Nem tévedés a többes szám, ezúttal nem! Most nem a karácsony éjről írok, a Stille Nachtról, az esztendőben egyetlenről, hanem arról a száznál is többről, amit az utóbbi hónapokban megéltünk.

Mert este nyolc óra után csendes a világ mostanában: csend van az utcákon, a boltokban, a szórakozóhelyeken. Tömör, sűrű csend, mozdulatlan némaság. Jobb időkben csak ünnepek alkalmával érzékeltünk hasonlót, ám az a csend az örömé, a pihenésé volt.

Milyen ez a mostani csend?

Mert a csendnek megannyi arca van, amellyel ránk tekint – a természetből éppúgy, mint a művészeti alkotásokból vagy a lelkünk mélyéről. Van csendje az erdőnek és a vízpartnak, a zeneműnek és a versnek, az érzelmi feszültségnek és a várakozásnak. És legfőképpen: a hitnek és az imádságnak.

Az elmúlt évek során egyre több könyv, újságcikk és tanulmány jelent meg a csendről, mintegy megerősítve fontosságát zaklatott mindennapjainkban. Mintha a Szentírás soraival üzennének: szükséges, hogy megcsendesedjetek (Csel 19,36). Erről ír pszichológus és életmód-tanácsadó, orvos és egyházi személyiség.

Robert Sarah bíboros így fogalmaz A csönd ereje című, vele készült interjúkötet megjelenése alkalmából: A csend nem egy eszme, hanem az ösvény, amely képessé teszi az embert, hogy eljusson Istenhez. Isten csönd, és ez az isteni csönd ott lakozik az emberben. A csöndes Istennel és Istenben élve mi magunk is csöndessé válunk. Semmi sem fedezteti fel velünk gyorsabban Istent, mint ez a létünk szívébe írt csend. Nem félek kijelenteni, hogy Isten gyermekének lenni annyit tesz, mint a csönd gyermekének lenni. Majd e gyönyörű szavak után felteszi a kérdést: Mi lesz a világgal, ha eltűnnek belőle a csend oázisai?

Aztán egyszer csak a föld megrettent és elcsendesedett (Zsolt 76,9). Éppen egy esztendeje, hogy nagy csendesség lett (Mt 8,26), és azóta is kevesebb zaj van a világban, mint eddigi életünk során bármikor. Íme, itt és most is érvényesek a Biblia szavai! De mit üzen nekünk a csend? Ösvénnyé válik-e számunkra – ahogyan a bíboros fogalmazott –, hogy általa Isten gyermekei legyünk? S felidézi-e bennünk a zsoltárt – Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten (Zsolt 46,11) –, vagy a páli levél intelmét: csendes életet folytassatok (1Tessz 4,11)?

Húsvét közeledtével különösen is ideje van a csendnek és az elmélkedésnek. A tavalyi nagyszombat alkalmával plébánosunk a döbbenet termékeny csendjéről beszélt, párhuzamot vonva Jézus tanítványainak bezárkózása és a járványveszélyben megélt helyzetünk között. A csöndben az Isten megszólal. Ezt bizton hiszem – mondta.
Most ismét húsvétra készülünk. Kanyarog a csend-ösvény a létünk szívében, s útját járva még napjaink szigorú némaságában is felfedezhetjük a nagybetűs Csend üzenetét.

Péterffy Gabriella