Kinyílt egy ajtó – gondolatok az elsőáldozáshoz

A tíz év körüli hittanos gyerekek több hónapon át készültek a Jézussal való szentségi találkozásra: első szentgyónásuk elvégzésére, majd az első szentáldozásukra. Különleges volt az időzítés, hiszen a június 7-i ünnepélyes alkalom egyúttal Úrnapja, vagyis Krisztus Szent Teste és Vére misztériumának ünnepe volt szerte a világegyházban.

A kéthetente való készületi alkalmakon a gyerekek és szüleik számára hol az Eucharisztiáért életét adó Szent Tarzíciusz története elevenedett meg, hol a minket szerető és megbocsátó mennyei Atya képe sejlett fel a tékozló fiúról szóló példabeszédben. A mai ünnepet megelőzően szombaton játékos vizsga keretében bizonyították gyermekeink, hogy tudják, Kivel szeretnének találkozni.

Az elsőáldozási misét Attila atya és János atya együtt celebrálta. Prédikációjában János atya felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy bár úgy tűnik, célba értek, valójában most egy új ajtó nyílt meg számukra a Jézussal való szentségi találkozás során. Jézus, mint egy várva várt barát léphet be lelkünk otthonába és ott lakozhat. A mise egyik emlékezetes része volt az is, amikor mi szülők megáldhattuk gyermekeinket, hiszen aki megáld valakit, azt kívánja, hogy Isten legyen mindig jelen az illető életében. Ennél nagyobb jókívánság talán nem is létezik.

A Körmöczi László által készített fotók elérhetők és június végéig onnan letölthetők: https://photos.app.goo.gl/XKVQfddVCDNPeevS9

Szülő társaim nevében szeretném az atyák (Attila atya, János atya és Flóri atya), és a hitoktatók (Gálné Ilike, Papné Emese, Lazanyeczné Gál Maya és Gilicze Attila) áldozatos munkáját megköszönni, s az Úr áldását kívánni nekik! Hálával gondolok azokra is, akik imáikban hordozták az elsőáldozásra készülőket és családjukat.

És nem utolsósorban köszönöm Vámos Krisztinának, valamint Buzás Mariannának (és férjének), hogy együtt díszíthettük a templom bejáratát erre a jeles alkalomra! Istennek legyen hála!

Véseiné Szőllősi Réka