Szőke János diaporáma estje

Szőke János AV AFIAP nemzetközileg elismert és díjazott fotóművész tartott diaporáma előadást június 26-án csütörtök este, a nyári Társaskör programsorozatának keretében.
János művészetében nem első alkalommal gyönyörködtünk, hiszen korábban már megismerkedhettünk kivételes látásmódjával, kreativitásával a felnőttkatekézis csoport egyik tanévközi óráján. Akkor is, most is elbűvölte a közönségét nemcsak a látottak változatosságával, hanem az áttűnő képek alá szerkesztett igényesen megválasztott zenékkel, versekkel. Elmondása szerint a természet fotózása áll szívéhez legközelebb, de az előadás minden témáját tekinthetjük szívéhez közelállónak, hiszen minden munkáján a színek, a fények játékának gazdag arzenálját vonultatja fel.

Szőke János nem csak fotóművész, hanem ami lenyűgözővé teszi az alkotásait, az az összművészeti törekvés. Egy-egy fotótémán túl a zenének, irodalomnak, táncnak, mozgásművészetnek egyaránt fontos szerepet szán, szemnek és fülnek is élmény az előadása.
János zenész barátja, a sokunk által ismert és kedvelt orgonaművész, zeneszerző Magda Dávid ragyogó improvizációját hallhattuk az „Esti dal” témájára az első bemutatott anyagban, mely egy villamos napi utolsó útját kísérte a garázsba, amellyel kvázi „elaltatták” a járművet. A további változatos témák a teljesség igénye nélkül: a „Fák” Lackfi János versével és előadásában, egy spanyol világítótorony „El Faro” címmel, az Erdélyben fényképezett régi, elhagyatott temető, ahol német kisgyermekek sírjait fedezte föl művészünk, amelyeket szinte már ellepett a gaz, a „Torokgyík” címet kapta, Ukrajnáról a csodálatos Kyrie eleison zenéjével, valamint Pilinszky János négy sorosát is hallhattuk egy rövid képbemutató alatt. Egy újabb sorozattal bepillantást nyertünk a borfesztivál pezsgő nyüzsgésébe, illetve a zárás után másnap hajnalban a földön hagyott szemetek, összetört üvegek, a „kihalt” tér erős kontrasztként hatott.

János humorral megjegyezte a következő témájú képsorozat előtt: „ha valóságos hideget nem is tudok teremteni, de legalább képekben, a látottak illúziójával próbálom enyhíteni a nagy meleget.” Egy barátjának Izlandon készült különleges képeiből diaporámát készített szép zenei aláfestéssel, így e sziget bizonyos természeti szépségeibe is beavatást nyertünk és legalább egy rövid időre elfelejtettük a hőséget.
A két utolsó diaporáma különösen is kiemelést érdemel. Az egyik a festői Toszkán tájat varázsolta elénk lágy dombjaival, karcsú ciprusfáival, a szépség, a béke, a nyugalom hangulatát árasztva ránk. A záró képsorozat „Lélektánc” címmel fekete fehérben fényképezett, pozitív kimenetelű történetet jelenített meg a tipikusan mai, csukjás, magányos, fiatal, szomorú leányról, akit egy lánycsapat a szeretetével, vidámságával újra mosolyra késztetett és befogadott maguk közé. A Diverz Táncműhely próbáján készült képek a mozgási helyzetek változatosságával, sőt, arcjátékukkal is hatásossá, meggyőzővé tették az alkotás mondanivalóját.

Hálás köszönet Szőke János fotóművésznek, hogy igényességével, remek ötleteivel, témáival, egyedi látásmódjával gazdagította az esténket!

Lucz Ilona

Egy hűséges feleség

Az Újszegedi Társaskör idei első nyári előadója Dr. Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató volt, aki „Egy hűséges feleség: gróf Klebelsberg Kunóné Botka Saroltáról” tartott igen érdekes előadást. Az előadás alapját Botka Saroltának férjéről írt visszaemlékezése adta, melyet „Életutunk” címmel gépbe diktálta és ezt 1964-ben bekövetkezett halálakor azt az Egyetemi Könyvtárnak adta a következő megjegyzéssel: „kérem, az Egyetemi Könyvtárat őrizzék meg…, történeti hűségén változtatást ne eszközöljenek”. E kéziratnak egy kézzel írt példányát oldalági rokonok őrizték meg, s melyet ebben az évben a püspöki levéltárban helyeztek el.

Zombori István hangsúlyozta, hogy Botka Sarolta sohasem helyezte magát előtérbe, mindig szeretett férje munkásságát, gondolatait, elképzeléseit, terveit írta meg és egyben örökítette meg az utókor számára.

Botka Sarolta és Klebelsberg Kunó 1900-ban kötöttek házasságot. A kéziratban, melyet 1928-ban kezdett írni, Botka Sarolta egyrészt megörökítette házasságuk idején történt eseményeket. Szegediek számára különösen fontosak azok a visszaemlékezések, amelyek a kultuszminiszter munkásságára vonatkoznak. „Boldog voltam, ha hivatali munkájáról tájékoztatott.” – írta visszaemlékezésében. Klebelsberg Kunó igen sokat tett azért, hogy a nagy árvíz után újjáépülő város által tett fogadalom megvalósuljon és a Fogadalmi Templom építését befejezzék, s annak „tornyait oly magasra emeljék, hogy a harangok hangját határon túli testvéreink is hallják.” Megépüljön a püspöki palota, az egyetemi képzés számára nélkülözhetetlen klinikák épületsora, s létrejöjjön az a tér a maga árkádsorával, amely meghatározza a belváros arculatát.

Klebelsberg Kunó 1932-ben bekövetkezett halála után Botka Sarolta a pesthidegkúti villa egy részét átengedte a cserkészeknek, férje közel négyezer kötetes könyvtárát a Széchenyi Könyvtárnak adományozta. A II. világháborút követően nagyon nehéz helyzetbe került. Megvonták tőle nyugdíját, majd 1951-ben kitelepítették Okányba. Itt kezdte újból írni visszaemlékezéseit. A kitelepítést követően Hamvas Endre püspök úr fogadta be, s itt Szegeden hunyt el 1964-ben.

Az előadás során egy tiszta szívű, férjét végtelenül szerető és támogató feleség életét ismerhettük meg.

Dr. Homoki-Nagy Mária

Tanévzáró Te Deum az Erzsébet-templomban

Június 15-én, vasárnap tartottuk az iskolások tanévzáró Te Deum-át templomunkban. Nagy öröm volt, hogy hittanosaink családjai együtt ünnepeltek, hiszen minden tanévben hálát adunk a megpróbáltatások közepette is megtapasztalt örömért, ami a tanárok, szülők és diákok közös munkájából fakadt a tanév során.

Hiszünk abban, hogy javunkra lehet, amit Istentől kapunk vagy amit megenged számunka, hiszen életünket és üdvösségünk javát szolgálja. Imádkoztunk és hálát adtunk minden olyan pillanatért, amikor az elmúlt tanévben felismertük Krisztus akaratát. Felismertük, hogy az igazság keresésében ő kormányozza lépteinket. Az Ő orcáját keressük, és meg is találjuk, ha képesek vagyunk alázatot gyakorolni. Az alázat pillanatában pedig könnyes szemmel föltekinteni az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztusra, kimondva, hogy: „igen, Uram, itt vagyok, hallja a te szolgád”. Ezek azok a pillanatok, amelyekért hálát adunk. Azért is, mert megérhettük a mai napot, és kérjük, hogy minél többször legyen lehetőségünk a hálaadásra; minél többször ismerjük fel, hogy van miért hálát adni.

Köszönet illeti a Bővíz Laci által vezetett énekkart, akik csodálatos énekeikkel feledhetetlenné tették ezt a szép ünnepet. Különösen az Ave Maria volt felemelő számunkra.

Gál Viktorné Ili

Mozzanatok a Vörösmarty Mihály Általános Iskola fakultatív hittancsoportjainak közösségi életéből a 2024-2025. tanévben

2024. szeptember 28-án részt vettünk a Szent Gellért Ifjúsági Találkozón, melyet az Ifjúságpasztorációs Iroda a Karolina Iskolában rendezett meg. A nap mottója: „Bízom benned!”. A gyerekek nyitott szívvel barátkoztak az egyházmegye más iskoláiból érkezettekkel.

Idén októberben is igényes rajzokkal képviseltük az iskolát és a plébániát, melyek lelkes munkával készültek a Szent Imre Alkotó- és Rajzpályázatra, melynek témája a „Remény” volt. Tavaly egy I. helyezést, idén két III. helyezést hoztunk el az ünnepélyes díjkiosztó lelki napról Vörös Adél 5.o. és Takács Hanna 8.o. pályamunkájával. (A pályázatra készült rajzok megtekinthetők a Szegedi Vörösmarty Mihály Általános Iskola aulájában megrendezett fakultatív hittanos kiállításon.)

A Szegedi Dóm Látogatóközpont által novemberben meghirdetett: „Nem lehet csoda nélkül élni” című Betlehem-kiállításon advent és karácsony idején bemutatásra került a Vörösmarty Mihály Általános Iskola 5-6.o. fakultatív hittancsoport, valamin és a 7-8.o. fakultatív hittancsoportból: Takács Hanna munkája. Az alkotásainak címe: „A karácsony fája” és „Betlehem”. A gyerekek munkáit két csoportos toronylátogatási belépővel jutalmazták.

Az adventi időszak is jó hangulatban telt. Rendeztünk szeretet-vendégséget, melyre mi készítettük a sütit. A koszorúkötés vidám, közösségi légköre jó hatással volt a karácsonyvárásunkra. Advent első vasárnapjától sok vörösmartys diák vett részt Plébániánk által szervezett „Karácsonyi Pásztorjáték” próbáin és annak előadásán.

Januárban néhányszor ellátogattunk a Dóm Látogatóközpontjába kiállításokat nézni és más érdekességeket felfedezni. Ilyenkor betértünk a székesegyházba egy-egy imádságra. Hazafelé a játszótéri program sem maradhatott ki.

Idén is elmentünk farsangolni a Felsővárosi Szent Miklós Plébániára a Hittanos Találkozóra, melyet 2025. február 28-án rendeztek meg. A más-más iskolából érkezett gyerekeket eggyé kovácsolta a közös programok, agapé élménye. A júniusi rendhagyó óráinkra a Dóm toronylátogatás programját terveztük, és már várjuk a plébániánkon szerveződő nyári táborunk programjain való együtt töltött időt.

Behánné Sárközi Brigitta, hittanár

Rock-oratórium Jézus passiójáról az Erzsébet-templomban

A passió, Jézus Krisztus szenvedéstörténetét dolgozza fel a Jeruzsálembe való bevonulásától a kereszthaláláig. Számos nagy zeneszerzőt, festőt és képzőművészt ihletett meg az Újszövetségnek ezen része. A reneszánsz és a barokk korban íródott a legtöbb passió, majd a 20. század második felétől elkezdtek megjelenni a könnyűzenei adaptációk is. Az egyik legismertebb a 60-as, 70-es években íródott Jézus Krisztus Szupersztár volt, ami a hippik világában jelent meg.

Ehhez hasonló kezdeményezések indultak a Tátra téri Szent Gellért plébánián is, ahol Sillye Jenő, Lajos István, illetve Fodor Gábor passióit mutattuk be virágvasárnaponként a szentmisén. Szűcsné T.Kis Gabriella és Szűcs Lajos Péter, azaz Édesanyám és Édesapám, fiatal koruk óta betanítói és szervezői ezeknek a műveknek. Mikor már valamennyire tudtam hangszeren játszani és énekelni, én is részese voltam évről évre ezeknek a megmozdulásoknak. Nagy hatással voltak rám gyerekként, és eldöntöttem, hogy megírom az én saját elképzeléseimből Jézus passióját.

A Bartók Béla Művészeti Karon tanulok jelenleg, kóruskarnagyművész-tanár és zeneelmélet-tanári szakon. Az egész lényemet és életemet áthatja a zene. Ebben nagy szerepe van szüleimnek. Nagyon változatos és sokrétű a zenei érdeklődésem. Édesanyám komolyzenét hallgattatott velünk már kicsiként is. Vivaldi concerto-in és Bach művein nevelkedtünk. Illetve Édesapám pedig a rock, hard-rock világába vezetett be. Én úgy érzem, hogy ezeknek a zenéknek, műfajoknak stílusjegyei befolyásolták a saját, egyéni stílusom kialakulását.

Ez a Rock-passió, ami április 13-án debütált a Tátra téren, és április 27-én mutattuk be a Szent Erzsébet templomban, egy közel 40 főt megmozgató kezdeményezés volt. A mű oratórikus formában jelent meg a közönségünk előtt. Megtalálhatóak benne gregorián elemek, rock és filmzenés hangulatok.

A próbafolyamat nagyon jó hangulatú és hatékony volt. Ha szabad egy titkot elárulnom, az elején eléggé meg voltam szorulva, ugyanis még egy része hiányzott a szólamoknak. De végül sikerült orvosolnom a problémát. Közel két éven keresztül írtam a művet.

Nagyon hálás vagyok a csapatnak a sok segítségért, türelemért és lelkesedésért. Ezek nélkül biztosra veszem, hogy nem jöhetett volna létre a kompozíció. Már nagyon várom az újabb projektet.

Szűcs Gergely, az újszegedi Antiochia-közösség tagja

Ferenc pápa gyászmiséje az újszegedi közösségben

Húsvéthétfőn megdöbbenve értesültünk arról, hogy szeretett Szentatyánk, Ferenc pápa reggel meghalt. A húsvéti öröm mellé a gyász fájdalmas érzése vegyült. Mégis milyen szép volt, hogy meg tudta élni a feltámadás örömét és immár utoljára – mint egy igaz lelkipásztor – megáldotta Róma városát, a saját egyházmegyéjét és az egész világot. Majd pedig minden erejét összeszedve ragaszkodott hozzá, hogy körbe vigyék a Szent Péter téren, hogy közel tudjon lenni az emberekhez.

Még azon a héten pénteken, április 25-én 17 órakor szentmisét mutattunk be a lelki üdvösségéért a Teréz anya templomban, illetve a temetésének napjáig minden délben negyedórás harangszó hívta imára az embereket egyházmegyénk minden templomában. E szentmise dísze volt az a nagy pápai kép is, amit Vígh Andrea kántorasszonytól kapott az egyházközségünk. Imádkozzunk továbbra is Ferenc pápa lelki üdvösségéért, illetve a bíborosok testületéért és az új pápáért is!

Aleksza János

Emlékezetes kirándulás Lakitelekre

Egyetlen nap, március 20-a mégis meghatározó élménynek marad meg valamennyiünk emlékezetében. Busszal kirándultunk Lakitelekre egy viszonylag gyorsan összeverbuválódott plébániai illetve görög katolikus közösséggel. A több mint három évtizeddel ezelőtt Lezsák Sándor jóvoltából létrejött intézmény (főiskola, kollégium, borászat, stb.) sajátságos, meggyőző szellemiséget sugároz: kiszámítottságot, rendet, nemzeti kultúrát. Az épületek, leginkább a főépület, amely a Nemzeti Művelődési Intézet székháza, építészetileg a hagyomány és korszerűség összhangját sugározzák, és mindettől úgy érzed, hogy hazajöttél. Béke és nyugalom, a jelenkor vágyott szépsége és gondolkodásmódja vesz körül. Ezt a légkört sugározza elsősorban a központi épület, amely belső tereivel, nemzeti önazonosságunkat hordozó értéktartalommal, kívül-belül a magyar kulturális örökség szimbólumaival díszítve kelt csodálatot. Az aulában kiállított tárgyak minősített magyar kézművesek és népművészek munkái. A Hévizi Róbert szakszerű vezetésével bemutatott műalkotások (szövés, fonás, kötés, horgolás, nemezelés, stb.) gazdagságától alig lehetett szabadulni, hiszen sugározzák a közösségek értékteremtő erejét is.

A gazdag, jóízű ebéd után hallgattuk meg Harangozó Imre néprajzkutató „Szakrális népművészet” című előadását. Az előadás Harangozó rendkívüli néprajzi tájékozottságáról tanúskodott. Gondosan állította össze a szakrális néprajz elemeit; személyes találkozásai, szórakoztatóan előadott történetei kiemelték a kifejezésmódjában ugyan egyszerű, de gondolkodásában és lelkületében mély istenkapcsolatot sugárzó parasztság, a nemzetfenntartó erő bölcsességét.

Utoljára, de nem utolsó sorban köszönjük a Nemzeti Művelődési Intézet nagyvonalú ajándékát, hiszen jelképes, jelentéktelen összegért utazhattunk és vehettünk részt ebben az élményben. Köszönet illeti Mentes Dániel módszertani referens munkáját is, aki szervezte a kirándulást, és aki háttérbe húzódva ugyan, de figyelmes segítőkészséggel állt csoportunk rendelkezésére.

Vajtai Éva

A Partiscum kórus hangversenye Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére

A Partiscum kórus immár harmadik alkalommal énekelte be a Szent Erzsébet templomot, hagyományt teremtő céllal, sőt ezúttal az új hajtás, a Partiscum leánykar is bemutatkozott. Március 28-án, pénteken 19 órai kezdettel indították szép műsorukat a középiskolás leányok. Két, Bartók Béla által gyűjtött és feldolgozott népdal éneklésével kezdték programjukat, a bevonulásra az „Elindultam szép hazámból” kezdetű népdalt szólaltatták meg. Lázár Tamás kiváló karnagy, aki mindkét kórust vezeti, említést tett a leánykar létrejöttéről, melynek működése egészen friss, hiszen megalakulásuk óta mindössze harmadjára énekeltek a leányok ezen az estén, ők a város különféle középiskoláiból jelentkeztek kóruséneklésre.

Műsorukat két blokkból állította össze a karnagyuk, az elsőben reneszánsz műveket, míg a másodikban XX. századi darabokat énekeltek nagyszerűen. Luca Marenzio, Orazio Vecchi, Giulio Caccini reneszánsz zeneszerzők művei csendültek fel, majd Kodály Zoltán és Karai József egy-egy kórusdarabját hallottuk. A remek kóruskíséretet Kerpics Mátyás zongoraművész-tanár biztosította, fuvolán ügyesen, szépen közreműködött Szűcs Kata. Reményteljes, örvendetes, örömteli volt látni, hallani a fiatal generáció leánykarát!

Dicséret illeti Lázár Tamás karnagy jövőépítő munkáját.

A hangverseny második felében a nagy kórus, a Partiscum vegyeskar énekében gyönyörködhettünk. Harmadszorra bűvölték el hallgatóságukat az Erzsébet templomban Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére. Programjukat ugyancsak régi korok zenéjével indították, majd kortárs darabokkal folytatták. Minden mű a fülnek, szívnek, léleknek egyaránt csodálatos, felemelő volt. Kiemelném Thomas Tallis angol reneszánsz zeneszerző „Salvator mundi” (Világ Megváltója) című művét, illetve a 7 szólamú „Loquebantur” címűt, amelynek szövege az Apostolok cselekedeteiből idézi a következőt: „mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak” (ApCsel 2,4).

Ugyancsak kiemelendő Antonio Lotti barokk zeneszerző „Crucifixus” című 8 szólamú kórusműve, amelynek szövege a Credo-ból származik: „Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették”.

Mind a 7, mind a 8 szólamú művek előadásánál félkörben állt a kórus az Erzsébet oltártól a Mária oltárig, mintegy körülölelve, körbezsongva énekükkel a hallgatóságot. Élmény volt!

Joseph Gabriel Rheinberger a barokk kor zeneszerzőjének „Abendlied” (Esti dal) című énekkari darabja, akár maga a mű, akár az előadás egyaránt magával ragadó volt. A szövege magyar nyelvre fordítva: „Maradj velünk, mert esteledik és a nap már lemenőben van”.

A kortárszenei részben a néhány éve elhunyt Kocsár Miklós D-dúr miséjének fényes, erőteljes Glória tételét hallottuk, majd a viszonylag fiatal Gyöngyösi Levente „Cantate Domino” (Énekeljetek az Úrnak) c. művét szólaltatta meg a kórus, rendkívül hatásosan, igényesen.

Az est egész programját Lázár Tamás karnagy ismertette a templomot betöltő zengő hangján.

Zárószámként a két kórus közös előadásában William Boyce Alleluja kánonja szólalt meg lelkesen. Második elhangzásra a karnagy bevonta a közönséget is az éneklésbe és ez a gyönyörű kánon folytatódott kivonulásukkor is. A szinte teljesen megtelt templom hallgatósága vastapssal köszönte meg a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére tartott és ajándékként adott szép koncertet. Isten áldása kísérje munkájukat!

Lucz Ilona

Farsangi mulatság 2025-ben

Március 1-én este gyermekzsivaj és nevetés töltötte be a Bálint Sándor Művelődési Házat, ahol farsangra gyűlt össze Plébániánk apraja-nagyja.

A mulatságot Jáger Richárd igazgató úr és káplánunk, Aleksza János atya köszöntője nyitotta meg. Richárd a korábbi évekhez hasonlóan Plébániánk ezen eseményét az év egyik fénypontjának nevezte és biztatott minket, hogy érezzük otthonunknak az újszegedi Művelődési Házat. János atya kiemelte, hogy Jézus a kánai menyegzőn mutatott példát arra, hogy mennyire fontos az életünkben a mulatozás ideje is, emellett megköszönte Richárdnak, hogy az újszegedi közösségnek helyet adott az ünneplés idejére.

A közös imádságot finom, bőséges vacsora követte. A Sport & Life felszolgálóinak, szakácsainak köszönhetően négyféle ízletes menüből választhattunk.

Az étkezés után jött az este egyik legfontosabb eseménye, az álarcosok felvonulása. Ötletekben gazdag, egyedi, kedves, félelmetes, szépséges jelmezekben gyönyörködtünk. A zsűrinek (János atya, Jáger Richárd, Berényiné Ale Krisztina, Dr. Mihály Anna) idén is rendkívül nehéz dolga volt, végül két kategóriába sorolták a nyerteseket. A gyermek kategóriában első helyezést ért el a Kutya és cica barátság, másodikok lettek a Magyar szentek, Szent László és Szent Erzsébet, harmadik a Cowboy és a Bandita, különdíjat kapott Elza hercegnő és a Spanyol táncosnő. A felnőtt/családok kategóriában megosztott első helyezést ért el az UNO kártya, valamint a Várkapitány, a Hercegnő és a Lovag család. A második helyet a Vad motorosok, a harmadikat megosztva a Boszorkány és Draculaura szerezte, a különdíjat a Sínészek nyerték. Szeretettel gratulálunk minden résztvevőnek!

A vidám műsorok keretében a Sínészekkel (Dr. Szekeres Zsuzsanna, Lucz Ilona DLA, Pétervári Lajos és Attila atya) vonatozhattunk Bordás Zoltán „Budapest-Debrecen 4 óra” című művének köszönhetően. Majd Szántó Babika és Laja Rossini Macskaduettjével szerzett örömteli perceket, zongorán kísért Lucz Ilona DLA.

A műsorok után moldvai és gyimesi-csángó táncokat tanultunk Véseiné Szőllősi Réka vezetésével. Majd retro-buliban vettünk részt, amelyhez a zenéről Horváth István gondoskodott.

A tombolatárgyak között idén élményekben gazdag nyeremények is megbújtak. A fődíjat, amely egy 20 ezer forint értékű, jegy.hu oldalon beváltható ajándékutalvány volt, Zahorán Jánosné Aranka nyerte. A második és a harmadik díjat, a Szegedi Füvészkertbe szóló, egy-egy családi belépőjegyet a Szántó és a Csapó család nyerte el. Több ajándéktáska focimeccsre szóló jegyeket is rejtett, amelyeket Iványi Tamás testvérünk, a Szeged Csanád Grosics Akadémia operatív vezetője ajánlott fel, köszönjük. Szeretettel gratulálunk és jó szórakozást, szurkolást kívánunk minden nyertesnek!

Hálásan köszönet Jáger Richárdnak a befogadásért, a Sport & Life dolgozóinak a finom ételért! Köszönjük János atya házigazdai helytállását, Horváth István zenei szolgálatát, Erdődi Imrének a fotózást, az előkészületekben nyújtott segítséget Aradi Zsuzsinak, Kulik Lőrincnek, Kulik Lacinak, Tóth Zolinak, Pár Zolinak, a sok szervezői munkát Aradi Mártinak és Kószó Editnek. Külön és kiemelten szeretném megköszönni az elpakolásban nyújtott segítséget az ad hoc szerveződött csapatnak, fantasztikusak és gyorsak voltatok! Jövőre is nagy szeretettel várunk mindenkit!

Dobóczkyné Bús Márti

További fotókat itt nézhet meg »

A tél szépsége az irodalomban és a zenében

Egyik januári csütörtökön Péterffy Gabi egy olyan hangulatos estére hívott meg bennünket , amely egy vágyott téli világba repítette hallgatóit az irodalom és a zene segítségével. Hozzáértően és találékonyan válogatta és állította össze a téli hangulatot teremtő műalkotásokat.

Előadásának jellemzője, hogy kerüli a látványos, könnyebb megoldást, például sorolván az ismert művek sokaságát; a műalkotások mélységére kíváncsi. Azt a teremtő erőt prezentálja, amellyel az alkotó személyisége határozza meg a lelkében születő sokszínű varázslatot, a vágyódást a szépség után. A téli varázslat előidézője a hulló hó, amely egy alkalommal Gabi lelkét is elvarázsolta. Rátalált a tél csodájára az Ószövetségben, arra, hogy küldetésünk a szépség közvetítése. Ezt megerősítvén következett Vivaldi a „Négy évszak” című művéből a Tél című részlet. A zene elhangzása után ki-ki beszámolhatott arról a hangulatról, amelyet benne Vivaldi előidézett. De meghallgattuk az egykori neves zeneértő Pándi Mariann véleményét is a műről. Ezután Krúdy, Szabó Magda, Wass Albert, Fekete István és mások prózájából hallhattunk a hó csodáját életre keltő részleteket.

Ezután néhány gyöngyszemnyi kortárs zongoramű (Kocsár Miklós, Orbán Balázs és mások) is elhangzott Gabi és Lucz Ili előadásában, bizonyítva a zene megjelenítő erejét. A sorból Debussy sem maradhatott ki a „Hópelyhek” tánca című mű fantáziánkat megmozgató erejével. Petőfi „A puszta télen” és „A téli esték” című verseiből hallott részletek is bizonyították a megjelenítő erő és a képzelet varázslatát. Köszönjük, Gabi, hogy korunk hó nélküli időszakában is biztos kézzel varázsoltad lelkünkbe az örök hó, a vágyott tisztaság és szépség élményét.

Vajtai Éva