Kedves Testvérek!

A felnőttkatekézissel kapcsolatban szeretnék egy pár gondolatot elmondani a mostanában tanultakkal kapcsolatban. Minden évben nagyon örülök az új ismereteknek. Már amikor 2014-15-ben az Ószövetséget tanulmányoztuk, akkor is ámulatba ejtett Turay Alfréd atya tankönyve. Amikor 2016-17-ben az Újszövetséget, akkor meg azt éreztem, hogy valódi új világ nyílik meg előttem. Nem tudom, hogy közületek ki hogyan van ezzel? Én, magamban olvasgatva a Bibliát, soha nem jutottam volna a megértésnek erre a szintjére!

Azután egyház történetével kitartóan foglalkoztunk 2 éven át, de számomra a mostani könyvünk a legizgalmasabb. A címe is rendkívül kifejező: „Erkölcsi önmegvalósítás a Messiás segítségével.” Emlékszem, amikor megkaptuk, többször elolvastam a címét, és az merült fel bennem, hogy de jó, hogy lesz egy egész év, amikor az erkölcsi önmegvalósításunkról tanulhatunk! Biztos, hogy többen érezzük, hogy ahogy öregszünk, egyre fontosabb számunkra a minél tisztább, minél szebben megélt élet. Márpedig ebben segítséget kapni nagyszerű dolog!

Az is zseniális, hogy minden fejezet három szemelvényből áll: egy ószövetségi szakasz, egy oda vonatkozó újszövetségi, valamint a II Vatikáni Zsinat vonatkozó állásfoglalása. Ezekben fellelhető párhuzamokban is gyönyörködhetünk!

Az indított a gondolataim megosztására, hogy e pandémiás korszakban, amikor minden egy kicsit másképp működik, több idő jut elmélkedésre. Pár hete jött az a gondolatom, hogy milyen jó lenne arra törekedni, hogy az életemben legyen egyensúly! Egyensúlyban a nehézségek kezelése is sokkal könnyebb. Igen ám, de hogyan is kerülhetünk egyensúlyba? Erre csütörtök este a fejezet címe éppen: „Erkölcsi kibontakozás az egyensúlyzavaroktól szenvedő világban.” Ezt a zsinaton útmutatásként írták le 1962-ben, de napjainkban mintha még inkább aktuális lenne! Azt érzem ugyanis, hogy a világunknak is és önmagunknak is a legnagyobb baja az egyensúlyvesztés. Lám, mily nagyszerű, hogy minden fejezet végén ott a remény, a biztatás, a kapaszkodó, a megoldás: bízzunk és hagyatkozzunk a körünkben élő Krisztusra! Az eddig tanultakból pár kedvenc mondatom:

– Adj hálát Istennek, hogy lehetővé teszi számodra a megigazulást!

– Igyekezz lelkiismereted szavát követve élni!

– Teljes szívvel bizakodj a gondviselő Istenben!

További jó elmélkedést kívánok! Csütörtök esténként immár személyesen is találkozhatunk a plébánia nagytermében,

Szeretettel: Ludányi Olga

Pechan Zoltán nyugalmazott zenepedagógus nem ismer lehetetlent. Már a tavaszi karantén időszakban kidolgozta annak módját, miként tudja összetartani az egyházi énekeket tanuló gyermekénekkar, az ún. szkóla tagjait.

Nyáron aztán a családi kertben tartott élő próbákat, hogy a közösség összetartó ereje erősödjék. Milyen boldogok azok a szülők, akik látják gyermekük fejlődését a zenei életben, ugyanakkor igaz, jó barátokra is lelnek az egyházi közegben! Ez bizonnyal minden áldozatot megér.

Szeptemberben a plébánián tarthatták az énekpróbákat, de októbertől ismét az online térbe szorultak. Az egyik család az alábbi üzenetet küldte:

Kedves Barátaink!

Mivel szeptemberben Máté zongorázni, Eszter pedig hegedülni kezdett, így most már mindhárom gyerek tud picit valamilyen hangszeren. Megpróbáltunk velük egy kis kamaramuzsikát összehozni a lakásunkban. Ez volt az első ilyen alkalom.

Áldott szép ünnepet és egy gondtalanabb, boldog új évet kívánva szeretettel:

Siklós Robi és Pechán Szilvi, valamint gyermekeik: Ádám, Máté és Eszter

https://drive.google.com/file/d/1dLsb4ZjANXI5oIBpfePm8iwNVVa7hmr2/view?usp=sharing

2020. szeptember 27-én, vasárnap a ½ 10 órai szentmisén a zenei szolgálatot a szkóla látta el. A mise után került sor a Szkóla Családi Ének- és Zenekar Isten-dicsőítő hangversenyére.

A szkóla már tavasszal készült erre a szolgálatra, de a járványveszély miatti intézkedések nyomán egyre halogattuk a hangverseny magtartását. A gyerekek azért szorgalmasan gyakorolták a dalokat – március óta, mint az iskolában is – online formában tartottuk a „kóruspróbákat”, készültünk a remélt őszi bemutatóra. Istennek hála, a tervezett tavaszi-, húsvéti-, pünkösdi hangversenyt most szeptemberben végre megtarthattuk. A most előadott művek mellett készültünk a következő feladatokra is: tanultuk a nemsokára bemutatandó „Kájoni misét”, mely erdélyi vallásos népénekekből összeállított mise.

Az együttes, mint korábban is, a szkólás és a hangszeres gyerekekből, szüleikből, rokonokból, régi szkólásokból és segítő felnőttekből állt össze. Két új taggal is bővült a szkóla – Csáky Luca augusztus végén lépett be a kórusba, Siklós Eszter pedig már a júniusi foglalkozásokon is rész vett. Sóti Luca, Vér Nikolett és Krisztina, Pap Jerne Zsófia és Kulik Zsuzsi, mint már „öreg szkólások” énekeltek a kórusban. A régi tagok közül örömmel üdvözöltük Buczkó Anitát, aki eljött a kórusba énekelni.

Sóti Luca anyukájával együtt vett részt. Verdure Márk és Luis-Albert a zenekarban játszottak, anyukájuk Brzozka Ági és nagymamájuk Brzozkáné Ila a kórust erősítették. Szintén a kórust segítette Szöllősi Réka.

A zenekarban játszott Gál Rita, egykori szkólaénekes, Siklós Ádám és anyukája Siklósné Pechan Szilvia, Pechan Gellért és apukája, Szabolcs. A zenekar tagja volt Tóthné Szegszárdi Bernadett (hegedű) és Király Istvánné (brácsa), valamint Szendrényi András – vele klarinét szólammal gazdagodott együttesünk.

Műsorunkat az Isten-dicsőítés és a Hála jegyében állítottuk össze. A kis hangversenyen négy kórusmű szerepelt. Elsőként Liszt Ferenc Krisztus oratóriumából az „Ó ifjak, lányok” kezdetű kórustétel hangzott el. A közismert népéneket Liszt feldolgozta az oratóriumban, hangot adva a Feltámadás örömének, az ujjongásnak:

„ …gyászos éjből ébredjetek, …friss szélnek szárnyár jár a hír, nem rejti Jézust már a sír, …az Ember feltámadt Fiát várja húsvéti pálmaág. Alleluja”

Második számként J. S. Bach 147. kantátájának egyik korálja hangzott fel. (Wohl mir, dass ich Jesum habe). A kórusrészlet „háladal” azért a sok jóért, amit Istentől kaptunk és kapunk. „Zendülj lelkem, énekszóval, hálát adni Istennek, hogy ellátva minden jóval téged áld nap-nap mellett. Véled mindig ő törődött, bútól, bajtól ő megőrzött, és kegyes jóvoltából távol tartott a kártól.” A műben elhangzott gyönyörű hegedűszólót Tóthné Szegszárdi Bernadett játszotta.

Harmadik kórusszám L. van Beethoven „Isten dicsősége” című motettája volt. Igazi dicsőítő zene ez, méltóságteljesen hömpölygő akkordokkal, kifejező erejű harmóniákkal. Szövegét Vargha Károly fordította, miszerint dicsőítsük az Urat, mert „Tenéked csak hódolva zenghet a kéklő bérc, a tenger mély. A fény, az árny is csak általad élnek… ó lásd te porszem az Úr csodaművét, ó nézd, mi szép a föld, az ég! Az Úrról szólni az ajkam ne szűnjék! Mert ő az Út, a Kezdet, Vég!”

A hangverseny befejező műsorszáma G. F. Händel: Júdás Maccabeus című oratóriumának győzelmi kórusa volt „Szent az Isten” kezdetű szöveggel. A dicsőítő mű 1. versszakát Tamás G. Alajos írta egy gyermekkórus számára. A 2-3. versszakot a szintén erre a dallamra alkalmazott húsvéti szövegből állítottam össze egy evangélikus énekeskönyvből (Győzelmet vettél…)

„Szent az Isten, zengjed őt világ, mert elküldte nékünk megváltó szent Fiát. Földre szállott értünk megváltó Jézusunk, érte szálljon égbe hálaszózatunk! Győzelmet vettél ó Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Ujjongj Isten népe, hirdesd szüntelen: Jézusé a végső döntő győzelem. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, szívemben már nincsen semmi félelem.” E kórusművek rávilágítanak, miért és mennyire hálásak lehetünk Istennek, és „ajkunk ne szűnjön Őt dicsérni”.

Ízelítő a koncertből:

A második kórusmű után, – míg a kórus pihent – zenekarunk legfiatalabb tagjai hangszeres szólószámokkal mutatkoztak be. Verdure Márk Purcell: Menüettjét adta elő hegedűn, a duó kísérőszólamát Siklósné Pechan Szilvia játszotta. Verdure Luis-Albert Chopin: Téma és variációk egy Rossini témára című szólóművét játszotta fuvolán. Ezután Siklós Ádám gordonkajátéka következett: Popper szólóetűdjét valamint Buononcini Rondóját adta elő Fliszár Vivien zongorakíséretével. A kis szólisták megmutathatták Istentől kapott tehetségüket és szorgalmukat.

Köszönjük az előadóknak ezt a lélekemelő zenés áhítatot, zenei élményt. Dicséret illeti a gyerekek szorgalmát, mellyel a – nehezített körülmények között is – a hangversenyre készültek. Különösen köszönjük a felnőtt résztvevőknek, énekeseknek, a zenészeknek és a jó szülőknek, hogy részt vettek az előadáson, és segítették a gyerekeket.

Pechan Zoltán, a szkóla vezetője