Elsőáldozásra készülünk – mi, szülők is

Ölbe tett kézzel üldögélünk. Igazi nyugalom és csend van a plébánián, mintha valaki délután úgy kettő óra tájban megállította volna az óramutatót. A heti rohanás és nehézségek után olyan itt lenni, mint amikor az ember valami zajos helyről hirtelen kilép az esti üres utcára, hangos lakásból a lépcsőházba, sorolhatnám. Újabb szülők érkeznek közben, az idő pedig még mindig álldogál. Közhely talán, de olyan sebességgel működik a világ körülöttünk, hogy egy-egy olyan pillanat, amikor az ember azon kapja magát, hogy el tud csendesedni, kész főnyeremény.

Eredetileg Dávid fiunk elsőáldozásának felkészítése végett vagyunk itt, de közben minket felnőtteket is kicsit tovább formálnak ezeken a délutánokon. Gyerekek és a szüleik is kapnak némi foglalkozást, szükségesnek is tartom. Apaként az ember nem jár hittanra: változó, hogy mennyit töpreng az élet és a hit nagy kérdésein… Ettől függetlenül mindannyiunkat kitartóan ostromolnak gondolatok, amelyeket jó lenne megosztani, megbeszélni olyanokkal, akik lehet, hogy szintén ebben a cipőben vannak. Nem is lehetne jobb alkalom erre. Vezetett témákon haladunk, valós, érvényes szemszögek kerülnek elő, az ember száz dolgot gondol újra keresztény szemszögből. A Biblia prizmáján keresztül más vetületeket lehet újra felfedezni, egy kicsit mélyebben eltöprengeni azokon a kérdéseken, amelyek sokszor a napi átlagos feladataink felületességének hátterében egyszerűen eltűnnek… Ráadásul beszélgetünk, Attila atya pedig készségesen válaszol – remek pozíció ez hívőként.

Nem vagyunk tökéletesek, néha botladozik az ember. Viszont rendszer az van, az Egyház kiszámíthatóan indítja el azt a vonatot, amire elég felszállni. Ez pedig nagy segítség és rendkívüli áldás – ha el is kóborolunk a napi rutinban, az ilyen alkalmak segítenek helyükre tenni a dolgokat. Még pár hétvége és elérkezik az elsőáldozás ünnepe. Szentség, ünnepség, család, Isten csendje… Ölbe tett kézzel üldögélünk. A részvétel ajánlott.

Weiser Péter

A fénykép a gyerekek szombat délutáni foglalkozásán készült.

Válogatás Huszti Péter Kossuth-díjas színészünk írásaiból

Péterffy Gabi ismét meglepetéssel szolgált: az egyik májusi felnőttkatekézis alkalmával három könyvön keresztül mutatta be és egyúttal elemezte is Huszti Péter színészi és emberi minőségét. Részleteket olvasott fel Huszti könyveiből (Férfikor hajnalán, Királyok az alagútban, Srác a kakasülőn) gondosan megszerkesztve a felolvasott részleteket, hogy a szerző gondolatköréből kialakuljon az a személyiség, akiben méltán tiszteljük a színészi és emberi minőséget.

Husztit is, mint sokan másokat, már gyerek-, illetve kamaszkorában elvarázsolta a színház. Megmozgatta képzeletét, így vált igazi színházrajongóvá. Főiskolásként Várkonyi osztályába járt, aki biztos kézzel vezette a megjelenítő erő képességének fejlesztésében. Ez az út örökre eljegyezte a színházzal, amiben sokkal többet fedezett fel, mint az átlagember. Már fiatal színészként gondolkodva készült szerepeire, melyekben szenvedélyesen vizsgálta a megjelenítendő személyiséget. Sokszor ment gyalog a próbákra, hogy közben gondolkodhasson. Vonzották a próbák, kitapintotta bennük a lehetőséget, például a színész és a közönség kapcsolatának formálását. Csodálta a nálánál akkoriban jóval idősebb nagy színészeket. Azt vizsgálta, hogy a számára sokszor nehezen értelmezhető személyiségük miként oldódik fel a színpadon, és válik meggyőző varázslattá. Igen elgondolkodtató például a Bessenyei Ferencről alkotott elmező portréja. Huszti humorérzéke még színesebbé teszi gyakran távolságtartónak tűnő személyiségét.

Összegezve: Gabi egy meghatározó irányvonal alapján szerkesztette meg a felolvasott részletek sorrendjét, hogy kialakítsa bennünk egy olyan nagy színész személyiségét, aki a színházat küldetésnek tartotta, nagy elődei örökségének, lehetőségnek a tisztességes és tartalmas élet megmutatására. Köszönjük, Gabi, hogy hallgatóidat meggyőző erővel arra bíztattad, hogy ne csak nézzék Husztit, a színészt, hanem olvassák is Husztit, az írót. Érdemes!

Vajtai Éva

Folytatódnak az előkészületek a szentségek méltó vételére

Bérmálkozásra készülünk:

A 15-20 éves fiatalokat Attila atya mellett Pechan Szabolcs készíti fel a bérmálkozásukra, melyre május 31-én, szombat este kerül sor a plébániatemplomban. A fényképek az interaktív foglalkozások alkalmával készültek.

Május 11-én, vasárnap a hívek előtti bemutatkozásuk során elmondhatták, hogy kit választottak mennyei védőszentüknek és miért, valamint melyik szentírási szakasz ragadta meg őket.

Elsőáldozásra készülünk:

Az iskolás gyerekek az első szentgyónásukra és szentáldozásukra február eleje óta kéthetente a plébánián készülnek hitoktatóik segítségével. A fényképek az evangéliumi történetek vagy szentek életének eljátszása közbeni interaktív foglalkozásokon készültek, illetve amikor szüleikkel együtt a keresztúti imádságon vettek részt.

Hordozzuk őket imádságos szeretettel, hogy Jézus barátaiként fejlődjenek a hitéletben!

Szeged körbeimádkozása

Idén is megtartottuk Szeged körbeimádkozását. Aradi Mária szervezésében és vezetésével május 11-én, vasárnap reggel a Fogadalmi templomból indult a zarándoklat. A szentélyben tartott kezdő imádság után Kondé Lajos atya szentségi áldásban részesítette a gyalogos útra indulókat.

Onnan plébánosunk, Attila atya az Erzsébet-templomhoz vezette az énekelve, imádkozva vonulókat, majd a templomban szólt a résztvevőkhöz. Ezután mintegy másfél órás szakasz következett, hogy a tarjánvárosi Szent Gellért templomba, majd a Szent Rókus-templomba, s onnan az alsóvárosi ferences templomba jussanak a zarándokok. Délután már egyre többen csatlakoztak a Szeged népéért tartott imádságos menethez, s így 17 órakor jutottak el a Dómba, ahol szentmisén vettek részt.   

Mária öröme Szent József ünnepén

Találós kérdés: Milyen kapcsolat fedezhető fel az Újszegedi temetőben és az Erzsébet-templom körül végzett favágás, az őzpörkölt és a Kunbaracs melletti Mária öröme tanya között? Egyszerű a válasz: a favágó, Bíró Csaba, akinek tanyáján őzpörköltet ettünk!

Május elsején, Munkás Szent József ünnepén történt, hogy Attila atya szervezésében autókkal mintegy harmincan felkerekedtünk: köztünk a Férfikör tagjai (feleséggel, gyerekekkel), ministránsok, temetői dolgozók. A „Mária öröme” elnevezésű tanya a Bíró család otthona, amely szép példája a közösen megélt hit erejének; annak, hogy férj és feleség közösen elhatározza, hogy az életüket csakis Istennel élik meg, gyermekeket nevelnek és vendégeket fogadnak.

Megérkezésünket követően a családapa elmondta nekünk élete korábbi sötét és mély kanyargóit, és hogy miként jutott a megtérés útjára, majd arról, hogyan szolgált Böjte Csaba testvér munkatársaként. Ott ismerte meg későbbi feleségét, Cecilt, aki tíz gyermek nevelőjeként állt helyt egy erdélyi lakóotthonban. Szentségi házasságra léptek, és e tanyán kezdték meg közös életüket, s immár 6 saját gyermekükkel élik meg nap mint nap az Isten gondoskodását. Megható volt megtapasztalni azt a nyitottságot, ahogy arról meséltek, hogy mennyi mindenki fordul meg náluk töltekezni ebből a szeretetből. Ezt mi magunk is megtapasztalhattuk. A legkisebb lányok megmutatták nekünk a saját pónijaikat, melyet – Csaba elmondása szerint – azért kaptak, hogy inkább a lovakról való gondoskodást tanulják meg, minthogy bent a szobában a számítógépek előtt ragadjanak. A lányok igazi cirkuszi bemutatót tartottak nekünk, szőrén megülve a lovakat. Mi, felnőttek meg csak hüledeztünk az ügyességükön.

Szabadtéri oltár is épült a tanyán, ahol alkalomadtán csoportok ünneplik az Eucharisztiát. Nekünk Attila atya tartott szentmisét, és a ministránsok és énekesek tették felemelővé az ünnepet.

Ezt követően pedig az ínycsiklandozó illatok felé vonultunk, s egyre izgatottabban vártuk a közös ebédet. A bográcsban főzött őzet Bodó Ferenc testvérünk, tiszaszigeti gazdálkodó ajánlotta fel e szép alkalomra – köszönet legyen érte! Nem csalódtunk házigazdánk szakácstudásában, a pörkölt igazán finom lett. A jóízú ebéd után a visszaindulásig megmaradt időben telihassal könnyen ment a beszélgetés és tapasztalatcsere egymással. Ajándéknak éltem meg az őszinte megnyílásokat, a baráti beszélgetéseket, a sokszínű tapasztalatok megosztását. A mindeneket teremtő, fenntartó és gondunkat viselő Isten mindenütt jelen, de a Vele való találkozásra nekünk kell felkészülnünk. Ezen a napon megtapasztalhattunk, hogy Krisztus szeretete gyűjtött egybe minket a „Mária öröme” tanyán, Bíró Csaba családjánál. Ezúton is köszönjük befogadó szeretetüket.

Szendrényi András

Rock-oratórium Jézus passiójáról az Erzsébet-templomban

A passió, Jézus Krisztus szenvedéstörténetét dolgozza fel a Jeruzsálembe való bevonulásától a kereszthaláláig. Számos nagy zeneszerzőt, festőt és képzőművészt ihletett meg az Újszövetségnek ezen része. A reneszánsz és a barokk korban íródott a legtöbb passió, majd a 20. század második felétől elkezdtek megjelenni a könnyűzenei adaptációk is. Az egyik legismertebb a 60-as, 70-es években íródott Jézus Krisztus Szupersztár volt, ami a hippik világában jelent meg.

Ehhez hasonló kezdeményezések indultak a Tátra téri Szent Gellért plébánián is, ahol Sillye Jenő, Lajos István, illetve Fodor Gábor passióit mutattuk be virágvasárnaponként a szentmisén. Szűcsné T.Kis Gabriella és Szűcs Lajos Péter, azaz Édesanyám és Édesapám, fiatal koruk óta betanítói és szervezői ezeknek a műveknek. Mikor már valamennyire tudtam hangszeren játszani és énekelni, én is részese voltam évről évre ezeknek a megmozdulásoknak. Nagy hatással voltak rám gyerekként, és eldöntöttem, hogy megírom az én saját elképzeléseimből Jézus passióját.

A Bartók Béla Művészeti Karon tanulok jelenleg, kóruskarnagyművész-tanár és zeneelmélet-tanári szakon. Az egész lényemet és életemet áthatja a zene. Ebben nagy szerepe van szüleimnek. Nagyon változatos és sokrétű a zenei érdeklődésem. Édesanyám komolyzenét hallgattatott velünk már kicsiként is. Vivaldi concerto-in és Bach művein nevelkedtünk. Illetve Édesapám pedig a rock, hard-rock világába vezetett be. Én úgy érzem, hogy ezeknek a zenéknek, műfajoknak stílusjegyei befolyásolták a saját, egyéni stílusom kialakulását.

Ez a Rock-passió, ami április 13-án debütált a Tátra téren, és április 27-én mutattuk be a Szent Erzsébet templomban, egy közel 40 főt megmozgató kezdeményezés volt. A mű oratórikus formában jelent meg a közönségünk előtt. Megtalálhatóak benne gregorián elemek, rock és filmzenés hangulatok.

A próbafolyamat nagyon jó hangulatú és hatékony volt. Ha szabad egy titkot elárulnom, az elején eléggé meg voltam szorulva, ugyanis még egy része hiányzott a szólamoknak. De végül sikerült orvosolnom a problémát. Közel két éven keresztül írtam a művet.

Nagyon hálás vagyok a csapatnak a sok segítségért, türelemért és lelkesedésért. Ezek nélkül biztosra veszem, hogy nem jöhetett volna létre a kompozíció. Már nagyon várom az újabb projektet.

Szűcs Gergely, az újszegedi Antiochia-közösség tagja

Ferenc pápa gyászmiséje az újszegedi közösségben

Húsvéthétfőn megdöbbenve értesültünk arról, hogy szeretett Szentatyánk, Ferenc pápa reggel meghalt. A húsvéti öröm mellé a gyász fájdalmas érzése vegyült. Mégis milyen szép volt, hogy meg tudta élni a feltámadás örömét és immár utoljára – mint egy igaz lelkipásztor – megáldotta Róma városát, a saját egyházmegyéjét és az egész világot. Majd pedig minden erejét összeszedve ragaszkodott hozzá, hogy körbe vigyék a Szent Péter téren, hogy közel tudjon lenni az emberekhez.

Még azon a héten pénteken, április 25-én 17 órakor szentmisét mutattunk be a lelki üdvösségéért a Teréz anya templomban, illetve a temetésének napjáig minden délben negyedórás harangszó hívta imára az embereket egyházmegyénk minden templomában. E szentmise dísze volt az a nagy pápai kép is, amit Vígh Andrea kántorasszonytól kapott az egyházközségünk. Imádkozzunk továbbra is Ferenc pápa lelki üdvösségéért, illetve a bíborosok testületéért és az új pápáért is!

Aleksza János

A Húsvéti Szentháromnap a Teréz anya Templomban

A Húsvéti Szentháromnap (Nagycsütörtöktől húsvétvasárnapig tartó időszak) az egyházi év csúcspontja. E csúcspontot a Teréz anya templomban is megünnepeltük.

Nagycsütörtökön az Utolsó Vacsora miséjén az Oltáriszentség ált a középpontban, amit Jézus e vacsorán alapított.  A szentmise végén az oltárt minden díszétől megfosztották, jelképezve, hogy elkezdődött Jézus szenvedése a Getszemáni kertben. Az oltárfosztást követően mindazokkal, akik tudtak még maradni az Oltáriszentség rózsafüzérét imádkoztuk el, mintegy virrasztásképpen e Getszemáni kertben szenvedő Jézus mellett. Ősi hagyomány, hogy Nagypénteken és Nagyszombaton az Egyház nem mutat be szentmiseáldozatot, hiszen Nagypénteken az örök Főpap, Jézus Krisztus mutatta be az áldozatot.

Nagyszombaton pedig az Egyház Jézus sírjánál időzik. A Nagypénteki szertartás a keresztáldozatot állítja a középpontba, így arra hívja a híveket, hogy tekintsünk a keresztfájára, mint a megváltásunk eszközére.  A Húsvéti Vigília szertartása Nagyszombat este 19 órakor kezdődött el. E vigília jóval hosszabb egy vasárnapi szentmisénél, de jelekben és érzelmekben jóval gazdagabb is. A tűz megszentelése, a fény-sötétség játéka, a húsvéti gyertya, az örömének, az újból megszólaló csengők, az orgona, az alleluja visszaadása, a szenteltvíz…. Nagyon sok mindent lehetne még részletesebben idehozni e legszentebb éjszaka liturgiájából, szertartásából.

Mindháromnap szertartását – azt gondolom – nagy ünnepélyességgel és méltóságteljesen sikerült elvégezni. Mindez nem valósulhatott volna meg a ministránsok, a kántor, a sekrestyések és a „Teréz anya angyalai” csoporttagok segítsége nélkül. Hálásan köszönjük az Ő szolgálatukat!

Aleksza János

A feltámadt Krisztust ünnepeltük

Szombat este egyházközségünk húsvét vigíliájának megünneplésére gyülekezett. A szent liturgia kezdetén sötétségbe borult a Szent Erzsébet templom, emlékezve a sírban fekvő Krisztusra. Csak a templom előtt meggyújtott kicsiny parázs világított. Attila atya először ezt a kicsiny tüzet szentelte meg azért, hogy ennek a parázsnak tüzével meggyújthassa a húsvéti gyertyát és annak lángjából szétossza a fényt a kézben tartott kis mécsesek segítségével. A húsvéti gyertya Krisztust jelképezi, a mécsesek kicsi lángja pedig Krisztus szeretetét, aki meghalt és feltámadt, s ezzel megváltott minket bűneinktől.

Majd az apró mécsesek által megvilágított templomban felhangzott az „Exultet…. Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa…”, az angyalok Istent, a mi Urunkat dicsőítő éneke, mely emlékeztet bennünket Isten csodálatos tetteire. Mily nagy kegyelmek árán segítette népét a szabadságra, de elsősorban a bűneinktől való megszabadulásra. A húsvéti örömének szavait erősítették meg az ószövetségi olvasmányok. Ezt követően megszólaltak a harangok, fényárba borult templomunk és felhangzott a feltámadt Krisztust dicsőítő ének. A húsvéti vigília szertartását lélekben átélni, figyelve az évszázadok alatt kialakult, sok szimbólumot magába foglaló liturgiát az egyik legnagyobb élménye a hívő keresztény embernek.

Ezt a mély és bensőséges érzést csak fokozta, hogy ebben az évben is e megszentelt alkalommal egyházközségünk hat új tagot – Dánielt, Ágnes Annát, Annát, Gerdát, Tamást, Áront, Dorkát – fogadott be, akik megkeresztelkedésükkel most lettek keresztény közösségünk tagjai. Dániel és Anna, felnőttként bérmálkoztak is, ezzel megkapták a Szentlélek megerősítő kegyelmét. A hagyományoknak megfelelően fehér ruhában, a tisztaság jelképében álltak elénk, s egész egyházközségünk velük együtt tette le, illetve újította meg a keresztségi fogadalmat. Közöttünk volt az a testvérünk is – Anna –, aki ezen a húsvéti ünnepen vette magához először az Oltáriszentséget.

Krisztus feltámadásának örömhírét hirdető ünnepet a ligetben tett körmenettel fejeztük be és örömmel köszöntöttük egymást a húsvéti üdvözlettel: Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt az Úr, allelúja!

Homoki-Nagy Mária

További nagyszombati fotók itt tekinthetők meg »

A Teréz anya templomi szertartásról pedig itt »

(Fotók: Körmöczi László és édesapja)

A Nagypénteki liturgia az Erzsébet-templomban és a keresztút a Ligetben

A keresztény világ legsötétebb, legfájdalmasabb napja a Húsvét előtti péntek, a Szent Háromnap középsője, amikor Jézusnak, a mi Urunknak szenvedéséről emlékezünk meg. Az esti szertartásra érkező híveket a szépen, méltó módon feldíszített Szent Sír fogadja a templomokban. A tabernákulum ekkor már üres, hiszen előző este, azaz Nagycsütörtökön jelképesen elvitelre került Jézus teste, mint közel kétezer évvel ezelőtt történt Júdás árulása után.

Ezen a pénteki napon, a világon mindenütt a templomba való bevonulást követően a papok teljes alázattal leborulnak a Jézust jelképező lecsupaszított oltár előtt. Ennél meggyőzőbben nem is lehetne kifejezni a teljes odaadást. Nagypénteken mise helyett igeliturgiát hallgathatnak meg a hívek. Az idén is mindkét templomunkban lezajlott ez az esemény és a kereszthódolat. A Teréz anya templomban Aleksza János atya, az Erzsébet templomban Attila atya vezette a szertartást.

Az Erzsébet templomban már hagyomány, hogy a Nagypénteki passió énekes formában hangzik el Szent János evangéliuma szerint. Jézus szerepét plébánosunk, a többi szerepet a Szent Cecília kórus, illetve a szóló részeket néhány kórustag énekelte Szántó Lajosné Babi vezényletével. A kórusbetéteket, az úgynevezett turbákat Werner Alajos komponálta. Mindig megrendítő ennek az eseménynek a részesévé válni.

A passió elhangzása után Attila atya fájdalommal teli, megható szavai hangzottak el Jézus kiszolgáltatottságáról, az ártatlan Istenember kínszenvedéséről, haláláról. A szertartás keretében következő kereszt előtti hódolatnál ki letérdelve vagy meghajolva tette tiszteletét, megérintve a kereszten függő Jézus egyik sebét, magában egy rövid fohásszal kísérve.

Az áldozás után kivonultunk a templomból, fáklyákkal, gyertyákkal, hogy Keresztutat járjunk a Ligetben. Minden stációnál a plébánia egy-egy csoportjának képviselője olvasott fel szívet-lelket megszólító, tanulságos elmélkedést, sőt az egyik stációnál kivételesen egy Máriához szóló szép éneket is hallottunk Lantos Márti előadásában.

A templomba visszatérve Attila atya köszönő, áldó gondolatai után átérezve a történteket csöndesen hazatértünk otthonainkba.

Lucz Ilona

Nagypéntek további fotóit ITT TEKINTHETI MEG.

(Fotók: Körmöczi László)