A Szegedi Szülők Kórusának karácsonyi örömkoncertje

December 19-én 19 órai kezdettel szívmelengető koncertet adott a fiatal anyukák kórusa, amelynek művészeti vezetője Berényiné Ale Krisztina. Az esten 2 hangszeres közreműködött szólóban és kóruskísérőként egyaránt, a populáris zenében Gera János zongorán – szintetizátoron, a klasszikus műfajban Lucz Ilona zongorán.

Ünnepről, a Karácsonyról, a szeretetről szóltak a dalok. A hangverseny első felében népszerű, könnyedebb műfajú zenék hangoztak el, míg a másodikban komolyabb, klasszikus stílusú kórusműveket szólaltatott meg a Szegedi Szülők Kórusa. Színvonalas énekükkel igazán elbűvölték a közönséget. A két zenei blokk között Gera János és Lucz Ilona játszott egy-egy kellemes hangulatú, szép darabot.

Komoly felkészülés előzte meg e koncert létrejöttét is. Attila atya nyitottságának köszönhetően plébániánk immár évek óta próbatermet biztosít a kóruspróbáknak, s így otthonra és jó közösségre leltek az énekelni szerető anyukák. Lelkes, örömteli „munkájuk” szépen gyümölcsözik, szereplési lehetőségeik száma egyre nő, Dr. Magyarossy József támogatásának és hívásának köszönhetően városszerte bekapcsolódhatnak énekükkel különféle karitatív eseményeken, jótékonysági koncerteken.

A koncert zárásaként kórus és hallgatósága együtt énekelte a Kis karácsony, nagy karácsony… kezdetű mindenki által ismert kedves dalt. Köszönet az örömkoncertért!

Lucz Ilona

Az Ökumenikus Kórus adventi koncertje

December 12-én, kedden este az Erzsébet-templomban a már hagyományosnak számító szép, adventi koncerttel készült a Szegedi Ökumenikus Kórus. Két vendég kórust is hallhattunk az est folyamán: a Király-König Péter Alapfokú Művészeti Iskola „König Hang” nevezetű leánykart, valamint a „Szegedi Ökumenikus Gospel” kórust. A karnagyok Baloghné Kovács Magdolna és Nagy-Szabó Kornélia ez alkalommal is kitűnően vezették az énekkarokat, zongorán közreműködött Zsigmond Gábor zongoraművész.

„Laudate omnes gentes, laudate Dominum” (Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat) taizéi énekkel vonult be a templomba, betöltve annak minden szegletét: a hölgyek az utca felől, a férfiak a sekrestye felől, s így tudatosan vagy sem – számomra érdekes felfedezés -, hogy ebben a formációban keresztet alkotva haladtak az oltár felé.

Dr. Homoki Nagy Mária a kórus nevében mondott ünnepélyes, bevezető köszöntőjében Advent jelentőségéről beszélt, lelkes szavai biztatták a jelenlévőket, hogy szívüket, lelküket tárják ki Jézus Krisztus eljövetelére várva, engedjék a SZERETET növekedését szívükben, amely által egyre közelebb juthatnak Jézushoz, Istenhez.

Elsőként a Szegedi Ökumenikus kórus szólaltatott meg ismeretlen szerzőtől három szép, adventi éneket, majd a König Hang leánykar Bárdos Lajos Mária altatódalát adta elő, utánuk az Ökumenikus Gospel kórus műsorát hallhatta a közönség. Léleksimogató, a szívet melegséggel betöltő énekek csendültek fel ezen az estén is, mégpedig remek előadásban.

A kórusművek elhangzása között Homoki Nagy Mária szavalt két gyönyörű, adventről szóló verset, először ismeretlen szerző „Advent” című költeménye, majd Dsida Jenő: „Közeleg az Emberfia” című verse hangzott el mély átéléssel.

A hangverseny befejező produkciója előtt a három kórus együtt énekelte Jerry Estes amerikai zeneszerző művének 3 tételét („Kyrie”, „Adoremus”, „Glória”) Nagy-Szabó Kornélia és Zsigmond Gábor kitűnő zongora kíséretével, a művet vezényelte Baloghné Kovács Magdolna.

E nagysikerű darab után a koncert zárásaként az ismert, Istent dicsőítő karácsonyi ének harsant fel, kórus és hallgatósága egy szívvel-lélekkel zengte „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek!”

Köszönet minden résztvevőnek a szép élményért!

Lucz Ilona

Bővíz Krisztián beöltözése

December 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén, került sor Krisztián fiunk pálos rendi beöltözésére a lengyelországi Zarki-Lesniów-ban. Ugyanis az egész világon a pálos rend novíciátusa itt Lengyelországban, Czestochowától fél órára van.

A szeptembertől szeptemberig tartó novíciátus/újoncév kezdetén kapják meg és öltik magukra a szerzetesjelöltek a reverendát, ill. rendi ruhájukat, a Krisztushoz tartozásuk külső jelét. Ez azt jelenti, hogy levetik a zakót, a nyakkendőt, vagyis elhagyják a világi/régi életet és felhúzzák az új ember ruháját a fehér pálosi habitust: albát, rózsafüzért, övet, skapulárét (széles, átvetett vállruha), csuklyát.

A kilenc jelöltet a saját elöljárójuk öltöztette fel, így Krisztiánt a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke Puskás Róbert Antal OSPPE. Velünk tartott még Mátyás János Mihály OSPPE szerzetes pap (Újszegeden is szolgált 2001-ben) és Mátyás Jozefowicz magyar-lengyel atya.

Kérjük a kedves hívek imáját Krisztián életútjára, hogy mindig megmaradjon a Jóisten szeretetében, és mindig örömmel szolgálja az Urat!

Bővíz Edit és László

Angyali üdvözlet – kerámia kiállítás a plébánián

Advent első vasárnapján, december 3-án 19 órakor „Angyali üdvözlet” címmel Petrás Mária Prima Primissima – Magyar Örökség díjas keramikus művész, népdalénekes, több más kitüntetés birtokosa is, a Magyar Művészeti Akadémia tagja és leánya Petrás Alina kiállítása nyílt meg a plébánia nagytermében.

A gyönyörű kerámiákból álló kiállítás bevezető köszöntőjét Vesmás Péter építész az MMA tagja, a szegedi tagozat vezetője mondta, majd Aba P. Ákos nemezkészítő népi iparművész méltatta Petrás Mária alkotásait. A kiállításon közreműködött a méltán népszerű népzenész házaspár, Fábri Géza kobzos, énekmondó és felesége Fábri-Ivánovics Tünde népdalénekes, akik egyébként Petrás Mária barátai, hiszen gyakran járnak csángó földön népzenei gyűjtés céljából, ezen cselekedetükkel menteni próbálják a csángó magyar népi muzsikát, ezért is a nevük Mentés Másként Együttes.

A csángó földön, Diószénen született művésznő kerámiái, domborművei bibliai témájúak, figurális alakzatai híven tükrözik a csángó emberek imáit, népviseletüket.

„Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni” – olvashatók Petrás Mária szavai.

A méltatásban utalást hallottunk többek között arról is, hogy a jellegzetes kerek arcú Mária és kis Jézus ábrázolásai a napra, illetve a holdra asszociálnak. A Boldogságos Mária szép, az élettől duzzadó, gömbölyű alakját szinte minden esetben sajátos, egyéni módon formálta meg a művésznő. Számomra újdonságnak tűnt, eddig nem ismertem ilyen alakú alkotást, ahogyan a Szűzanya kitárt ölében tartja a kis Jézust, ráadásul csángó népviseleti ruhában. Melegséget, szeretetet, szépséget sugároznak ezek a kerámiák, mint ahogy szemet gyönyörködtető és üzenetértékű a kiállítás minden darabja.

Örülhetünk és köszönet Attila atyának, hogy helyet adott a plébánia a keresztény művészet e csodás remekeinek.

A művésznő sajnos nem tudott jelen lenni a megnyitón, azonban december 20-án, szerdán az esti mise után hallhatjuk énekét, valamint a Mentés Másként Együttest, Szokolay Dongó Balázst, és a Mester Tanoda Alapítvány által támogatott, Népzenei Kamaraműhely fiataljait. Nagy szeretettel várjuk Őket!

Lucz Ilona

Végzet órái monoopera az Erzsébet-templomban

A Végzet órái c. vetítettképes monooperát hallhatták az érdeklődők november 26. vasárnap délután a Szent Erzsébet templomban, melynek szövegét Pajor András plébános írta, zenéjét szerezte és előadta Kristofori Ferenc operaénekes. Az egy órás megrendítő darab az 1956-os magyarországi események keretében mutatta be egy hazáját, népét tiszta szívvel szerető, azért áldozatot hozó, bátor ember tragikus sorsát.

A narrációt felvételről Sinkovits-Vitay András színész mondta, a hangszeres zenét, – amely szintén felvételről szólt – a  zongora és cselló sötét tónusú, drámai hangvételű közös vagy külön játéka biztosította,  hol az ének kíséreteiként, hol szólóban is meghatározó szerepet kaptak a darab folyamán. Az énekes előadó, Kristofori Ferenc nemcsak gyönyörű, szárnyaló tenor hangjával bűvölte el a hallgatóságot, hanem szuggesztív, kifejező, drámai erejével is. Reméljük, sokat hallunk még róla!

Erőteljes szimbólummal kezdődött az előadás, vörös fény árasztotta el az oltár előtti kvázi színpadot, a borzalom, a tragédia, a vér jelképeként, ez a fény megalapozta a mű hangulatát, ehhez a látványhoz hozzájárult a zongora és cselló szívbemarkoló muzsikája is. Ez a kép több alkalommal is visszatért a mű befejezéséig. Vetített háttérrel több jelenetből, színből kerekedett ki a tragikus vég, a főhős családapát, aki a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért zajló forradalom mellé állt, letartóztatták, – mint sok ezer társát is koholt vádak alapján – börtönbe zárták majd bíróság elé állították, az ítélet: halál. Kivégzése előtt lelki gyötrődései közepette ezeket a kérdéseket is megénekelte a halálraítélt: „Ki volt az áruló?” „Mi a bűnöm?”

Ilyen jellegű kérdésekre azonban azokban az időkben természetesen nem érkezett válasz.

Vallomása továbbá eképpen hangzott:

„Lüktet bennem a lélek:
tompán érkező léptek
nincs vége – folyosókon.
Fojtón szorít a gyomrom.

Vétkem annyi, hogy élek
Szégyen súlyt le, ha félek,
most népem siratom,
de soha meg nem tagadom!”

A Mennyei Atyához imádkozva  búcsúzott az élettől a főhős, a vetített háttérben az akasztófa képével. A magyar történelemnek e fájdalmas, tragédiába torkoló korszakában játszódó monoopera a megrázó események ellenére is felemelte a lelkeket.

Köszönet az előadónak, Kristofori Ferencnek a mű bemutatásáért!

Lucz Ilona

Attila atya előadása a Babes-Bolyai Tudományegyetemen

Plébánosunk, mint egyetemi oktató, meghívást kapott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Katolikus Teológia Karán való előadás megtartására. Nem először járt ott előadni, de mostani előadása a média segítségével publikus volt.

Itt nézheti meg:

Első taizé-i festmény-kiállításról és előzményeiről

Személyes vallomás: Hitem megélésének legmeghatározóbb időszakában (2011 nyarán), a madridi ifjúsági világtalálkozó előtalálkozóján csöppentem először a taizéi életbe. Azonnal lenyűgözött a hely. Még ma is csodálattal emlékszek vissza, ahogy még szinte csak ismerkedem a környezettel, még azt se tudtam, hogyan üljek, térdeljek, csak a Laudate Dominum éneket ismertem és énekeltem a többiekkel. Akkor és ott megmagyarázhatatlan erő ragadott meg a templomban. Amit addig csak kisebb otthoni imádságok töredékéről tudtam, akkor ott teljesen átölelt és hullámzó érzést keltett. Hatalmas, Istennel való kapcsolatot érezhettem.

Festményeim elsősorban a tapasztalt lelkiség, hit alapján készüljenek, és ezek a tapasztalások, élmények megosztása inspiráljon, hogy hívők és nemhívők otthonába és szívébe is eljusson.

Témáimról és technikáimról: Jellemző főleg az ún. „plein-air”-féle szabadban alkotás. Az időjárástól, évszakoktól függően csak kényszerülve műterembe.

Témák „újragondolása”, vagy megrendelésre újrafestése fotóról vagy régebbi alkotásomról, emberábrázolás és portrék készítése is. Realizmus illetve impresszionizmus a fő irány. Többféle művész-papíron és vásznon aquarell, pasztell és akryl.

Inspiráció, anyaghasználat és kitartó munka gyümölcséből születtek ezek a képek, majd ajándékok, kölcsönös szívességek, munkámat segítő adományok, végül pedig az első kiállításom és majdani hosszútávú álmaim részei.

Gyekiczki Péter

A Baba-gyászról volt szó a Szeged Televízió műsorában is (videó)

A Baba-gyász világnapja alkalmából október 15-én szentmisét tartottunk az Erzsébet-templomban. Ebből az alkalomból készített a Szeged városi televízió felvételt. Ezt láthatja most ebben a videóban:

Északi utazás orgonamuzsikával

Október 14-én, szombat este a Szent Erzsébet templomban Magda Dávid orgonaművész, zeneszerző volt adott hangversenyt. Korábban már több alkalommal gyönyörködhettünk Dávid színgazdag, zeneileg nagyon érzékeny – vagy, ha a mű úgy kívánta – virtuóz játékában.

Mielőtt szárnyra keltek volna az orgona hangjai, művészünk bevezető szövegében meghívta a hallgatóságot egy északi zenei utazásra, ahol német, svéd, norvég, angol, francia zeneszerzők műveiből adott elő. Továbbá hallottunk egy saját művet is, sőt beillesztett a műsorába improvizációt, rögtönzést is. A koncert kezdete előtt az orgonaművész Attila atyát kérte meg egy egyházi népének kiválasztására, hogy annak dallamát használja fel improvizációjához. Így került sor az Áldjon meg minket Szentatya Úristen… kezdetű ének spontán feldolgozására.

A 150 éve született Max Reger német zeneszerző II. orgonaszonátájának erőteljes első tételével kezdte Magda Dávid a hangversenyt. Minden mű előtt rövid ismertetés hangzott el a zeneszerzőkről, a darabokról. Az est legnevesebb komponistájától,  Edvard Grieg norvég zeneszerzőtől Ibsen: Peer Gynt című drámájához írt kísérőzenéjéből összeállított I. zenekari szvitet hallhattuk Magda Dávid orgonaművész kitűnő átiratában és előadásában. A tételek: 1. Reggeli hangulat, 2. Aase halála, 3. Anitra tánca, 4. A hegyi király csarnokában.

Az est folyamán megismerkedtünk még a svéd Oscar LIndberg, az angol Charles Wesley, a német Josepf Reinberger, a francia Theodore Dubois egy-egy művével.

Kiemelem az est improvizációját, amelyben a fentebb említett, ismert népének olyan regiszterekben, hangulatokban, színekben, mélységekben, magasságokban, intim, máskor erőteljes karakterben szólalt meg, amilyeneket csak ritkán lehet hallani. A koncert utáni beszélgetésben elárulta Dávid, hogy időnként őt is meglepi, hogy milyen zenei ötletek, gondolatok törekednek elő benne és valósulnak meg a rögtönzés közben. Mondhatom, a zenész társadalomban kevesen rendelkeznek ilyen képességgel.

A templom 2 manuálos orgonája és a rajta-vele játszó Magda Dávid orgonaművész csodálatos élménnyel ajándékozta meg  a kis számú, de annál lelkesebb közönséget. Köszönjük!

Lucz Ilona

Bővíz Krisztián jelenleg Częstochowa közelében végzi novíciusképzését

Miért dönt úgy egy 24 éves fiatal fiú, hogy szerzetesrendbe vonul? Hogyan tudott egyáltalán dönteni a különféle szerzetesrendek között? Milyen reakciókat kapott a szüleitől és barátaitól? Nem veti-e őt vissza az egyre jobban érzékelhető hivatáshiány? Bővíz Krisztiánnal hivatáskeresésének útjáról, Istennel való mély, bensőséges kapcsolatáról és az elcsendesedés fontosságáról beszélgettünk. Krisztián – aki jelenleg már Częstochowa közelében végzi egyéves novíciusképzését – arról is mesélt a 777-nek, hogyan látja a jövő Egyházát, és miért tud bizakodó maradni.

Mi az, ami vonzó számodra a szerzetesi, illetve a papi hivatásban?

Úgy érzem, megvan az adottságom a házasságra és az egyházi életre is, de amikor a döntési folyamatban benne voltam, ezt az utat éreztem vonzóbbnak, és az Istennel való kapcsolatom is ebben a hivatásban tud kiteljesedni. Mind a két hivatásnak ugyanaz a lényege; a szeretetre és az önátadásra vagyunk meghívva, csak más-más formában, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Ami még vonzó számomra egy szerzetes életében, hogy biztosítva van a struktúra, és ez ad egyfajta védettséget. Kicsit elvonulunk a világtól, adva van az a közeg, ami a Jóistenhez emel. Nem kell sokat tervezgetni, hogy most mit csináljak, hanem egy adott rendszerbe kell beleilleszkednem.

Azt gondolnánk, hogy a kötött, megszokott napirend miatt monotonná válik az élet, de valójában segíti az elmélyülést – amellett, hogy tudnunk kell rugalmasnak maradni, hiszen közbejöhet egy-két dolog, amire oda kell figyelni. És

az imaéletünk is változik napról napra, dinamikus, ahogy egy házaspár között is más és más beszélgetések játszódnak le, más és más érzésekkel.

Azt gondolom, hogy a szerzetesi út választásával mindazokat a dolgokat, amelyekről lemondok – vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy amelyeket átadok Istennek –, százszorosan fogom visszakapni.

Hogyan fedezted fel, hogy Isten a szerzetességre hív téged?

Középiskolában jött bennem fel a gondolat, hogy Isten esetleg a papságra hív. Emlékszem, volt egy olyan megállapodásom a Jóistennel, hogy szeretnék egészen Neki élni, az Ő dicsőségére, de nem akarok pap lenni. Mindig is családos emberként képzeltem el magam, az egyetem alatt volt is két párkapcsolatom, a második majdnem két éven át tartott. Ez idő alatt nem foglalkoztam a hivatáskeresés kérdésével. Amikor véget ért a kapcsolatom, eléggé magam alá kerültem, és pont azon a nyáron vettem részt egy szentségimádási hétvégén szervezőként. A hétvége lelki programjaiért én feleltem, és hát nem nagyon értettem, hogy miért nekem kell ezt a feladatot ellátnom, úgy, hogy a rossz lelkiállapotom miatt én vagyok épp a legalkalmatlanabb. Utólag megértettem, hogy Isten azért rendezte mindezt így, hogy a legtöbb lelki programon részt vegyek, és így tudta nekem a legtöbbet adni. Nagyon sok szeretetet tapasztaltam meg az Eucharisztián és az embereken keresztül is.

Ezek a tapasztalatok mind hozzásegítettek ahhoz, hogy azon a nyáron kimondjam – először – teljesen szabadon, hogy Istenem, ha Te azt szeretnéd, hogy pap vagy szerzetes legyek, akkor ezt elfogadom és örömmel vállalom. Ezután egy félévig még egyetemre jártam, befejeztem a mechatronika alapképzést, majd kimentem Taizébe. Eleinte nem tudtam, mennyi időt fogok ott eltölteni, de ezt az időt arra szántam, hogy letisztázzam magamban a kérdéseim. Azzal az elhatározással mentem ki, a Jóistenre szeretnék figyelni.

Cikk és fotó: 777blog.hu

A cikk folytatását itt olvashatod »