Generációk találkozása Missziók vasárnapján

Október 19-én, a keresztény misszióknak szentelt vasárnap, a délelőtti szentmisét korábbi plébánosunk, Kiss Imre atya tartotta János atya koncelebrálásával és a megújult gitáros énekkar szolgálatával. Imre atya a szentmise szándékában megemlítette az újszegedi híveket is, mivel a vasárnapi szentmise ‘pro populo’, a népért van.

Az Evangéliumot és a hozzá kapcsolódó tanítást már János atyától hallhattuk. Az igazságtalan bíró és a hozzá kitartóan esdő özvegyasszony példabeszéde kapcsán János atya rámutatott, hogy bizony mindannyiunknak vannak olyan kérései, amelyekről azt gondoljuk, hogy Isten nem hallgatta meg, vagy legalábbis nem teljesítette. Mégis az özvegyasszony példája mutatja: ha kitartóak vagyunk az imában, akkor Jézus ígérete szerint azt Isten meghallgatja. Jézus maga is buzdított a kérő imádságra: „Kérjetek és megadatik”, illetve „Bármit kértek az én nevemben az Atyától, megadja nektek”. Azonban Isten nem italautomata, amibe, ha bedobunk 350 forintot, akkor kiadja a Fantát. Isten nemcsak azt nézi, amit mi kérünk Tőle, hanem annál tovább is tekint: a végső célunkat, az üdvösséget tartja szem előtt. Imádkozzunk tehát Hozzá kitartóan, kitárt karral – ahogy Mózes is tette az olvasmányban –, és kitárt szívvel, miként a pap is teszi minden szentmisén, hogy be tudjuk fogadni az Ő kegyelmi ajándékait! Ugyanakkor fontos, hogy kitartó imádságunk hitből fakadjon, erre utal Jézus utolsó mondata a mai Evangéliumban: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”.

Szent Pál is erre buzdítja Timóteust (és minket is) a Szentleckében: „Tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad”. Igen, Jézus tanít minket ma is imádkozni. Tudunk-e hittel Hozzá fordulni a hétköznapok nehézségeiben? Tudunk-e kitartani az imádságban életünk nehéz időszakaiban is? Az Ige liturgiája után a szentmisét Imre atya recitálása és a gitáros énekkar zenei szolgálata – Szűcs Gergő vezetésével – tette ünnepélyessé, valamint az oltár köré gyűlő gyermekek közös csöngetése meghitté. Az áldoztatásba Flóri atya is bekapcsolódott, Attila atya pedig, mint plébános, megköszönte Imre atyának a szentmise bemutatását, János atyának a tanítást, Flóri atyának a helytállást (a mise előtti-alatti gyóntatásban és a szolgálatban egyaránt), az énekkarnak a zenei szolgálatot és a ministránsoknak a részvételt. A záró áldást Imre atyától kaptuk, aki – Flóri atyához hasonlóan – a kapuban személyesen búcsúzott el mindannyiunktól. A vele való találkozás örömével és a szentmisén való részvétel kegyelmi ajándékaival a szívünkben léptünk ki a templomból.

Lantos Márti