A csütörtök esti Társaskör augusztus 22-i alkalmán plébániánk nagyterme zsúfolásig megtelt. Nagy érdeklődéssel fogadtuk Dr. Homoki-Nagy Mária „Szent István király törvényei” címmel tartott előadását. Attila atya üdvözlő szavait követően, az előadás megnyitásaként, Dobák Lászlóné testvérünk, Szent István király imádságát olvasta fel. Megszívlelendő kérést, könyörgést hallhattunk: „Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!… Taníts meg lendülni, ha Rád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!”

Dr. Homoki–Nagy Mária előadásából megtudtuk, hogy Szent István szellemi hagyatékából, a törvényeitől eltekintve – materiális értelemben a Szabolcs faluban lévő kistemplom, és a Pannonhalmi Bencés Főapátság altemplomán kívül – szinte semmi sem maradt fenn. A bencések Pannonhalmán történő letelepítése Géza fejedelem nevéhez fűződik. Szent István hitelesítette az Apátság Alapító Okiratát, melyet a Széchenyi könyvtárban őriznek.
A magyarok kalandozó életmódjának megszűnése és a letelepedés az állam kialakítását követelte meg. A nyugati és keleti kereszténység kialakulásakor ehhez mintát nyújtottak a korai államok létrejötte. Szent István az egyházi és az állami intézményeket párhuzamosan építette ki. I. és II. törvénykönyv a kihirdetéssel váltak ismertté, és a kancelláriában őrizték. A Thúróczy krónika, valamint az Ilosvay kódex (XV-XVI. század) rögzíti a törvényeket, valamint az admonti bencés kolostorban, a XII. századból fennmaradt 412. kódex tartalmazza Szent István I. törvényét. Ez a kódex kalandos úton került Magyarországra: 1934. évben, egy antikváriustól, a Széchenyi könyvtár vásárolta meg. (Itt jegyezzük meg, hogy a Szent István Intelmei című munka nem törvény, hanem királytükör, amely arra ad feleletet, hogy milyen legyen egy uralkodó.)
Első törvénykönyvében Szent István király szigorúan megtiltja a gyilkosságot, a gyilkos azonban megválthatta magát. A megtorlás, a bosszú, a „szemet-szemért” (lex talionis) elvét, a kényszerítés elve és a megváltás váltja fel. A II. törvénykönyvben a bibliai megtorlás elvének alapján kimondja, hogy „aki mást karddal öl meg, ugyanazon kard által vesszen el.” Büntetések: orr, fül levágása, élet elvesztése, a fokozatosság elve alapján.
A király, az egyház védője (defensor ecclesiae) volt. Az egyháziak tőle nyerték kiváltságaikat, az ő hatalma védte meg őket, minden támadás ellen. Az egyház pedig a király személyét vette oltalmába. A magyar és külföldi törvények is szigorúan tiltották a király vagy az ország elleni hűtlenséget. Szent István törvényei, a mainzi zsinathoz állnak legközelebb, amennyiben a hívek közösségéből kirekeszti az árulót. II. törvénykönyvében gondoskodik az egyház jövedelméről, amely jövedelmet az egyházi birtokon kívül a tized biztosította. Ezt az intézkedést, a frank kapitulárék közvetítésével vette át.
Szent István a törvények, és a keresztény tanok közötti szoros összhangra törekedett. A bűnelkövetők felé fokozott emberséggel, jósággal közelített. Az ellenszegülővel szemben az átnevelés volt a cél, és vallási jellegű büntetést (böjt, vezeklés) írt elő.
Első törvénykönyve a keresztényi jóság, keresztényi eszmék megnyilvánulására utal. Enyhe büntetés a jellemző, hitbéli-vallási okokból. Cél a bűnösök megjavítása, jó útra térítése. A király mondja meg mi lesz a büntetés. Második törvénykönyvben már szigorú büntetési tétel is van, pl. egy hét böjt, korbácsolás. Nem a bosszújog alapján ítél: a bosszút felváltja a jóvátétel. Isteni törvény erkölcsi normát, világi törvény kikényszerítést ad.
Kivonat a törvényekből:
„Megszabtuk népünknek, hogy mi módon élhet tisztes és háborítatlan életet, hogy miként gazdagabbá lön az isteni törvényekkel, hasonlóképpen világi törvényeknek is alá legyen vetve, s hogy amennyire gyarapodtak a jók azon isteni törvényekkel, úgyannyira bűnhődjenek a bűnösök emezek által.”
Magánjogi rendelkezések: nem volt magántulajdon, minden a nemzetség vagyona. Elv: akarjuk, hogy béke és egyetértés legyen kicsinyek és nagyok között.
Egyházszervezés alapjai: Minden tíz falu építsen templomot; a falvak adjanak még két házat, két szolgát, lovat, ökröket, kettő tehenet, 30 aprómarhát; a király gondoskodik ruhákról és terítőkről; a püspökök kötelessége papról és könyvekről gondoskodni; tized fizetésének kötelezettsége.
Egyházi javak: király védelme alatt állnak az egyháznak tett adományok (holtkézi jog); püspökök kezében legyen az egyházak fölötti hatalom; ispánok engedelmeskedjenek a püspököknek az egyházszervezésben, az özvegyek, árvák védelmében.
Az egyházra vonatkozó rendelkezések: „amennyivel magasabban áll az ember fölött az Isten, annyival előbbrevaló Isten dolga az emberek birtokánál.” A vasárnap megtartása – ezen a napon ne dolgozzanak; kötelező templomba menni; böjt megtartása; gyónás kötelezettsége; kereszténység megtartása; szentmise alatt ne beszélgessenek…
Büntetőjogi rendelkezések: Gyilkosokról: Ha valaki haragra gyulladván vagy gőgjében felfuvalkodva szántszándékos gyilkosságot követ el, 110 arany pensát fog fizetni (ebből 50 a kincstáré, 50 a megölt ember rokonaié, 10 pedig az eljáró bíróé). Ha valaki véletlenül öl meg valakit, 12 arany pensát fizessen és böjtöljön. Ha ispán öli meg feleségét 50 tinóval engesztelje meg a feleség rokonságát, ha vitéz öli meg feleségét 10 tinót fizessen.
Ha valaki kardot rántva bárki mást megsért, akár szemén, akár lábán, akár kezén, hasonló sebet szenvedjen saját testén.”
Ha valaki mást otthonában halálra keres, javait pusztítja, bűnhődjön: kard által halljon meg. Ha maga helyett vitézeit küldi: adjon 100 tinót. „Mert azt akarjuk, hogy béke és egyetértés legyen nagyok és a kicsinyek között”
Ha szolga lop: „váltsa meg orrát öt tinóval … ha nem tudja vágják le az orrát”, ha újból lop: váltsa meg fülét öt tinóval… ha nem, vágják le, ha harmadszor követ el lopást, vessze el életét.” Ha szabad ember lop: Ha egyszer lop, váltsa meg magát, ha nem, adják el szolgának! Ha szolgaként követ el lopást… a szolgák törvénye alá essék.”
Ha valaki szolgálóval paráználkodik, tudja meg, hogy bűnbe esett: korbácsolják meg, ha másodszor is megteszi a korbácsolás mellett nyírják le a haját, ha harmadszor is elköveti, váljék maga is szolgává!
Az esküszegő, ha tehetős, fizessen 50 tinót, a közrendűnek vágják le kezét vagy fizessen 12 tinót. Aki gyújtogatott, állítsa helyre a kárt, és fizessen 16 tinót!
Magánjogi rendelkezések: „minden embernek hatalma legyen saját javait szétosztani felesége, fiai, rokonai között vagy az egyházra hagyni… halála után se változtassák meg”. „Minden egyes ember egyformán bírja sajátját míg él… halála után fiai hasonló birtokjoggal örököljenek.”
Ha a király élete ellen törnek, országárulásra szőtt összeesküvésben vesz részt vagy idegen országba szökött: birtokai szálljanak a királyra; ha igazságosan megítélik (nem szökött el): szenvedjen főbenjáró ítéletet; ártatlan fiainak javai maradjanak meg.
Leányrablás estén a lányt adják vissza családjának, és a rabló fizessen 10 tinót. Az özvegyekről és árvákról a nemzetség, a rokonság gondoskodjon!
Hálás köszönet Máriának, hogy gazdag tudásából megosztotta azt, amit képesek voltunk felfogni ezen az ünnepi estén.
Vörösné Árgyusi Magdolna