ő jelenlétét és dicsőségét. De ahogy a tanítványoknak, nekünk is le kellett jönnünk onnan, vissza a hétköznapi életbe – hogy a hegyen kapott fényt magunkkal vigyük.

Zenés, költői est a Társaskörben

Augusztus 7-én este az Újszegedi Társaskör előadói F. Dőry Magdolna versmondó és Bata János költő voltak. „Istenről, hazáról, szerelemről” címmel tartottak rendkívül élvezetes, magával ragadó, Lucz Ilona zongorajátékával színesített irodalmi estet. Mint minden alkalommal, ezúttal is Attila atya kedves köszöntő szavai fogadták a vendégeket és a hallgatóságot. Magdit már más alkalommal is hallhattuk, legutóbb Simon András grafikus, költő művészetébe avatott be bennünket.

Dőry Magdolna bemutatta nekünk Bata János délvidéki költőt, aki 1963-ban született Szabadkán. Jelenleg Horgoson él, német nyelvtanári diplomáját Újvidéken szerezte, majd 1986-tól a horgosi általános iskola némettanára. 2011-től az Aracs című kulturális folyóirat felelős szerkesztője. A folyóirat a délvidéki magyarság közéleti lapja, mára már az egész Kárpát medence, a szórványban élő magyarság keresztény értékeket valló alkotókat tömörítő folyóirat lett. Három felnőtt gyermek édesapja. 2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, majd József Attila-díjat kapott munkásságáért.

Magdi bár nem beszélt magáról, de tudjuk, hogy a versek végig kisérték életét, ahogy ő vall magáról, olvassa, mondja, közvetíti a költészet gyöngyszemeit. Istent szolgálja és dicsőíti előadásaival.

Bata János nem tartozik a kifejezettem termékeny alkotók közé. Viszonylag kevés verseskötete jelent meg eddig. A családi élet, a háborús idők nehézségei és helytállása a szülőföldön, az otthon maradás, a mindennapi tevékenységek és tanítás nem tették ezt lehetővé. Verseskötetei: „És vannak még szavak”, „Megkopott táj”, műfordításai: „Üstökösök fényénél”, „A bizonyosság” – ezek mutatják be költői hitvallását, érzékenységét a teremtett világ iránt, az emberi lélek rezdüléseit, kitárulkozását Isten felé, a végtelen felé. A versek megszólalása között zongoraművek szólaltak meg Lucz Ilona művésznő tolmácsolásában. Magyar zeneszerzőktől választott ezalkalommal műveket: Liszt Ferenc, Bartók és Kodály zongoradarabok szólaltak meg a hallgatóság nagy örömére.

Magdi versmondása magával ragadott bennünket, a költő egyszerű, közérthető gondolatai, képei elvittek minket alkotói világába, érzelmi gazdagságába,s az előadó ezt a világot oly hitelesen adta át nekünk, hogy észre sem vettük az idő múlását. Szívesen hallgattuk volna még sokáig kettejük beszélgetését. Nagyon köszönjük az est szívet-lelket felemelő élményét.

Szántó Lajosné

Könyvbemutató 12 fiatal pap tanúságtételéről

Július 31-én, csütörtökön a nyáriesti Társaskör keretében Dr. Szalamin Edit egyetemi docens asszony – ahogy ő fogalmazott – klasszikus könyvbemutatót tartott. Berán Ferenc szerkesztésében idén jelent meg a Jöjj, kövess engem! című kötet, melynek alcíme jelzi, hogy 12 fiatal pap tanúságtételéről olvashatunk. A kiválasztott 12 pap közül tíz római katolikus, kettő pedig görögkatolikus pap, akik különböző egyházmegyékben szolgálják Isten népét.

A tudatos szerkesztésnek köszönhető, hogy a papi hivatásról mondottak, mind a 12 fiatal pap esetében öt téma köré csoportosíthatok. Ezek, a családi háttér, Isten hívó szava, az elhívás fogadása, a papi munka tartalma és a személyes üzenet. Előadónk, Kovács Zoltán Röszke és Szentmihály plébánosának tanúságtételét, elhívását hosszabban idézte. Bár mindenkihez másképp szól az Úr és másképp is válaszolunk, ők tizenketten az Úr szolgálatára szentelték életüket. Imádkozzunk hivatásokért, fiatalabb és idősebb papjainkért és szeressük őket: zárta előadását docens asszony.

Homoki-Nagy Mária

Fogyatékkal élők családjainak találkozása a plébánián

Szombaton a Tiszavirág közösség családi napján padlóképezhettem fogyatékosággal élő fiatalokkal, szüleikkel és a közösség segítőivel. A Kőpálma történetét vittem, egy igen komoly témát, ami nem zárta ki a nevetést, de elfogadta a könnyeket is.
A sivatagi kép a pálmával és az oázissal jól passzolt a szegedi 42 fokos meleghez és a vendégszerető plébánia hűsítő közösségi terméhez. Lelkileg is oázissá azonban azért tudott válni ez a nap, mert a padlókép által tudtunk egymással találkozni, tudtuk egymást támogatva a forrást keresni életünkben mozdulatok, alkotás, éneklés, megosztás és a történet megélésének és megtapasztalásának segítségével.
Megnyitottuk a teret, ahol kerestük a válaszokat: „Hogyan tudsz élni a sivatag közepén? Hogyan lehet az, hogy neked van miből élned?”

Hálásan köszönjük az újszegedi plébánia közösségének vendégszeretetét!
Majoros-Tóth Zsuzsi a Tiszavirág nevében

Nyáresti zenés, verses áhítat

Július 17-én a csütörtöki Társaskör főszervezője és egyben főszereplője Orcsik Sándor, plébániánk lelkes, aktív tagja volt. Igen sokan közreműködtek a Sándor által meghívottak ezen a szép estén. Minden énekes, hangszeres, versmondó a tőle telhető legszebbet, legjobbat nyújtotta a népes hallgatóságnak.

A program nagyszerűen, koncepciózusan lett elképzelve, a szólótól kezdve 2-3-4 majd 9 tagúvá bővült együttesig, közben változatosságként egy-egy vers vagy zongoradarab közbeiktatásával.

Attila atya köszöntése után Sándor felesége Ludányi Olga vette át a szót, kedves konferálásában egy-egy spontán jött, humoros mondatával többször is mosolyt csalt a jelenlévők arcára.

Zongoramuzsikával kezdődött a zenés áhítat, Domenico Scarlatti magasztos szonátáját és Franz Schubert lélekemelő tételét a cikk írója játszotta.

Táczos Katalin: Az én miatyánkom c. megható, tartalmában nagyon mély értelmű versét Vörösné Dr. Árgyusi Magdolna mondta szívhez szólóan.

Apa és lánya, azaz Orcsik Sándor és Anett duettjében Istent dicsőítő énekek szerepeltek. Szép, tiszta énekük emlékezetes marad.

Liszt Ferenc: Költői és vallásos harmóniák c. művéből a Pater Noster (Mi Atyánk) méltóságteljes és Edvard Grieg: Költői hangképek c. kedves, hangulatos darabját Péterffy Gabriella adta elő élményszerűen.

Ezután egy énekes trió következett, mindhárman a szegedi ökumenikus kórus tagjai is, Dr. Homoki Nagy Mária, Dr. Szekeres Zsuzsanna és Orcsik Sándor. Lelkes, szép éneküket most is nagyon jól esett hallgatni.

Az ökumenikus kórus férfi tagjaiból alakult énekes kvartett zengő, erőteljes hangja kellemesen betöltötte a plébánia nagytermét. Áldozatos munkájuk, gyakorlásuk meghozta a gyümölcsét. Az együttes tagjai: Plánkai József, Hegedűs István, Orcsik Sándor, Forgács Endre.

Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr négykezes zongoraszonáta második tételének alsószólamát Péterffy Gabriella, felsőszólamát a cikk írója, Lucz Ilona játszotta. Mozart gyönyörű zenéjét mindig jó érzés előadni, de hallgatni is.

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet! c. békeszerző, minden akadály ellenére csakis a szeretetre irányuló költeményét Dr. Homoki Nagy Mária adta elő hatásosan, meggyőző erővel.

Az est utolsó közreműködői az immár 9 főre bővült férfi énekegyüttes tagjai voltak, énekükkel elbűvölték a közönséget.

Zárásként mindannyian együtt énekeltük a Kodály Zoltán által gyüjtött „Erdő mellett estvé lettem“ kezdetű Esti dalként ismert népdalt. Nagyon szép, a fülnek, szívnek kedves nyáresti zenés, verses áhítat részesei lehettünk.

Köszönet Orcsik Sándornak és minden közreműködőnek!

Lucz Ilona

Középkori templomok Skåne megyében

Plébániánk nyáresti Társaskörének július 24-i alkalmán Márton Gábor középiskolai tanár útibeszámolóját hallgattuk meg Svédországról a címben megjelölt témában. Előadónk családi kapcsolatai folytán az utóbbi időben szinte évi rendszerességgel jár Svédországba, annak déli részére. Sokat fényképez, így mi is gyönyörködhettünk képeiben, amelyekkel gazdagon illusztrálta mondandóját.

Bevezetésképpen ismertetett néhány adatot az országról. Területét tekintve a harmadik legnagyobb az EU-ban, lakóinak száma mintegy tíz és fél millió. Államformája alkotmányos monarchia. A svédek a IX. század óta keresztények. Az államvallás a XVI. század óta az evangélikus.

Az ország történetével kapcsolatban előadónk röviden szólt a vikingekről. A vikingek Európa nyugati és keleti felére egyaránt támadó, fosztogató északi germán népek összefoglaló neve volt az úgynevezett viking korban (VIII-XI. sz.). Ők a mai dánok, norvégok, svédek, izlandiak ősei. A kontinensen letelepedett vikingeket normannoknak nevezték, Kelet-Európában ruszok vagy varégok néven ismerték őket. A gazdag vikingek a szláv területen hatalmi pozícióba kerültek, ők alapították a novgorodi és a kijevi fejedelemséget, az utóbbit Kijevi Rusz néven, amely fénykorát a XI. században, I. Bölcs Jaroszláv uralkodása alatt élte. Előadónk itt kitért egy magyar történelmi tényre is: I. András királyunk felesége, Anasztázia, Jaroszláv és Ingegerd svéd hercegnő leánya a Kijevi Fejedelemségben ment feleségül Andráshoz, aki trónviszályok miatt menekült oda.

A gyönyörű, színes fotók sokaságán bemutatott középkori templomok, templombelsők, művészien kidolgozott felszerelési és egyéb tárgyak részletes bemutatására ebben az írásban természetesen nincs lehetőség, csupán arra szorítkozom, hogy a legfontosabb stílusjegyeket kiemeljem. A középkor művészetét az északon kialakult állatalakos stílus jellemezte: majomszerű, fantasztikus állatok, ragadozók és madarak egymásba fonódó alakjai; jellegzetes a groteszk ábrázolás.

A templomok közül feltétlenül megemlítendő Svédország egyik legszebb középkori, román stílusban épült temploma Lund városában. A templomok falába gyakran kerültek rúnaírásos kövek. A rúnaírás ősi, jobbról balra haladó, rovásjeleket használó írásrendszer.

A fentieken kívül előadónk még rengeteg információval szolgált, magyar kultúrtörténeti párhuzamokkal is, ami értékes, látókört bővítő tanári törekvés. Köszönjük!

Szalamin Edit

Zarándok fiatalok Taizé-ben

Plébánosunk, Thorday Attila vezetésével mintegy negyven fiatal és felnőtt kisérőik 11 napos zarándokútra indultunk. Célunk az volt, hogy július 20-27 napjaiban egy hetet töltsünk a taizéi dombon, hogy részt vegyünk az ott élő szerzetesek napi háromszori énekes imádságában, és bekapcsolódjunk a világ, de főképp Európa minden országából érkező keresztény kortársaink találkozójába. A hosszú buszútra idén vállalkozó zarándokok a számunkra készült zarándokfüzetben egyaránt találtunk praktikus információkat és lelki írásokat. Egyikünk, miután kézbe vette a füzetet és látta a “Remény és béke zarándoklata” címet, az ismerkedő bemutatkozás során így fogalmazott: “Az a reményem, hogy felvegyenek az egyetemre és azért imádkozom, hogy béke legyen bennem, ha mégsem úgy történik.” E gondolattal fogalmazta meg azt a szívbeli várakozást, ami a többségben 30 év alatti zarándokok istenkeresésének mozgatórugója Jézus követésében.

Taizé közösségben megélt imádságot, elcsöndesedést, egymásnak megnyíló baráti beszélgetéseket, gyönyörű természeti környezetet kínál, amiből mindenki azt a kincset veheti magához, amire neki most, a személyes istenkeresésében leginkább szüksége van.

A Franciaországba vezető utazás során Szendrényi Marietta gondoskodott arról, hogy az alkalmi társaság egymással ismerkedjen, barátkozzon, amiben a kreatív játékos feladatok és a közös vacsorafőzés is segített. Egy Svájban élő honfitársunk, Vadas Kati jóvoltából idén Wattwil kolostorában kaptunk két éjszakára szállást. Miként tavalyi utunk során a bajorországi Irseeben, úgy idén is a „Fazenda da esperanza”, vagyis a „Remény Udvara” közösség fogadott bennünket. Megtudtuk, hogy ők a különböző káros függőségből szabadultak számára nyújtanak életteret és keresztény szellemiségű életvezetést, hogy az egy-két éves rehabilitáció után testi- és lelki megerősödésük után visszatérhessenek a társadalomba. Megtudtuk azt is, hogy hazánkban is nemrég nyílt ilyen közösségi ház a Nagykanizsa melletti Csákány faluban.

Vasárnap délután Taizébe érkezve bekapcsolódtunk a korosztályunknak megfelelő programba, melynek gerincét a napi háromszori énekes imaóra biztosítja. A magyar csoporttal utazott Kertész Annamária is, aki évtizedek óta a taizéi énekek gitár kíséretének szerzője, valamint férje Bálint Zsolt, aki az énekek magyar adaptációját készíti. Az esti énekes imaórákat meghitté, a magyarokat pedig büszkévé tette Anna művészi gitárjátéka.

A napi programot gondolatébresztő előadások és kiscsoportos megbeszélések tették színessé.  A fiatalok a Taizéi Szerzetesközösség jelenlegi priorja, Matthew testvér „A reményen túli remény” című levelének gondolatait vették sorra, míg a felnőttek Jézus Hegyi beszédjének boldogmondásairól beszélgettek csöndes kisebbségben. A legkülönfélébb háttérből érkezett zarándokok mindannyian kivettük részünket a tábor fenntartásának feladataiból: vannak, akik ételt osztottak, mosogattak, mosdókat takarította, éjjeli őrként vigyáztak a táborlakók álmára, és még sorolhatnánk. Csodálatos összefogás ez, amit a fiatalok szívesen végeznek egymásért. Nem kis feladat gondoskodni 2000 ember napi szükségleteiről, és az imák szépségéről, de a munka és a szemlélődés összhangja szoros keretet ad az osztozáshoz közösségi élet minden területén Taizében.

A hazaút során a zarándok fiatalok ezeket válaszolták kérdéseinkre: Mit láttam én ezen a héten Krisztus egyházából? Mit kaptam itt személyesen ezen a héten?

  • “Számomra minden évben meglepő, hogy ennyi különféle származású és nemzetiségű emberrel egyazon Istenben hiszünk: elképesztő ez az összetartozás! A világ sok pontjából jönnek emberek, igent mondanak és vállalják az utazást, ami néha kontinenseket ível át, hogy együtt imádkozzanak. Nagyon jó volt velük részt venni a közös imában: Krisztus körül énekelni, csendben lenni közösen.” (Zsófi 20 éves)
  • “Pontosan azt láttam, amiben eddig is bizonyosságom volt, hogy teljesen mindegy milyen nemzetiségű vagy felekezetű emberekkel találkozom keresztényként, mindannyian egy Istent imádunk” (Csenge 18)
  • “Taizé varázslata abban rejlik, hogy kiemel minket a megszokottól, hétköznapi vallásosságtól és egy új világ kapuját nyitja meg előttünk. Az új arcokban történetekben, akikkel itt találkozunk ott rejtőzik a lehetőség, hogy új barátságokra és általuk önmagunkra és mások mélyebb megértésére leljünk. Taize esélyt ad, hogy átlépjük saját határainkat.” (Péter, 22 éves)
  • “Jó volt tapasztalni, hogy mindenki jókedvűen dolgozik: a munkamegosztással, közöségben még a takarítás is élhető valóság.” (Zalán 24 éves)
  • “A taizéi tapasztalat számomra az összetartozás érzését adta: az énekes imádság által közelebb kerültem Istenhez.” (Áron 20 éves)
  • “Csendességet és megnyugvást találtam. Mivel most végeztem a középiskolát, így itt tudtam meg, hogy felvettek egyetemre, ami nagyon nagy boldogság volt számomra. Itt ki tudtam tisztítani a fejemet a sok stressztől és koncentrálhattam az Istennel való kapcsolatomra.” (Berni 18 éves)
  • “Rendszeresen jövök ide. Taizé nekem ebben az évben bizalmat, nyugalmat, új barátokat, feltöltődést, csodás új énekeket és kitartást adott. Az imák során közel éreztem magam Istenhez nagyon tetszik, a felépítésük és az énekek sokszínűsége” (Bori 21 éves)
  • “Nem azt kaptam, amit vártam, hanem azt, amire szükségem volt.” (Imre, 36 éves)

Közösen megéltük, hogy a pár hete még aszályos, trópusi meleg elvonult Burgundiából, és e hét során mindennapos rövid záporok enyhítették a szőlők és erdőcskék borította dombok között a levegőt. A taizéi domb tövében, az oly sokak által szeretett park tavacskája is újraéledt: a Szent István-forrás kövei közül vidám erecskeként tör elő a kristály tiszta víz, hogy megtöltse a kiszáradt tó felrepedezett medrét. Akarva-akaratlanul is felmerül a párhuzam: még aszályos időkben sem apad el az életet adó víz, ugyanígy a szív mélyén rejtőző szeretet is tovább forrásozik a legszűkösebb időkben is, hogy felüdítse a lelket.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy még a legkietlenebb napokban is a szív mélyén lakozó jóság, a másokért való tenni akarás, a feltétel nélküli szeretet forrása nem apad el. A taizéi dombon ezt tudatosíthatják azok, aki zarándokként ide jönnek, hogy az Úr Jézus forrásából merítsenek. A kiengesztelődött egymásra figyelés, Isten alaposabb megismerése és a mindenkit átölelni vágyó atyai szeretet megtapasztalása adja azt az útravalót, a kicsinyke mustármagot, ami a zarándokok hazatérése után sokszoros lelki gyümölcsöt hoz, hogy az emberek között növekedjen Isten országa. Legyen így hát minden taizéi tapasztalat és élmény mindig Isten nagyobb dicsőségére!

taizéi zarándokok

A Dóm angyalai

A csütörtök esti Társaskör elmúlt heti előadója Radnai Zsuzsanna. Az angyalok nagyon közel állnak hozzánk. Gondoljunk arra, hogy akit szeretünk, azt angyalomnak, angyalkámnak szólítjuk. Vagy karácsony táján szívesen díszítjük otthonainkat angyal-figurákkal. A bibliai történetek olvasgatása közben is többször találkozunk az angyalok megjelenésével, lásd Jákob lajtorjája, Máriának angyal mondja el, hogy fiút szül… Az Ószövetség 108, az Újszövetség 165 helyen említi az angyalokat. Az angyalok hírnökök, Isten üzenetét közvetítik. Gondolom más népek is, de mi magyarok biztosan nagyon kötődünk hozzájuk, még a Szent Koronán is találunk angyalábrázolást.

Zsuzsi előadásán szó szerint ámultunk és bámultunk. Ámultunk, mert alapos kutatásainak nyomán számos új információt hallottunk, pl: nem csak két szárnyú, de hat szárnyú angyalok is vannak. Bámultunk, előadását nagyon szép képek kivetítésével tette még befogadhatóbbá.

Az előadás fő témája a szegedi Dóm angyalai voltak. Zsuzsi körbejárta és körbe fényképezte az épületet kívülről és belülről is. Mindent fotózott és a digitális technika segítségével kinagyított, olyan részleteket mutatott meg, amiknek létezéséről nem is tudtunk. 1930-ban szentelték fel a Dómot. Foerk Ernő tervei alapján épült, és mivel akkor még nem létezett a belső építő szakma, így az ő csodás művészetének és fantáziájának köszönhető a belső tér kialakítása és díszítése, így a sok-sok angyal ábrázolás is. Angyalok, mint szobrok, mint domborművek, mint freskók, mint a gyönyörű üvegmozaik képei.

Elgondolkodtató: ma a 21. században minden tudomány terület, de a szakmák nagy része is apró részekre lett szabdalva. Úgy mondjuk, hogy specializálódunk. Érdekes: az 1900-as évek elején élt Foerk Ernő fejébe belefért a mély és magas építészet, a külső és belső építészet, azok a történelmi és szakrális ismeretek, amelyek mentén elkészülhetett ez a csodás épület. Nem segítette a munkáját számítógép, de hogy a Jóisten kegyelme és az angyalok igen, az biztos.

Zsuzsi! Köszönjük, hogy olyan sokunk szívében indítottál el gondolatokat, érzelmeket. Ha szerveznél egy vezetett sétát a Dómban, szívesen megcsodálnánk az angyalaidat.

  Ludányi Olga