Pechan Zoltán nyugalmazott zenepedagógus nem ismer lehetetlent. Már a tavaszi karantén időszakban kidolgozta annak módját, miként tudja összetartani az egyházi énekeket tanuló gyermekénekkar, az ún. szkóla tagjait.

Nyáron aztán a családi kertben tartott élő próbákat, hogy a közösség összetartó ereje erősödjék. Milyen boldogok azok a szülők, akik látják gyermekük fejlődését a zenei életben, ugyanakkor igaz, jó barátokra is lelnek az egyházi közegben! Ez bizonnyal minden áldozatot megér.

Szeptemberben a plébánián tarthatták az énekpróbákat, de októbertől ismét az online térbe szorultak. Az egyik család az alábbi üzenetet küldte:

Kedves Barátaink!

Mivel szeptemberben Máté zongorázni, Eszter pedig hegedülni kezdett, így most már mindhárom gyerek tud picit valamilyen hangszeren. Megpróbáltunk velük egy kis kamaramuzsikát összehozni a lakásunkban. Ez volt az első ilyen alkalom.

Áldott szép ünnepet és egy gondtalanabb, boldog új évet kívánva szeretettel:

Siklós Robi és Pechán Szilvi, valamint gyermekeik: Ádám, Máté és Eszter

https://drive.google.com/file/d/1dLsb4ZjANXI5oIBpfePm8iwNVVa7hmr2/view?usp=sharing

2020. szeptember 27-én, vasárnap a ½ 10 órai szentmisén a zenei szolgálatot a szkóla látta el. A mise után került sor a Szkóla Családi Ének- és Zenekar Isten-dicsőítő hangversenyére.

A szkóla már tavasszal készült erre a szolgálatra, de a járványveszély miatti intézkedések nyomán egyre halogattuk a hangverseny magtartását. A gyerekek azért szorgalmasan gyakorolták a dalokat – március óta, mint az iskolában is – online formában tartottuk a „kóruspróbákat”, készültünk a remélt őszi bemutatóra. Istennek hála, a tervezett tavaszi-, húsvéti-, pünkösdi hangversenyt most szeptemberben végre megtarthattuk. A most előadott művek mellett készültünk a következő feladatokra is: tanultuk a nemsokára bemutatandó „Kájoni misét”, mely erdélyi vallásos népénekekből összeállított mise.

Az együttes, mint korábban is, a szkólás és a hangszeres gyerekekből, szüleikből, rokonokból, régi szkólásokból és segítő felnőttekből állt össze. Két új taggal is bővült a szkóla – Csáky Luca augusztus végén lépett be a kórusba, Siklós Eszter pedig már a júniusi foglalkozásokon is rész vett. Sóti Luca, Vér Nikolett és Krisztina, Pap Jerne Zsófia és Kulik Zsuzsi, mint már „öreg szkólások” énekeltek a kórusban. A régi tagok közül örömmel üdvözöltük Buczkó Anitát, aki eljött a kórusba énekelni.

Sóti Luca anyukájával együtt vett részt. Verdure Márk és Luis-Albert a zenekarban játszottak, anyukájuk Brzozka Ági és nagymamájuk Brzozkáné Ila a kórust erősítették. Szintén a kórust segítette Szöllősi Réka.

A zenekarban játszott Gál Rita, egykori szkólaénekes, Siklós Ádám és anyukája Siklósné Pechan Szilvia, Pechan Gellért és apukája, Szabolcs. A zenekar tagja volt Tóthné Szegszárdi Bernadett (hegedű) és Király Istvánné (brácsa), valamint Szendrényi András – vele klarinét szólammal gazdagodott együttesünk.

Műsorunkat az Isten-dicsőítés és a Hála jegyében állítottuk össze. A kis hangversenyen négy kórusmű szerepelt. Elsőként Liszt Ferenc Krisztus oratóriumából az „Ó ifjak, lányok” kezdetű kórustétel hangzott el. A közismert népéneket Liszt feldolgozta az oratóriumban, hangot adva a Feltámadás örömének, az ujjongásnak:

„ …gyászos éjből ébredjetek, …friss szélnek szárnyár jár a hír, nem rejti Jézust már a sír, …az Ember feltámadt Fiát várja húsvéti pálmaág. Alleluja”

Második számként J. S. Bach 147. kantátájának egyik korálja hangzott fel. (Wohl mir, dass ich Jesum habe). A kórusrészlet „háladal” azért a sok jóért, amit Istentől kaptunk és kapunk. „Zendülj lelkem, énekszóval, hálát adni Istennek, hogy ellátva minden jóval téged áld nap-nap mellett. Véled mindig ő törődött, bútól, bajtól ő megőrzött, és kegyes jóvoltából távol tartott a kártól.” A műben elhangzott gyönyörű hegedűszólót Tóthné Szegszárdi Bernadett játszotta.

Harmadik kórusszám L. van Beethoven „Isten dicsősége” című motettája volt. Igazi dicsőítő zene ez, méltóságteljesen hömpölygő akkordokkal, kifejező erejű harmóniákkal. Szövegét Vargha Károly fordította, miszerint dicsőítsük az Urat, mert „Tenéked csak hódolva zenghet a kéklő bérc, a tenger mély. A fény, az árny is csak általad élnek… ó lásd te porszem az Úr csodaművét, ó nézd, mi szép a föld, az ég! Az Úrról szólni az ajkam ne szűnjék! Mert ő az Út, a Kezdet, Vég!”

A hangverseny befejező műsorszáma G. F. Händel: Júdás Maccabeus című oratóriumának győzelmi kórusa volt „Szent az Isten” kezdetű szöveggel. A dicsőítő mű 1. versszakát Tamás G. Alajos írta egy gyermekkórus számára. A 2-3. versszakot a szintén erre a dallamra alkalmazott húsvéti szövegből állítottam össze egy evangélikus énekeskönyvből (Győzelmet vettél…)

„Szent az Isten, zengjed őt világ, mert elküldte nékünk megváltó szent Fiát. Földre szállott értünk megváltó Jézusunk, érte szálljon égbe hálaszózatunk! Győzelmet vettél ó Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Ujjongj Isten népe, hirdesd szüntelen: Jézusé a végső döntő győzelem. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, szívemben már nincsen semmi félelem.” E kórusművek rávilágítanak, miért és mennyire hálásak lehetünk Istennek, és „ajkunk ne szűnjön Őt dicsérni”.

Ízelítő a koncertből:

A második kórusmű után, – míg a kórus pihent – zenekarunk legfiatalabb tagjai hangszeres szólószámokkal mutatkoztak be. Verdure Márk Purcell: Menüettjét adta elő hegedűn, a duó kísérőszólamát Siklósné Pechan Szilvia játszotta. Verdure Luis-Albert Chopin: Téma és variációk egy Rossini témára című szólóművét játszotta fuvolán. Ezután Siklós Ádám gordonkajátéka következett: Popper szólóetűdjét valamint Buononcini Rondóját adta elő Fliszár Vivien zongorakíséretével. A kis szólisták megmutathatták Istentől kapott tehetségüket és szorgalmukat.

Köszönjük az előadóknak ezt a lélekemelő zenés áhítatot, zenei élményt. Dicséret illeti a gyerekek szorgalmát, mellyel a – nehezített körülmények között is – a hangversenyre készültek. Különösen köszönjük a felnőtt résztvevőknek, énekeseknek, a zenészeknek és a jó szülőknek, hogy részt vettek az előadáson, és segítették a gyerekeket.

Pechan Zoltán, a szkóla vezetője

Egy régi verses imádságunkkal, a Laskói imával kezdődött Lucz Ilona nyelvtörténeti előadása a plébánia nagytermében augusztus 13-án. „Ó, Istennek teste idessége, ez világnak ótalma / Ó, tiszteletes test, ma tégedet miltatlan imádlak” – hallottuk előadónktól Laskói Demeter bencés szerzetes 1433-ból származó sorait.

Olvassuk és értjük ezt a csaknem hatszáz éves szöveget – állapította meg Ili, akit elmondása szerint nyelvünk iránti szeretete és érdeklődése vezetett arra, hogy zongoraművész-tanárként az ősnyelv titkait fürkészve megossza velünk tapasztalatait. Előadásához számos forrásból merített, miközben kutatásának alapját Varga Csaba nyelvész-filmrendező Har című kötete jelentette, melynek szerzőjéről és legfőbb gondolatairól átfogó képet kaptunk az előadás során. Varga Csaba kutatásai szerint nyelvünk a 40-45 ezer évvel ezelőtti európai kőkor hárombetűs, képekhez kapcsolódó szavaiból nőtt ki, s máig ezekből az úgynevezett gyökszavakból táplálkozik (pld. KÖR: környezet, köröm, körtánc, körmönfont, körülbelül stb.). A magyar nyelv szókincsének csaknem hetven százaléka ágazik el ezekből az ősi szavakból, ezért értjük még ma is a régi korok szövegeit – vélekedik a szerző. Ili élményszerűen, számos példával érzékeltette a szavak formálódásának játékát, mintegy válaszul Varga Csaba gondolataira: Aki ráérez a szólátás ízére, csodálatos szellemi világba lát bele. Mivel hogy a magyar szó: kép, kép, kép. Neves költőnk, Berzsenyi Dániel, valamint Hankó Ildikó antropológus elmélkedése éppúgy ezt a gondolatmenetet folytatta, mint Juhász Zsolt író emlékezetes sorai: a SZER-etet (…) az egy különleges SZER, ami ETET, táplál, épít, tehát nevel. Igazi GYÓGY-SZER, ami egy-SZER-űségre, SZER-énységre és ÉSZ-SZER-űségre tanít. (…) a GYŰL-ÖLET pusztít, rombol, tehát öl! Örök törvények ezek, az Ősapák, az Ősanyák kimondták: SZER-ETET, GYŰL-ÖLET! (…) A SZER-ETET a legnagyobb erő a Földön!

Ahogyan a szógyökökből a szavak, úgy ágaztak el Ili előadásának forrásanyagából az újabb és újabb adatok, érdekességek, idézetek. Videófelvételről Mario Alinei olasz professzor, az etruszk-magyar nyelvrokonság kutatója osztott meg velünk izgalmas következtetéseket egy Etruriából származó váza feliratának megfejtésével. Az Ősnyelv című rövidfilm által pedig Kiss Dénes író-nyelvkutatóval nyertünk bepillantást a szóelemzés rejtelmeibe. Ez a nyelv olyan, mintha mérnökök, tudósok, költők, kisgyerekek együtt alkották volna meg – utalt ezzel a mondattal nyelvünk logikájára és kifejező erejére. A tudósok és költők közül néhányat meg is szólaltatott Ili: a meseíró Grimmtől Teller Edéig jeles személyiségek fejezték ki lelkesedésüket nyelvünk iránt. A svéd orvos és műfordító, Ove Berglund például így fogalmazott: …a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.

Az előadás befejező részében a tréfás kedvű nyelv kacsintott ránk vidám versek sorai közül: Gyimóthy Géza Nyelvleckéjét Ili olvasta fel, míg az Édes-ékes apanyelvünk című Bencze Imre-verset felvételről hallottuk Sinkovits Imre előadásában. Mennyi rím, mennyi szín, mennyi ötlet! Milyen jó lenne, ha az idegen szavak, a divatos rövidítések és a hányaveti rétegnyelvek korában még bátrabban és igényesebben merítenénk abból a kincsestárból, amelyhez Ili elvezetett bennünket ezen az estén. SZÍVesen, SZERetettel, SZÍNes KÉPzelettel…

Péterffy Gabriella

A mostani augusztus 20. nemcsak a nemzeti ünnepünket és a hozzá kapcsolódó szentmisét jelentette, hanem egy várva-várt úti beszámolót is, melyet plébánosunk, Attila atya tartott a szép, ünnepi mise után a szinte zsúfolásig megtelt plébánián a nyári Társaskör keretében. Amint hallottuk, a januárban lezajlott vallási-turista jellegű utat Sebastian atya, indiai származású, ám régóta hazánkban élő verbita szerzetes szervezte.

Elsőként a sziget földrajzi, éghajlati, nyelvi és egyéb adataival ismerkedtünk, majd az ottani vallási életről, a buddhizmusról, a kereszténységről, az iszlámról, azok arányairól adott tájékoztatást Attila atya. A buddhisták – akik a legnagyobb létszámú vallási csoportot képviselik – és a keresztények békében élnek a szigeten, egymást és egymás vallását tiszteletben tartva. Plébánosunk lelkesen emlékezett vissza, hogy a keresztény templomokba nap közben is sokan betérnek imádkozni – láthattuk is a fotókon – és a miséken szinte mindennap „telt ház” van. Egy papi szemináriumi látogatásról is szólt az előadó, amelyről részben örömmel, részben fájó szívvel jegyezte meg: „ott több százan, talán ezren is tanulnak, ez öröm, de nálunk nagyon aggasztó a papi utánpótlás helyzete”. Megfigyelhető volt, hogy a szigetlakók jellemző viselete a fehér ruha, és szinte mindenki mezítláb vett részt a szertartásokon.

A képes beszámoló további útvonala egy barlangba épült buddhista szentélyhez vezetett, a barlang tetején imádkozó óriási méretű Buddha szoborral. Elénk tárult egy sztúpa is, amely ugyancsak a buddhizmus szent építménye. Általában hatalmas, kör alakú építmény a tetején hegyes, fölfelé ívelő csúccsal, belső tere üres, ereklyéket őriznek benne.

Egy néhány perc erejéig bepillantást nyerhettünk a sziget gyönyörű természeti világába, elefántokkal, óriás levelekkel, „égig érő” kókuszpálmákkal. Szívesen „elidőztünk” volna még tovább is Srí Lankán, sajnáltuk, hogy véget ért az előadás.

Köszönjük az élménydús beszámolót, a tapasztalatok megosztását!

Lucz Ilona

Közösségünk jeles tagja, Aradi Marika a fenti címmel írt dolgozatot a karantén idején a Szegedi Szimfonikus Zenekar karmesterének, Gyüdi Sándor felhívására. Július 23-án a csütörtöki Társaskör nyári programsorozatában e dolgozat alapján tartotta Marika figyelemre méltó előadását.

Érdekes információkat, színes történeteket hallottunk többek között Szeged egyházzenei életének kezdeteiről, a szimfonikus zenekar tagjainak megjelenéséről templomaink zenei életében, valamint az Aradi család egyházzenei kapcsolatáról, a régi szegedi kántorok megbecsültségéről. Nehéz besűríteni bő egy órába ezt a nagy kiterjedésű anyagot, bizonyára lesz folytatása a megkezdett gondolatoknak!

Lucz Ilona