2024. február 18-án, vasárnap délután két témában tartottunk véleménycserét: a Hittani Dikasztérium 2023. december 18-án megjelent, Fiducia Supplicans című, áldásokról szóló nyilatkozatáról, valamint általában a közösséget építő párbeszédről.

A Fiducia Supplicans egyrészt megerősíti a házasság férfi-nő által alkotott szentségét, valamint megvédi a liturgikus áldásokat, másrészt bevezet egy újfajta, ún. „lelkipásztori” áldást. Ez utóbbi lényege, hogy lehetővé teszi a nem-liturgikus, spontán, lelkipásztori áldást rendezetlen állapotban levő és homoszexuális párokra.

A nyilatkozat megosztottságot hozott a Katolikus Egyházba: a hívők és a klérus egy része üdvözli a változást, egy másik része hevesen ellenáll. Ez az eloszlás nagyjából leképződött az újszegedi csoportra is. A véleményt adók egy része lehetőséget lát az új áldásban, amivel szerintük nyitottabbá, befogadóbbá válhat az Egyház, míg a másik része problémásnak, a katolikus tanítással ellentétesnek tekinti a nyilatkozatot. Ez nem meglepő, hisz az egész világon a bíborosok, püspökök, papok és teológusok is megosztottak az ügyben. Abban viszont mind egyetértettük, hogy a párbeszéd, egymás megértése segíthet bennünket egymás megértésében – ez volt napunk második témája.

Napjaink tendenciái nehézzé teszik a párbeszédet – az értékek relativizmusa, a törzsi gondolkodás, az információdömping, egoizmus, türelmetlenség. Abban a csoport összes tagja egyetértett, hogy párbeszéd ugyanolyan fontos legkisebb közösségeinkben, a családunkban, mint helyi és társadalmi szinten. Örömmel vettük, hogy az Egyház a szinóduson keresztül folytat párbeszédet a hívőkkel, mert fontosnak tartjuk, hogy mindenki hangja meghallgatásra kerüljön.

Ez alkalommal, a harmadik témára, a migrációra már nem maradt idő, de nem bántuk, mert fontos témák megbeszélése nem csak jószándékot, hanem időt is igényel. Ennek megbeszélésére a márciusi alkalommal fog sor kerülni. Várjuk az érdeklődőket március 10-én, amikor előreláthatóan a migrációról és az Egyházban a nők szerepéről fog szólni diskurzus.

Iván Ákos

Plébánosunk idén is jó előre meghirdette (már a tavaly novemberi Hírmondóban olvasható volt) a felkészítést azoknak a jegyespároknak, akik 2024-ben Újszegeden szeretnének egyházi házasságot kötni.

Az első alkalmat február 4-én Attila atya tartotta. A Szentírás egyes részei alapján adott iránymutatást abban, mi Isten terve a megkötött házasságban, hogyan váljon el tisztelettel a megházasodott gyermek a szüleitől, hogyan kezeljük szeretettel a felmerülő nehézségeket.

A többi estén olyan párok tanúságtételét hallgattuk, akik már sok éve ismerik egymást és élnek házasságban. A második alkalmon Piros Adorján és Gabi beszélt nekünk arról, hogyan alakulnak a férfi és női szerepek a kapcsolatukban, különböző családi hagyományokkal érkezőként hogyan alkalmazkodnak egymáshoz.

A harmadik estén Szántó Laja és Babika osztotta meg a tapasztalatait arról, miként találják meg Isten segítségével a hétköznapok boldog pillanatait a házasságban, gyermeknevelésben a betegség és más nehézségek ellenére.

A negyedik alkalmon Tallósy Koppány és Andi mesélt arról, hogy kisgyerekes családként hogyan élték meg a külföldre, majd hazaköltözés örömeit és megpróbáltatásait.

A Virágvasárnapig tartó jegyesoktatás félidejében elmondható, hogy sok értékes tapasztalattal gazdagodtunk. Nagyon jó hallgatni a házasságban élőket arról, hogy a közös út mennyire nagy boldogságot hoz és arról is, hogy Istenbe és egymásba kapaszkodva, valamint a tágabb környezet segítségére támaszkodva minden nehéz helyzet feloldható.

Hálás köszönet Attila atyának a szervezésért, a házaspároknak a nyitottságért és a kérdésekért, amelyekről érdemes beszélgetni az esküvő előtt. Kíváncsian és izgatottan várom, várjuk a hátralévő négy alkalmat.

(A fényképek az interaktív foglalkozásokon készültek.)

Bús Márti

Sonkodi Rita neve mindannyiunk számára ismerős. Ő festette a Teréz anya templomunk oltárképét. Nekem már ezen a képen is átsejlik egy varázslat.

Hétvégén a Takaréktár utca 1-ben található nagyon szép és tágas galéria zsúfolásig megtelt az esti tárlatvezetésre érkező érdeklődőkkel. Rita ezt tárlat-meséknek nevezi. Az egy hónapja nyitva lévő kiállításon már a többedik ilyen alkalom volt.

Milyen a kiállítás? Gyönyörű! 30 év anyagából rakta össze a művésznő. Szinek, formák, vonalak, emlékek, történelem és poézis. Képeivel emléket állít nagymamája biciklijének, több költőóriás írógépének, Mindszenty bíboros úr templomának és miseruhájának, Szent-Györgyi Albert evezőinek. Szívesen festi a kastélyokat és katederálisokat, a Dóm tér árkádjait, az órákat és rózsaablakokat.

Maga a tárlatvezetés is nagy élmény volt. Festészetének minden korszakáról mesélt. Szeret az éppen aktuális témájának utána olvasni, megismerni élettörténeteket. Saját megfogalmazása szerint, megfesteni a képet már a legegyszerűbb dolog. Lehet, hogy a képein átsejlő varázslat éppen ettől a sok, a képek megfestését megelőző kutatástól és keresgéléstől származik. Leás a dolgok mélyére és azt hozza fel.

Képeinek nem csak nevet ad, hanem sok kép alá idézeteket is ír. Gyerekkora óta gyűjti őket és válogat belőlük egy -egy elkészült alkotásához.

Álljon itt néhány: „A szép mozgás a szem muzsikája”; „Hinni kényelmes, tudni hasznos, kételkedni szükségszerű”; „A világ formája a mozgás, a lényege a nyugalom.”

Szebbnél szebb képek, gyönyörű színek, varázslatos tusrajzainak lenyűgöző dinamikája. Minden képen – nem csak a szakrális témájúakon – átjön a lélek szépsége. Lenyűgöz, elvarázsol és valami olyan kivételes élménnyel ajándékoz meg, amit csak ritkán érez az ember a galériákban.

Köszönjük Rita, hogy Isten áldotta tehetséged ilyen csodává bontakoztattad.

Ludányi Olga