Ölbe tett kézzel üldögélünk. Igazi nyugalom és csend van a plébánián, mintha valaki délután úgy kettő óra tájban megállította volna az óramutatót. A heti rohanás és nehézségek után olyan itt lenni, mint amikor az ember valami zajos helyről hirtelen kilép az esti üres utcára, hangos lakásból a lépcsőházba, sorolhatnám. Újabb szülők érkeznek közben, az idő pedig még mindig álldogál. Közhely talán, de olyan sebességgel működik a világ körülöttünk, hogy egy-egy olyan pillanat, amikor az ember azon kapja magát, hogy el tud csendesedni, kész főnyeremény.

Eredetileg Dávid fiunk elsőáldozásának felkészítése végett vagyunk itt, de közben minket felnőtteket is kicsit tovább formálnak ezeken a délutánokon. Gyerekek és a szüleik is kapnak némi foglalkozást, szükségesnek is tartom. Apaként az ember nem jár hittanra: változó, hogy mennyit töpreng az élet és a hit nagy kérdésein… Ettől függetlenül mindannyiunkat kitartóan ostromolnak gondolatok, amelyeket jó lenne megosztani, megbeszélni olyanokkal, akik lehet, hogy szintén ebben a cipőben vannak. Nem is lehetne jobb alkalom erre. Vezetett témákon haladunk, valós, érvényes szemszögek kerülnek elő, az ember száz dolgot gondol újra keresztény szemszögből. A Biblia prizmáján keresztül más vetületeket lehet újra felfedezni, egy kicsit mélyebben eltöprengeni azokon a kérdéseken, amelyek sokszor a napi átlagos feladataink felületességének hátterében egyszerűen eltűnnek… Ráadásul beszélgetünk, Attila atya pedig készségesen válaszol – remek pozíció ez hívőként.

Nem vagyunk tökéletesek, néha botladozik az ember. Viszont rendszer az van, az Egyház kiszámíthatóan indítja el azt a vonatot, amire elég felszállni. Ez pedig nagy segítség és rendkívüli áldás – ha el is kóborolunk a napi rutinban, az ilyen alkalmak segítenek helyükre tenni a dolgokat. Még pár hétvége és elérkezik az elsőáldozás ünnepe. Szentség, ünnepség, család, Isten csendje… Ölbe tett kézzel üldögélünk. A részvétel ajánlott.

Weiser Péter

A fénykép a gyerekek szombat délutáni foglalkozásán készült.

Bérmálkozásra készülünk:

A 15-20 éves fiatalokat Attila atya mellett Pechan Szabolcs készíti fel a bérmálkozásukra, melyre május 31-én, szombat este kerül sor a plébániatemplomban. A fényképek az interaktív foglalkozások alkalmával készültek.

Május 11-én, vasárnap a hívek előtti bemutatkozásuk során elmondhatták, hogy kit választottak mennyei védőszentüknek és miért, valamint melyik szentírási szakasz ragadta meg őket.

Elsőáldozásra készülünk:

Az iskolás gyerekek az első szentgyónásukra és szentáldozásukra február eleje óta kéthetente a plébánián készülnek hitoktatóik segítségével. A fényképek az evangéliumi történetek vagy szentek életének eljátszása közbeni interaktív foglalkozásokon készültek, illetve amikor szüleikkel együtt a keresztúti imádságon vettek részt.

Hordozzuk őket imádságos szeretettel, hogy Jézus barátaiként fejlődjenek a hitéletben!

Szombat este egyházközségünk húsvét vigíliájának megünneplésére gyülekezett. A szent liturgia kezdetén sötétségbe borult a Szent Erzsébet templom, emlékezve a sírban fekvő Krisztusra. Csak a templom előtt meggyújtott kicsiny parázs világított. Attila atya először ezt a kicsiny tüzet szentelte meg azért, hogy ennek a parázsnak tüzével meggyújthassa a húsvéti gyertyát és annak lángjából szétossza a fényt a kézben tartott kis mécsesek segítségével. A húsvéti gyertya Krisztust jelképezi, a mécsesek kicsi lángja pedig Krisztus szeretetét, aki meghalt és feltámadt, s ezzel megváltott minket bűneinktől.

Majd az apró mécsesek által megvilágított templomban felhangzott az „Exultet…. Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa…”, az angyalok Istent, a mi Urunkat dicsőítő éneke, mely emlékeztet bennünket Isten csodálatos tetteire. Mily nagy kegyelmek árán segítette népét a szabadságra, de elsősorban a bűneinktől való megszabadulásra. A húsvéti örömének szavait erősítették meg az ószövetségi olvasmányok. Ezt követően megszólaltak a harangok, fényárba borult templomunk és felhangzott a feltámadt Krisztust dicsőítő ének. A húsvéti vigília szertartását lélekben átélni, figyelve az évszázadok alatt kialakult, sok szimbólumot magába foglaló liturgiát az egyik legnagyobb élménye a hívő keresztény embernek.

Ezt a mély és bensőséges érzést csak fokozta, hogy ebben az évben is e megszentelt alkalommal egyházközségünk hat új tagot – Dánielt, Ágnes Annát, Annát, Gerdát, Tamást, Áront, Dorkát – fogadott be, akik megkeresztelkedésükkel most lettek keresztény közösségünk tagjai. Dániel és Anna, felnőttként bérmálkoztak is, ezzel megkapták a Szentlélek megerősítő kegyelmét. A hagyományoknak megfelelően fehér ruhában, a tisztaság jelképében álltak elénk, s egész egyházközségünk velük együtt tette le, illetve újította meg a keresztségi fogadalmat. Közöttünk volt az a testvérünk is – Anna –, aki ezen a húsvéti ünnepen vette magához először az Oltáriszentséget.

Krisztus feltámadásának örömhírét hirdető ünnepet a ligetben tett körmenettel fejeztük be és örömmel köszöntöttük egymást a húsvéti üdvözlettel: Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt az Úr, allelúja!

Homoki-Nagy Mária

További nagyszombati fotók itt tekinthetők meg »

A Teréz anya templomi szertartásról pedig itt »

(Fotók: Körmöczi László és édesapja)