Augusztus 14-én, csütörtökön újszegedi Társaskör keretében az érdeklődők Aracsi Lászlóné, Ormos Ágnes megemlékezését hallgathatták meg édesapjáról.

A Felvidékről származó író családjának az I. világháború után el kellett hagynia szülőföldjét, s ekkor találtak új otthonra Székesfehérvárott, majd nyugdíjazását követően Szegeden. A sokgyermekes család nehéz körülmények között élt, de szüleik mindent megtettek, hogy gyermekeiket taníttatni tudják. Ormos Gerő a Puskás Tivadar Műszaki Technikumot végezte el, majd postai tisztviselőként helyezkedett el. Önmagát képezve széles műveltségre tett szert, s hamar megmutatkozott írói tehetsége. Herczeg Ferenc, Zsigray Julianna támogatta, barátja volt Takáts Gyulának, Vikár Bélának, Weöres Sándornak. A két világháború közti időben több könyve jelent meg. Sajnos a II. világháborút követően mellőzték, de az írást nem hagyta abba, írt íróasztala fiókjának. Szegedre költözését követően a Délmagyarország külső munkatársa lett. Itt jelenhettek meg kisebb novellái, karcolatai. Ezekből az est során a hallgatóság is ízelítőt kapott. Árgyusi Magdolna és Dőry Magdolna az író több novelláját – többek között a „Ceruza” című novellát, valamint egy részletet az „Ágrul szakadtak” c. regényből – olvasták fel.

Aracsiné Ormos Ágnes visszaemlékezése édesapjára lehetővé tette a hallgatóság számára is, hogy Ormos Gerőt mint családját szerető édesapát, az emberi lelket jól ismerő írót ismerhessük meg. Külön köszönjük, hogy az íróasztal fiókjában maradt kéziratok az író halála után kiadásra kerültek s közkinccsé váltak, melyekből egy-egy példányt kezükbe vehettek az esten résztvevők.

Homoki-Nagy Mária

Idén ismét volt alkalmam elzarándokolni Rómába, ezúttal a magyar piaristák szervezésében.

Családi nyaralás után, július 27-én, Budapesten a piarista tartományfőnökségen gyülekeztünk összesen ötvenen. Aznap este nyitó szentmisén vettünk részt Zsódi Viktor tartományfőnök atyával. Prédikációjában arra buzdított bennünket, hogy „ne turisták legyünk”. Természetesen nincs semmi baj a turistáskodással, de mi zarándokként nem csupán képekért és emlékekért megyünk, hanem lelki növekedésért is. A szentmise után rövid ismerkedés és vacsora következett, majd nyugovóra tértünk.

Másnap reggel repülővel indultunk útnak. Kedden este szentmisén vettünk részt a Szent Péter téren. Habár nem a Szentatya celebrálta, a mise végén körbejárt, meglepve minket zarándokokat.
Két nap kifejezetten „piaristás” programokkal telt: bejártuk Róma azon helyeit, ahol Kalazanci Szent József élt, munkálkodott és tanított. Találkoztunk más piarista zarándokokkal is, és közösen ünnepeltünk szentmisét a Szent András-bazilikában.
Természetesen sok más nevezetes látnivalót is felfedeztünk Rómában.

Csütörtök este zenés imádságon vettem részt a csoport egy kisebb részével. Itt láthattuk Lisieux-i Szent Teréz, a „kis út” tanítójának ereklyéit, aki arra bátorít, hogy a hétköznapi apróságokat is szeretettel éljük meg. Voltak tanúságtételek is – őt jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egyszerű, de mély lelkiséget keres.

A zarándoklat csúcspontja hétvégén a Tor Vergata-n megrendezett fő esemény volt, ahol mintegy egymillió fiatal gyűlt össze a világ minden tájáról. Szombaton a Szentatyával virrasztottunk, szentségimádáson vettünk részt. Szabad ég alatt aludtunk. Vasárnap Szentmisével zárult a találkozó – felemelő volt így együtt ünnepelni.

Hó elején ünnepeltük Krisztus Urunk színeváltozását. Hasonló volt ez a találkozó: Jézussal felmentünk a hegyre, megtapasztaltuk az Ő jelenlétét és dicsőségét. De ahogy a tanítványoknak, nekünk is le kellett jönnünk onnan, vissza a hétköznapi életbe – hogy a hegyen kapott fényt magunkkal vigyük.

Július 31-én, csütörtökön a nyáriesti Társaskör keretében Dr. Szalamin Edit egyetemi docens asszony – ahogy ő fogalmazott – klasszikus könyvbemutatót tartott. Berán Ferenc szerkesztésében idén jelent meg a Jöjj, kövess engem! című kötet, melynek alcíme jelzi, hogy 12 fiatal pap tanúságtételéről olvashatunk. A kiválasztott 12 pap közül tíz római katolikus, kettő pedig görögkatolikus pap, akik különböző egyházmegyékben szolgálják Isten népét.

A tudatos szerkesztésnek köszönhető, hogy a papi hivatásról mondottak, mind a 12 fiatal pap esetében öt téma köré csoportosíthatok. Ezek, a családi háttér, Isten hívó szava, az elhívás fogadása, a papi munka tartalma és a személyes üzenet. Előadónk, Kovács Zoltán Röszke és Szentmihály plébánosának tanúságtételét, elhívását hosszabban idézte. Bár mindenkihez másképp szól az Úr és másképp is válaszolunk, ők tizenketten az Úr szolgálatára szentelték életüket. Imádkozzunk hivatásokért, fiatalabb és idősebb papjainkért és szeressük őket: zárta előadását docens asszony.

Homoki-Nagy Mária

Július 17-én a csütörtöki Társaskör főszervezője és egyben főszereplője Orcsik Sándor, plébániánk lelkes, aktív tagja volt. Igen sokan közreműködtek a Sándor által meghívottak ezen a szép estén. Minden énekes, hangszeres, versmondó a tőle telhető legszebbet, legjobbat nyújtotta a népes hallgatóságnak.

A program nagyszerűen, koncepciózusan lett elképzelve, a szólótól kezdve 2-3-4 majd 9 tagúvá bővült együttesig, közben változatosságként egy-egy vers vagy zongoradarab közbeiktatásával.

Attila atya köszöntése után Sándor felesége Ludányi Olga vette át a szót, kedves konferálásában egy-egy spontán jött, humoros mondatával többször is mosolyt csalt a jelenlévők arcára.

Zongoramuzsikával kezdődött a zenés áhítat, Domenico Scarlatti magasztos szonátáját és Franz Schubert lélekemelő tételét a cikk írója játszotta.

Táczos Katalin: Az én miatyánkom c. megható, tartalmában nagyon mély értelmű versét Vörösné Dr. Árgyusi Magdolna mondta szívhez szólóan.

Apa és lánya, azaz Orcsik Sándor és Anett duettjében Istent dicsőítő énekek szerepeltek. Szép, tiszta énekük emlékezetes marad.

Liszt Ferenc: Költői és vallásos harmóniák c. művéből a Pater Noster (Mi Atyánk) méltóságteljes és Edvard Grieg: Költői hangképek c. kedves, hangulatos darabját Péterffy Gabriella adta elő élményszerűen.

Ezután egy énekes trió következett, mindhárman a szegedi ökumenikus kórus tagjai is, Dr. Homoki Nagy Mária, Dr. Szekeres Zsuzsanna és Orcsik Sándor. Lelkes, szép éneküket most is nagyon jól esett hallgatni.

Az ökumenikus kórus férfi tagjaiból alakult énekes kvartett zengő, erőteljes hangja kellemesen betöltötte a plébánia nagytermét. Áldozatos munkájuk, gyakorlásuk meghozta a gyümölcsét. Az együttes tagjai: Plánkai József, Hegedűs István, Orcsik Sándor, Forgács Endre.

Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr négykezes zongoraszonáta második tételének alsószólamát Péterffy Gabriella, felsőszólamát a cikk írója, Lucz Ilona játszotta. Mozart gyönyörű zenéjét mindig jó érzés előadni, de hallgatni is.

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet! c. békeszerző, minden akadály ellenére csakis a szeretetre irányuló költeményét Dr. Homoki Nagy Mária adta elő hatásosan, meggyőző erővel.

Az est utolsó közreműködői az immár 9 főre bővült férfi énekegyüttes tagjai voltak, énekükkel elbűvölték a közönséget.

Zárásként mindannyian együtt énekeltük a Kodály Zoltán által gyüjtött „Erdő mellett estvé lettem“ kezdetű Esti dalként ismert népdalt. Nagyon szép, a fülnek, szívnek kedves nyáresti zenés, verses áhítat részesei lehettünk.

Köszönet Orcsik Sándornak és minden közreműködőnek!

Lucz Ilona

Plébánosunk, Thorday Attila vezetésével mintegy negyven fiatal és felnőtt kisérőik 11 napos zarándokútra indultunk. Célunk az volt, hogy július 20-27 napjaiban egy hetet töltsünk a taizéi dombon, hogy részt vegyünk az ott élő szerzetesek napi háromszori énekes imádságában, és bekapcsolódjunk a világ, de főképp Európa minden országából érkező keresztény kortársaink találkozójába. A hosszú buszútra idén vállalkozó zarándokok a számunkra készült zarándokfüzetben egyaránt találtunk praktikus információkat és lelki írásokat. Egyikünk, miután kézbe vette a füzetet és látta a “Remény és béke zarándoklata” címet, az ismerkedő bemutatkozás során így fogalmazott: “Az a reményem, hogy felvegyenek az egyetemre és azért imádkozom, hogy béke legyen bennem, ha mégsem úgy történik.” E gondolattal fogalmazta meg azt a szívbeli várakozást, ami a többségben 30 év alatti zarándokok istenkeresésének mozgatórugója Jézus követésében.

Taizé közösségben megélt imádságot, elcsöndesedést, egymásnak megnyíló baráti beszélgetéseket, gyönyörű természeti környezetet kínál, amiből mindenki azt a kincset veheti magához, amire neki most, a személyes istenkeresésében leginkább szüksége van.

A Franciaországba vezető utazás során Szendrényi Marietta gondoskodott arról, hogy az alkalmi társaság egymással ismerkedjen, barátkozzon, amiben a kreatív játékos feladatok és a közös vacsorafőzés is segített. Egy Svájban élő honfitársunk, Vadas Kati jóvoltából idén Wattwil kolostorában kaptunk két éjszakára szállást. Miként tavalyi utunk során a bajorországi Irseeben, úgy idén is a „Fazenda da esperanza”, vagyis a „Remény Udvara” közösség fogadott bennünket. Megtudtuk, hogy ők a különböző káros függőségből szabadultak számára nyújtanak életteret és keresztény szellemiségű életvezetést, hogy az egy-két éves rehabilitáció után testi- és lelki megerősödésük után visszatérhessenek a társadalomba. Megtudtuk azt is, hogy hazánkban is nemrég nyílt ilyen közösségi ház a Nagykanizsa melletti Csákány faluban.

Vasárnap délután Taizébe érkezve bekapcsolódtunk a korosztályunknak megfelelő programba, melynek gerincét a napi háromszori énekes imaóra biztosítja. A magyar csoporttal utazott Kertész Annamária is, aki évtizedek óta a taizéi énekek gitár kíséretének szerzője, valamint férje Bálint Zsolt, aki az énekek magyar adaptációját készíti. Az esti énekes imaórákat meghitté, a magyarokat pedig büszkévé tette Anna művészi gitárjátéka.

A napi programot gondolatébresztő előadások és kiscsoportos megbeszélések tették színessé.  A fiatalok a Taizéi Szerzetesközösség jelenlegi priorja, Matthew testvér „A reményen túli remény” című levelének gondolatait vették sorra, míg a felnőttek Jézus Hegyi beszédjének boldogmondásairól beszélgettek csöndes kisebbségben. A legkülönfélébb háttérből érkezett zarándokok mindannyian kivettük részünket a tábor fenntartásának feladataiból: vannak, akik ételt osztottak, mosogattak, mosdókat takarította, éjjeli őrként vigyáztak a táborlakók álmára, és még sorolhatnánk. Csodálatos összefogás ez, amit a fiatalok szívesen végeznek egymásért. Nem kis feladat gondoskodni 2000 ember napi szükségleteiről, és az imák szépségéről, de a munka és a szemlélődés összhangja szoros keretet ad az osztozáshoz közösségi élet minden területén Taizében.

A hazaút során a zarándok fiatalok ezeket válaszolták kérdéseinkre: Mit láttam én ezen a héten Krisztus egyházából? Mit kaptam itt személyesen ezen a héten?

• “Számomra minden évben meglepő, hogy ennyi különféle származású és nemzetiségű emberrel egyazon Istenben hiszünk: elképesztő ez az összetartozás! A világ sok pontjából jönnek emberek, igent mondanak és vállalják az utazást, ami néha kontinenseket ível át, hogy együtt imádkozzanak. Nagyon jó volt velük részt venni a közös imában: Krisztus körül énekelni, csendben lenni közösen.” (Zsófi 20 éves)
• “Pontosan azt láttam, amiben eddig is bizonyosságom volt, hogy teljesen mindegy milyen nemzetiségű vagy felekezetű emberekkel találkozom keresztényként, mindannyian egy Istent imádunk” (Csenge 18)
• “Taizé varázslata abban rejlik, hogy kiemel minket a megszokottól, hétköznapi vallásosságtól és egy új világ kapuját nyitja meg előttünk. Az új arcokban történetekben, akikkel itt találkozunk ott rejtőzik a lehetőség, hogy új barátságokra és általuk önmagunkra és mások mélyebb megértésére leljünk. Taize esélyt ad, hogy átlépjük saját határainkat.” (Péter, 22 éves)
• “Jó volt tapasztalni, hogy mindenki jókedvűen dolgozik: a munkamegosztással, közöségben még a takarítás is élhető valóság.” (Zalán 24 éves)
• “A taizéi tapasztalat számomra az összetartozás érzését adta: az énekes imádság által közelebb kerültem Istenhez.” (Áron 20 éves)
• “Csendességet és megnyugvást találtam. Mivel most végeztem a középiskolát, így itt tudtam meg, hogy felvettek egyetemre, ami nagyon nagy boldogság volt számomra. Itt ki tudtam tisztítani a fejemet a sok stressztől és koncentrálhattam az Istennel való kapcsolatomra.” (Berni 18 éves)
• “Rendszeresen jövök ide. Taizé nekem ebben az évben bizalmat, nyugalmat, új barátokat, feltöltődést, csodás új énekeket és kitartást adott. Az imák során közel éreztem magam Istenhez nagyon tetszik, a felépítésük és az énekek sokszínűsége” (Bori 21 éves)
• “Nem azt kaptam, amit vártam, hanem azt, amire szükségem volt.” (Imre, 36 éves)

Közösen megéltük, hogy a pár hete még aszályos, trópusi meleg elvonult Burgundiából, és e hét során mindennapos rövid záporok enyhítették a szőlők és erdőcskék borította dombok között a levegőt. A taizéi domb tövében, az oly sokak által szeretett park tavacskája is újraéledt: a Szent István-forrás kövei közül vidám erecskeként tör elő a kristály tiszta víz, hogy megtöltse a kiszáradt tó felrepedezett medrét. Akarva-akaratlanul is felmerül a párhuzam: még aszályos időkben sem apad el az életet adó víz, ugyanígy a szív mélyén rejtőző szeretet is tovább forrásozik a legszűkösebb időkben is, hogy felüdítse a lelket.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy még a legkietlenebb napokban is a szív mélyén lakozó jóság, a másokért való tenni akarás, a feltétel nélküli szeretet forrása nem apad el. A taizéi dombon ezt tudatosíthatják azok, aki zarándokként ide jönnek, hogy az Úr Jézus forrásából merítsenek. A kiengesztelődött egymásra figyelés, Isten alaposabb megismerése és a mindenkit átölelni vágyó atyai szeretet megtapasztalása adja azt az útravalót, a kicsinyke mustármagot, ami a zarándokok hazatérése után sokszoros lelki gyümölcsöt hoz, hogy az emberek között növekedjen Isten országa. Legyen így hát minden taizéi tapasztalat és élmény mindig Isten nagyobb dicsőségére!

taizéi zarándokok