Nagypéntek – A Szent Háromnap csúcspontja

A nagypénteki liturgia Jézus Krisztus szenvedésére és halálára emlékeztet. Attila atya újból utalt arra a Nagycsütörtök estéjén elhangzott tanítására, miszerint az utolsó vacsora történései, Jézus Getszemán-kerti imádsága, majd elfogatása, elítéltetése, szenvedése és kereszthalála folyamatos történés, olyan események láncolata, amely átvezet az új és örök életbe. Ezt nekünk is így kell megélnünk, még akkor is, ha a templomban átélt ünnepi szertartásokat megszakítjuk azzal, hogy hazamegyünk pihenni.

A „nagy leborulás” jelképe annak az alázatnak, amellyel megköszönjük Krisztus értünk hozott életáldozatát. Az „átváltozásunk” akkor tud megmutatkozni, ha testvéreink iránt önzetlen szeretetet tanúsítunk, ha imáinkban Jézussal beszélgetünk, s nem a mi elképzeléseinket akarjuk megvalósítani, mintegy rákényszeríteni Urunkra, hanem Őrá hallgatunk.

A Szent Cecília kórus a János-passió eléneklésével felidézte Jézus szenvedéstörténetét. Az egyház egyetemes könyörgései napjaink zűrzavaros történései között különösen is megérintettek: „Az Isten Egyházáért imádkozzunk, hogy Urunk Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben…”

A kereszthódolat során mindannyian leborulhattunk Jézus előtt, majd a liturgia zárásaként, inkább folytatásaként – az újszegedi hívek hagyományát követve – a Ligetben végig jártuk a keresztutat. Az állomások elmélkedéseit egyházközségünk egyes csoportjainak képviselői állították össze.

Nagypénteken készült képek itt tekinthetők meg:
https://photos.app.goo.gl/kDDbhHGJEybjov1A7

A fotókat Körmöczi László készítette.