Társaskörben: kozmológiai istenérvek
A legrégebbi korok óta foglalkoztatja az emberiséget a világmindenség milyensége. Természetesen az adott kor emberének elképzelése, tudása és felismerése határozta meg ezt a képet. Kozmológiai istenérvek címmel Taródi Béla testvérünk tartott egy szép és nagyívű előadást. Elvezetett bennünket Aristotelésztől napjainkig. Bemutatta az ókori gondolkodók geocentrikus világképet, akik még úgy tartották, hogy a Föld mozdulatlan. Kopernikus-Kepler-Galilei világában már tudták, hogy a Föld forog. Feszült figyelemmel követtük a nagyon összeszedett és lényegre törő gondolatokat.
Átlépve a legújabb kori világképbe, professzor úr elsőként Newtont említette, aki még nem látott ellentmondást a tudomány és az istenhit között. Újabb nagy ugrással jutottunk a 18-19. századba. Egyre több természetfelettinek hitt dolgot tudtak már megmagyarázni a tudomány fejlődésével. Ezek az eredmények azt a látszatot keltették, hogy nincs szükség vallásra, s így materialista nézetek terjedtek el. Cél lett a teremtés gondolatának cáfolata. Ám a modern matematika és fizika eljutott az absztrakt világba, s ez kellett ahhoz, hogy a tudomány végülis ne zárja ki a hitet.
Ilyen áttekintés után fejtette ki előadónk a kozmológiai istenérvet, melynek lényegét így foglalnám össze: 1. Minden, aminek létezésének kezdete és oka van. 2. Az univerzum létezésének is van kezdete, akkor annak is van oka. 3. Ezen okoknak, kell, hogy legyen okozója. 4. Az okozója: ISTEN.
Köszönjük professzor úr a lebilincselő előadást. Ez volt a nyári Társaskörünk utolsó előadása. Ennél jobb befejezést el sem tudtunk képzelni. Istennek legyen hála.
Ludányi Olga
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!