Friss Toronyirány és Liget Hirmondó újság szabadon elvihető

A Katolikus Egyház Hivatalos Segélyszervezetének, a Karitásznak a lapja, az Adásidő, az egyházmegyei kiadású színes Toronyirány magazin legújabb száma, a heti Toronyirány, valamint a legfrissebb Liget Hírmondó újságok megtalálhatók a templom bejáratánál, és szabadon elvihetők.

Tájékozódjunk magunk is, és legyünk sajtóapostolok, amennyiben segítünk másokat is tájékozódni a helyi egyházi eseményekről!

Előadás Edith Steinről

Edith Stein, a Szent Keresztről nevezett Teresia Benedikta nővér (1891—1942)

Április 23-án a plébánia nagytermében tartott előadásában Homoki-Nagy Mária testvérünk bevezetésként a karmelita szerzetesrend eredetét vázolta, tekintettel arra, hogy Edit karmelita nővérként vállalta a mártíromságot. A rend eredete a mai Izrael Haifa nevű kikötője fölé magasodó Karmel-hegyhez kötődik, ahol Illés próféta egy barlangban lakott. A később ide telepedett remeték alapították a karmelita szerzetesrendet, mely szigorú volt, de fegyelme az évszázadok során lazult. Női (és férfi) ágának megújítója Avilai Szt. Teréz (XVI. század), aki okos és szép teremtésként a karmelita „sarutlan” szerzetességét hozta létre. Szent Teréz Edit Stein megtérésében kulcsszereplő.

Edit ugyanis szombattartó, azaz szigorúan vallásos zsidó családba született a németországi Breslauban (magyarul Boroszló, ma Wroclaw). Miután édesapja meghalt, özvegy édesanyja nevelte gyermekeit, vezette a család fatelepét, ellenőrizte erdejét és a könyvelést – azaz erős és okos asszony volt. Edit szenvedélyes tudósszomja és feltűnő tehetsége korán megnyilatkozott, nyelveket könnyen tanult, egyebek mellett héberül és latinul is tudott. Tudásszomját a szigorú formákat követő zsidó vallásosság nem elégítette ki – serdülőként igazságot kereső „ateistának” vallotta magát. A helyi egyetemen filozófiát, lélektant, germanisztikát és történelmet tanult. Tehetségét egy tanára úgy fogalmazta meg: „Üss a kőre, és bölcsesség szikrázik belőle” (a kő németül Stein). Göttingeni nagybátyja az ottani (világhírű) egyetemre irányította, ahol a zsidó származású Edmund Husserl tanítványa lett, majd 1916-tól tanársegédje lett a Freiburgi Egyetemen. Az I. világháború szörnyűsége olyannyira megérintette, hogy önkéntes ápolónői szolgálatot vállalt.

A háború befejeztével Freiburgban tanított, ahol Avilai Szent Teréz önéletrajza került a kezébe. Egy éjszaka alatt elolvasta és kijelentette: „Ez az igazság.” Elment a szentmisére és kérte megkeresztelését, ami 1922-ben meg is történt. Immár keresztényként a speyeri domonkos nővérek kolostorában működött és itt született tanulmánya Árpád-házi Szent Erzsébetről. 1932-ben a münsteri pedagógiai főiskola docense lett. Lefordította a katolikus hitre tért Newman naplóját, Aquinói Szt. Tamás „Az igazságról” című művét, valamint megírta a „Véges lét és öröklét” című tanulmányát.

Időközben, az 1933-as náci nemzetiszocialista hatalomátvétel évében belépett a karmelitákhoz, ahol rendi neve Avilai Szent Terézhez és a keresztáldozathoz kötötte. Nem akart menekülni, de a hollandiai Echt karmelita kolostorának nyújtotta lehetőséget elfogadta. 1937 július 20-án a hollandiai templomokban felolvasták a Holland Püspöki Kar tiltakozó pásztorlevelét, mely a zsidókat érintő német intézkedés ellen emelt szót. A megtorlás során Editet és vele lakó nővérét elfogták és 1200 zsidó származású katolikus hívővel Auschwitzba hurcolták, ahol rendi ruháját viselve 1942. augusztus 7-én szenvedett vértanúhalált.

lejegyezte: Horpácsy András

Pálosszentkúti majális

Az évek folyamán hagyománnyá vált, hogy Attila atya kirándulni hívja a ministránsokat és azok családjait, hogy töltsék együtt a május elsejét valahol távol a Város, az Újszegedi Liget forgatagának zajától. Az időjárás kedvezően alakult, mire családunkkal megérkeztünk a Petőfiszállás melletti Pálosszentkútra. Homoki-Nagy Mária, Szendrényi András és Attila atya időben indulva korábban érkeztek, ám nekünk némi egyeztetés, a felszerelés ellenőrzése, enni-innivaló és a gyerekek összekészítése miatt kis lemaradással kellett számolnunk.

Csend volt. Béke, nyugalom. Néhány kegyhelyre látogató vendégtől eltekintve szinte senki nem járt ezen a napon erre. Pont erre volt mindannyiunknak szüksége. Távol mindentől, a zajtól, a majális forgatagától, a várostól. Nagyon jól esett a természet üde látványa, a hirtelen berobbanó tavasz színei, a madarak, a fák… Gyerekeink hamar felfedezték a „szent csapot” (Szentkút), aminek természetes folyását próbáltak eltéríteni, medrét más irányba terelni – szerencsere sikertelenül… Kis játék, uzsonna, beszélgetés után énekeltünk és imádkozunk a kápolnában, tapasztalatokat cseréltünk, kinek milyen Mária-élménye volt életében. Az Úrangyala, a déli imaóra elvégzése után még taizéi énekekkel is dicsértük a Mindenhatót. Nagyon büszke voltam a gyerekekre, mert szépen tudtak mindenhez kapcsolódni.

A hazautat kis kitérővel szakítottuk meg, amely nagyszerű ötletnek bizonyult. Egy magaslest ígért egy tanösvény vége, melyre eleinte nem láttunk sok esélyt, ám bátorságunk és kitartásunk végül meghozta gyümölcsét: gyönyörű panoráma tárult szemünk elé a Péteri-tó kilátójából. Bivalyok, madarak és egy mesébe illő fehér ló is feltűnt utunkon. Igazán tartalmas beszélgetésekkel, lelassuló, csendes május elsejét élhettünk át ebben a néhány órában. Mindannyiunknak jól esett kiszakadni a hétköznapokból, és hátra hagyni a hangos várost, hogy testünk-lelkünk megpihenhessen. Köszönjük a lehetőséget!

Szántó Cili és Brzózka Marek

Családcsoport a plébánián

Kéthetente péntekenként (korábban kedden) több mint 20 éve összegyűlünk, hogy életünkről (családról, házasságról, egyházról, ünnepekről, liturgiáról), keresztény emberségünket érintő kérdésekről és lehetséges válaszainkról beszélgessünk. 8-10 házaspár, különböző érdeklődéssel, hivatással, családdal – gimnazista, egyetemista vagy akár már házas, dolgozó gyermekekkel, többen már unokákkal – elég sok élettapasztalat „sűrűsödik” össze ebben a csoportban.

A plébánia emeleti terme mellett gyakran egymás életterében is megjelenünk (akár egész csoportként), segítünk egymásnak nemcsak szóval, imával, hanem sokszor tettekkel is – sok évtizedes barátság vagy keresztény elfogadás és derű is összeköt itt tagokat. Ám nyitottak is próbálunk maradni: ha van kedvetek csatlakozni a körünkhöz: legközelebb május 8-án, pénteken este 6-kor találkozunk, várunk szeretettel új tagokat is! Témánk a feltámadás lesz: ki hogyan éli meg akár a mindennapokban, amihez gondolatébresztőnek az Agapé egyik áprilisi adását is megnézzük együtt. Isten áldjon meg minden Férjet és Feleséget (gyermekeikkel, unokáikkal együtt), és persze Jó Pásztorainkat is!

Lázárné Bea

Rendhagyó bibliaóra

Április 16-án, csütörtök esti felnőttkatekézis során nem a „tananyagunk” (idén a világvallásokat tanulmányozzuk keresztény szemmel), hanem rendhagyó találkozásban volt részünk. Külföldi útja miatt Attila atya már előre jelezte, hogy valószínűleg csak késve ér haza, de megszervezte, hogy Kiss Imre atya, aki éppen Szegeden töltött néhány napot, velünk lehessen ezen az estén.

Imre atya, aki egy évtizeden át volt Újszeged népének szeretett plébánosa, jelenleg a Mária Műve (Fokoláré) Nemzetközi Lelkiségi Mozgalom papi ágának legfőbb vezetője, és ezért Rómában él, és onnan tartja a kapcsolatot a fokoláré-papokkal. Ez alkalommal egy papbarátját is magával hozta. Thibaut atya Burundiból származik, és jelenleg a Fokoláréhoz tartozó kispapok lelkiségének képzéséért felelős. Kérdéseink alapján folyt az esti beszélgetés. Köszönet illeti Aradi Rita fokolarina testvérünket, akinek tolmácsolása segítségével mindez gördülékenyen történt. Megtudtuk, hogy Afrika közepén, az egyenlítőhöz közel fekvő Burundi lakosai mintegy 13 millió fő, akiknek 62 %-a római katolikus. A néhány száz fős közösségekben élő hívek családias, összetartó, helyi egyházközösségeket alkotnak. Élénk a hitélet, és így papi és szerzetesi hivatásokban sem szűkölködnek. Meglepődve hallottuk például, hogy az újszülöttek keresztelését ott nem a szűkkörű család, hanem a helyi egyházi közösség kéri, és áll a gyermek keresztény nevelése hátterében.

A világegyházra nyertünk betekintést ezen az estén, amikor Imre és Thibaut atyák tapasztalatait hallhattuk. Az élő Krisztus Szent Lelke segítse őket továbbra is szolgálatukban!

Király László

„Akárki” című előadás 2026. esztendő húsvétvasárnapján a Bálint Sándor Művelődési Házban

A Passiójátszás hagyományát őrizve, a Plébániánkon 2015-ben alakult Liget Társulat idén húsvétvasárnap immáron tizenegyedik alkalommal hirdette Isten dicsőségét a színház eszközeivel. Az Úr kegyelméből a tavalyi évben újonnan érkező szereplők közül többen hívást éreztek a folytatásra, így a 2022-es premiert követően az „Akárki” című színdarab Kaj Ádám rendezésében megújult formában került bemutatásra.

Az örökérvényű mondanivalót közvetítő, Bodolay Géza szövegkönyvén alapuló moralitásjáték Klebniczki György zeneműveinek, Szendrényi Borbála dalszövegeinek és Nyúzó Eszter tánckoreográfiáinak köszönhetően revü hangulatot kapott.

A darab címszereplőjét, Akárkit (Szeleczky-Ótott Ferenc) az Úr (Thorday Attila atya) felszólítására váratlanul meglepi a Halál (Sipos Márk), és hirtelen számot kell vetnie az egész életével. Mielőtt Isten ítélőszéke elé lépne, a barátait (Lantos Csaba, Gyapjas Csaba), a rokonait (Bohus Gábor, Szakter Zsuzsa, Marosvölgyi Annamária, Gyapjas Lelle, Gyapjas Emese, Kádár Emese, Palásti-Annabring Emese, Csöndör Kinga, Somogyi Hanna, Somogyi Máté, Varró Balázs) és földi vagyonát (Jászfalusi Péter) elveszti, a Szépség (Mózes Vanda), Erő (Kiss Gergely), Józanság (Lantos Márta), Öt Érzék (Szendrényi Borbála) és a Tudás (Noé Dominika) sem segít rajta, csak a vezeklés és a Jótett (Tóth Judit) révén nyeri el a megváltást.

Az előadás megvalósulását a Magyar Kolping Szövetség, Plébániánk és a Bálint Sándor Művelődési Ház támogatta. Ezúton is köszönjük Jáger Richárd és munkatársai, valamint Thorday Attila atya házigazdai szolgálatát, a technikai feltételek biztosításáért köszönet Börzsönyi Ábelnek és Pár Zoltánnak.

Máris várakozással telt örömmel készülünk a XII. Szegedi Passiójátékra, és továbbra is szeretettel várjuk a Olvasóinkat a Liget Társulat előadásaira.

Dobóczkyné Bús Márti, a rendező munkatársa

Fotók: Feil Balázs (Feil Frame)

Krisztus feltámadt! – Valóban feltámad az Úr, allelúja!

Pál apostol már arra tanít bennünket, hogy „a keresztségünkben eltemetkezünk Krisztussal együtt a halálba, de vele együtt feltámadunk.” (Róm 6,8) Mit élünk át keresztségünkben? Egy életen át tanuljuk, mit kaptunk Istentől. Életünk szépsége nemcsak földi életünkben mutatkozik meg, hanem az örök életben.

Nem idegen Istentől, hogy küzdelmek között kell élnünk. Életünk során nekünk is meg kell halnunk bizonyos dolgoknak azért, hogy Jézus felemelhessen bennünket és új teremtményekké válhassunk Krisztusban. Akiket gyermekkorukban kereszteltek meg, azoknak szülei, keresztszülei tettek ígéretet arra, hogy Krisztus tanításában nevelik fel a gyermeket.

Aki felnőttként keresztelkedik meg, maga tesz ígéretet arra, hogy újjászületik Krisztusban. De hogy ezt az ígéretet ne feledjük el, Jézus feltámadásának ünnepén megújíthattuk keresztségi fogadalmunkat és egyben egyházunkba fogadhattuk Anitát, aki ezen a szent éjszakán felnőttként részesült a keresztény beavatás szentségeiben (keresztség, bérmálás, szentáldozás). Attila atya mintegy a Szent Háromnap folyamatos ünnepének zárásaként mondta: Hálát adok, hogy békében vagyunk együtt és így tudunk ünnepelni!

Homoki-Nagy Mária

A nagyszombati liturgia fotóit itt tekintheti meg:
https://photos.app.goo.gl/zmRsCHPdehBJtBx78

A keresztelésről készült képek itt tekinthetőek meg:
https://photos.app.goo.gl/tfG3XR2nY3e5taoT8

A fotókat Körmöczi László készítette.

Nagyszombat – a döbbenet csöndje

Az Erzsébet-templomban Jézus sírban nyugvását szemlélhettük. Ugyanakkor papjaink egész nap a templomban fogadták a híveket, hogy lelki újjászületésre jussanak a bűnbocsánat szentsége által. Ugyanakkor a döbbenet csöndjében felhangzott az Örömhír: a hívek egymást felváltva olvasták a Szentírást. Tehát nemcsak versmaraton szerveződik a Költészet Napján országszerte, hanem a nagyszombati nonstop bibliaolvasás is a hívek gyakorlata lett (legalábbis itt, Újszegeden)!

És lám, az esti sötétségbe a megszentelt új tűzről vett fény bevonult a hívekkel teli templomba! A húsvéti gyertya fényénél pedig felhangzott az egyház ősi öröméneke, az Exultet! Attila atya az olvasmányok, a szentlecke és az evangélium szövegeit végig elmélkedve tanított bennünket arról, hogyan olvassuk és értelmezzük a Biblia szent szövegeit, hogy megértsük a Feltámadás misztériumát. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy „látta Isten, hogy ez nagyon jó.” (Ter 1,31) Bizony, nem vagyunk tökéletesek, de Isten nem hagy magunkra minket. Megsegít bennünket, de csak akkor, ha ráfigyelünk. Életünk történéseire visszatekintve érdemes észrevenni, hogy mi mindentől szabadított meg bennünket az Úr. Minden, amit az Úrtól kapunk, az ajándék, és az éltet bennünket.

 

Nagypéntek – A Szent Háromnap csúcspontja

A nagypénteki liturgia Jézus Krisztus szenvedésére és halálára emlékeztet. Attila atya újból utalt arra a Nagycsütörtök estéjén elhangzott tanítására, miszerint az utolsó vacsora történései, Jézus Getszemán-kerti imádsága, majd elfogatása, elítéltetése, szenvedése és kereszthalála folyamatos történés, olyan események láncolata, amely átvezet az új és örök életbe. Ezt nekünk is így kell megélnünk, még akkor is, ha a templomban átélt ünnepi szertartásokat megszakítjuk azzal, hogy hazamegyünk pihenni.

A „nagy leborulás” jelképe annak az alázatnak, amellyel megköszönjük Krisztus értünk hozott életáldozatát. Az „átváltozásunk” akkor tud megmutatkozni, ha testvéreink iránt önzetlen szeretetet tanúsítunk, ha imáinkban Jézussal beszélgetünk, s nem a mi elképzeléseinket akarjuk megvalósítani, mintegy rákényszeríteni Urunkra, hanem Őrá hallgatunk.

A Szent Cecília kórus a János-passió eléneklésével felidézte Jézus szenvedéstörténetét. Az egyház egyetemes könyörgései napjaink zűrzavaros történései között különösen is megérintettek: „Az Isten Egyházáért imádkozzunk, hogy Urunk Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben…”

A kereszthódolat során mindannyian leborulhattunk Jézus előtt, majd a liturgia zárásaként, inkább folytatásaként – az újszegedi hívek hagyományát követve – a Ligetben végig jártuk a keresztutat. Az állomások elmélkedéseit egyházközségünk egyes csoportjainak képviselői állították össze.

Nagypénteken készült képek itt tekinthetők meg:
https://photos.app.goo.gl/kDDbhHGJEybjov1A7

A fotókat Körmöczi László készítette.

Nagycsütörtök – A Szent Háromnap kezdete

Jézus Krisztus szavait felidézve – „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát…” (Lk 22,15) – kezdődött el Nagycsütörtök estéjén a szentmise, amikor az Egyház az utolsó vacsora estéjén történtekre emlékezik. Attila atya emlékeztetett bennünket a pászka ünnep nomád népeknél való szokásaira, amit Mózes népe történeti emlékezéssé emelt, hiszen egy ilyen alkalommal – a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte napjaiban – szabadultak Egyiptomból. A bárány vérével bekent ajtók háza népe megmenekült

Jézus a tanítványaival is megemlékezett Isten csodatetteiről, ám új jelentést adott a pászkaünnepnek: immár a mennyei Atyjához való átmeneteléről szólt, s annak emlékezetét hagyta ránk az Eucharisztia ünneplésében. „Valahányszor eszitek e kenyeret és isztok a kehelyből az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” – vallotta az ősegyház (1Kor 11,26). Jézus tudatosan választotta a helyet és az időt: Jeruzsálemet és a pászkaünnepet, hogy kimutassa szeretetét minden ember iránt.

A Nagycsütörtök esti szertartás egyik nagyon régi, szép szimbóluma a lábmosás szertartása. Ez emlékeztet bennünket Jézus Krisztus tanítására. „Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája” (Mk 10,44). Az alázatnak ez a jelképe azonban nem szolgai alázatot jelent, hanem az embertársaink iránti szeretet alázatát. Ezt tárta elénk plébánosunk, amikor 12 testvérünknek jelképesen megmosta a lábát. Az elhallgatott harangok csendjében a szertartás végeztével az ún. oltárfosztás következett – amikor az oltárról még a terítőt is leveszik – már Jézus Krisztus elfogását, köntösétől való megfosztását jelképezte.

Idén új kezdeményezés született: Vámos Máté és Krisztina családja este 8 órától közösségi virrasztást szervezett a Teréz anya templomban. Jézus szenvedésének történetét olvastuk, taizéi énekekkel imádkoztunk, és mindeközben csendesen elmélkedve átérezhettük azt a felfoghatatlan misztériumot, ami Jézus halálával és feltámadásával valósult meg, mert magára vállalta bűneinket, hogy elnyerhessük az örök életet.

Nagycsütörtökön készült képek itt tekinthetők meg:
https://photos.app.goo.gl/mpyCUjvr8H7pqqiJ7

A fotókat Körmöczi László készítette.