Néhány éve működik a plébánián a Pio-csoport

Ez egy szűk kis csapat, ahová azok az egyházközségi tagok járnak, akik valamilyen oknál fogva nem tudják bevállalni a heti rendszeres bibliakörök valamelyikét, de mégis szívesen foglalkoznának egy kis közös bibliaolvasással.
Azelőtt egy idősebb hitoktató hölgy vezette, aki mint egy anya összetartotta a csoportot.
Az ö halálával kérdéses volt, hogy folytassuk-e tovább. Végül néhány hónapos keresgélés után megtaláltuk új működési stílusunkat. Attila atya javaslatára Turay Alfréd könyve alapján sorra vesszük a bibliai szakaszokat, abból kiindulva beszélgetünk, megosztva a gondolatainkat, életünket, véleményünket, problémáinkat egymással. Azt tapasztaltuk, hogy kis körben lehetőségünk van személyesebb megnyílásra, jobban, mint egy nagyobb létszámú közösségben. Itt szabadabban elmondjuk kérdéseinket, kétségeinket, életünk kényesebb részeit is. Talán spontánabbul beszélgetünk, gyakran egészen eltérve az eredeti témától.

Márciusban egy rendkívüli alkalmat is rendeztünk, mert meghívtuk egy komoly beszélgetésre Tari Marikát, akit ismerhetnek azok, akik néhány éve egyik nyári csütörtök este keretében hallották az ő tapasztalatát, amit a klinikai halál állapotában élt meg, s ami kapcsán különleges kapcsolatban került Jézussal. Marikának sok gyakorlati tapasztalata van a hit megélésével, hitkérdésekkel, vagy a különböző látásmódok buktatóival kapcsolatban. Egyszerű gazdálkodó családból származik, talán éppen ezért tudja sokszor konkrétan is meglátni Isten akaratát, elképzeléseit, – na meg persze a Jóisten kegyelméből.

Marika egész családjában aktívan működik a Szentlélek és több családtag is részesült már közbejárása által a gyógyulás kegyelmében, lelki és testi szempontból egyaránt. Persze a családon túl is számtalan embernek nyújt segítséget és vezet el a megtérés és hit útjára. Javasolta, hogy a Szentlélek hívásával érdemes kezdenünk napjainkat, hiszen mindannyian a Lélek háza (sátra) vagyunk és talán így egész napunk imádsággá válhat.

Felhívta figyelmünket a bűnbánat és a szent gyónás fontosságára, ami most nagybőjt kapcsán különösen időszerű. A valódi bűnbánat és a szent gyónásban kapott feloldozás együttesen elengedhetetlen az üdvözüléshez.

Többször említette kedvenc zsoltárait, amelyek imádkozása számtalanszor segítette és mentette meg a bajból.

Marika számtalan gyakorlati példával tette érthetővé és érdekessé a beszélgetést, ugyanis most nem előadás volt a cél, hanem egy olyan beszélgetés, ahol feltehetjük a kérdéseinket, ahol elmondhatjuk a gondolatainkat és megbeszélhetjük vele, mert ő küldetést is kapott Jézustól, időnként kegyelme van meglátni dolgokat, amit mi észre sem veszünk, vagy nem tudjuk az igazságtartalmát.

Ezen az estén sikerült mély gondolatokba merülni, fontos témákról beszélni, sokan éreztük azt, hogy még szívesen folytatnánk ezt a beszélgetést, hiszen egy hiteles, Isten kegyelmében élő ember gondolatait kaphattuk.

Aradi Zsuzsanna

Symphonia Hungarorum

Március 27-e, péntek délután a felnőttkatekézis csoportunkból, aki tehette – Attila atya ötletének köszönhetően – ellátogatott az egyházmegye egyik új intézményébe, a Belvárosi-híd lábánál felújított egykori Tóth Péter palotába, ahol a régi, nagymúltú középfokú zeneoktatás (konzervatórium) kapott helyet. Az iskolafenntartó a Szeged-Csanádi Egyházmegye, hivatalos neve: Vántus István Katolikus Zeneművészeti Szakgimnázium, Gimnázium és Alapfokú Zeneművészeti Iskola, amely 2024 őszétől kezdte meg működését ebben az épületben, az alapfokú képzést a Pro Musica zeneiskola jelenti újszegedi telephellyel.

Az intézmény egykori igazgatója, jelenleg főigazgató-helyettes művészeti vezető Újvári István, tombitaművész-tanár, fogadott minket nagy örömmel. Készségesen ismertette az épület történetét.  Megtudtuk, hogy Tóth Péter fűszerkereskedő vásárolta meg a várostól a Híd utca, Roosevelt tér, Viktor Hugo utca által határolt telket 1881-ben. A földszinten üzleteket, az emeleten lakásokat alakítottak ki. Az első üzlet 1883-ban nyílt meg.

Napjainkra az épület belső területe teljesen megváltozott, látványos, modern, ízléses és praktikus megoldásokat alkalmazott a tervező és kivitelező egyaránt. Négy szinttel plusz alagsorral rendelkezik a ház. A hangszeres, énekes, zeneelméleti oktatás mellett a diákok a közismereti tantárgyak tanításában is itt részesülnek. Vezetőnk bemutatta a tágas fogadótértől kezdve a tantermeken, irodákon át a két toronyban kiváltságos helyen lévő egy-egy tantermet – ahonnan gyönyörű a kilátás a Belvárosi hídra és az Erzsébet templomunkra –, a kisebb (kamara) és a nagyobb hangversenytermet, az alagsorban található kávézót, büfét, mosdókat, sőt egy hangulatos belső udvarra is kisétáltunk. Az épületben a székek, kanapék fekete-fehér váltakozó színei a zongora billentyűit idézik. Ámulattal tekintettünk körbe. Ilyen gyönyörű, kívül-belül megújult intézménybe öröm járni, tanulni éppúgy, mint tanítani. Magyarország több pontjáról, de a határon túlról is jelentkeznek ide diákok felvételire.

Bizonyára mindenki látta az épület homlokzatán olvasható szöveget: Symphonia Hungarorum. E felirat keletkezése Szent Gellért püspökhöz, a hozzá kapcsolódó legendához fűződik. Újvári István főigazgató-helyettes néhány mondatban vázolta a történetet, a pontos írásos anyagot, az idézetet a legendából és egy Juhász Gyula verset, amely szorosan kötődik e legendához, számunkra hozzáférhetővé tette. Érdekes és egyben kuriózum is e dokumentum.

Lucz Ilona

Íme:
A 12. században írásba foglalt Gellért-legenda egyik epizódja a magyar zenetörténet első írásos dokumentuma.

Szent Gellért püspök legendája (részlet)

„Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmében Szent Gellért püspök a királyhoz sietett. Annak a vidéknek erdős környékén, volt egy falu, és délben ott látták vendégül. Ott éjféltájt hallotta a malomkövek surrogását, s mivel ilyesmit sohasem látott, csodálkozott, hogy mi az. Egyszercsak az az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt a kisérőjéhez, Valterhez: „Walthere, audis symphoniam [H]ungarorum, qualiter sonat?” (Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?) Mindketten kacagtak azon az éneken. Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot, és éneke mind hangosabb lett, a püspök lefeküdt, és még mindig mosolyogva azt mondta: „Valter, magyarázd meg nekem, mi ez a különös dallamú ének, amely zengésével arra késztet, hogy hagyjam abba az olvasást?” Erre az így felelt: „Olyan ének ez, hogy az asszony, aki dalol, szolgálója vendéglátó gazdánknak, akinél megszálltunk, urának gabonáját őrli, mert ez idő tájt ezen a vidéken nincs más malom.” Erre így szólt a püspök: „Mesterség hajtja a malmot vagy emberi erő?” Valter így felelt: „Mesterség és erő, mert nem állat van elébe fogva, hanem saját kezével hajtja körbe-körbe.” „Ó, csodálatos dolog ez – mondta a püspök –, hogy is gondoskodik élelméről az emberi nemzet! Ha nem volna mesterség, ki győzné a munkát! Boldog ez az asszony – mondta –, aki más ember hatalma alá vetve ilyen jó lélekkel, zúgolódás nélkül is vidáman végzi köteles szolgálatát!” (eddig az idézet)

A legenda a benne szereplő három személy – a püspök, a zenei tudású kísérő és a népdalt éneklő parasztasszony – révén a keresztény vallás, a magas zenei műveltség és a spontán magyar zenei kifejezés találkozásáról tanúskodik. Nem adat, hanem inkább szimbólum: a magyar zene Európában való megjelenésének szimbóluma. És ugyanakkor a magyarországi zenekultúra ezeréves történetének kiindulópontja.


Juhász Gyula: Gellért püspök

Pogányok közt töltött éjet, napot,
A farkasok közt járt Gellért, a pásztor
És kimerülve harctól, virrasztástól,
Pihenni tért tornyos Csanádba most.

A Megfeszített képén elborong
És a zsolozsmát egyhangún mormolja.
Az alkonyat gyászleple száll a dómra,
Künn vakkantanak a komondorok.

De ím a mélyből hangos nóta szól,
Egy szolgálólány malmot hajt s dalol.
Valami pogány nóta, de mi szép!

Gellért dobogni érzi nagy szívét:
Tüzes varázzsal, bűvös áradattal
Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal!

A Partiscum Leánykar koncertje

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva immár több éve csodálatos koncertélményben van részünk az újszegedi Szent Erzsébet templomban. A Lázár Tamás vezette Partiscum Leánykar angyali hangjai töltik be a kiváló akusztikát adó teret.

Március 27-én este ismét megtelt a templomunk érdeklődő közönséggel. A kórus szokásához híven Szűz Mária ünnepéhez kapcsolódva állította össze műsorát.

A hangverseny első részében a reneszánsz kórusmuzsika remekeiből válogattak. William Byrd, angol 16-17. századi mester: A tavasz kánonja indította a hangversenyt, melyre a kórus hátulról vonult be, áradó tiszta hangzásukkal megadva az est hangulatát. Követte ezt Clemens non Papa, majd Jacobus Gallus egy-egy remekműve. Egy igen népszerű művel: Giulio Caccini: Ave Maria című alkotásával zárta a régi korok muzsikáját Lázár Tamás kórusa. Különlegessége e műnek, hogy végig csak az Ave Maria hangzik fel, sokszor ismétlődve. Ezúttal fuvola és zongora kísérte, színesítette az alkotást, Tombácz Anita és Sokac Zsófia közreműködésével.

A koncert második részét a magyar kórusirodalom legmeghatározóbb alakja, Kodály Zoltán műve, a Gergely-járás népszerű dallama indította. Majd követte Kocsár Miklós – Kányádi Sándor: „Jó szán út, jó fejsze” című kórusmű és Karai József: „Szállj zeneszó”. Ezután Bárdos Lajos: „Szellő zúg”, és még egy Karai mű, a „Hív a messzeség” című kórusmű hangzott el a Partiscum Leánykar tolmácsolásában, melybe Tamás a hallgatóságot is bevonta, nagy örömünkre. A refrént külön megtanította nekünk, így bátran énekelhettük a három versszak végén a lendületes, gyönyörű dallamot. A koncert zárószáma egy amerikai zeneszerző, Joseph Martin modern hangvételű kórusműve volt, melyet szintén nagy taps jutalmazott.

A középiskolás lányokból 2024-ben alakult kórus méltán szerzett jó hírnevet magának sokfelé az elmúlt évek során, tehetséges karnagyuk irányításával legközelebb áprilisban lépnek pódiumra az Éneklő Ifjúság rendezvény minősítő koncertjén.

Szántóné Babi