Kirándulás a Mária öröme tanyára

Attila atya hívására 12-en látogattunk el szeptember 20-án szombaton a Kerekegyház közelében lévő, Kunbaracshoz tartozó „Mária öröme” tanyára. Nem ez volt az első kirándulás az újszegedi egyházközségből, Attila atya már korábban is szervezett ide „zarándokutat“.

Távol a város zajától, a természet ölelésében hozta létre Isten kegyelméből ezt a békeszigetet Bíró Csaba és felesége Cecília, keresztény házaspár, akik hat gyermek boldog szülei.

Lelkigyakorlatos, befogadó házat képzeltek, ami részben már meg is valósult, de a jövőbeli tervük a ház bővítése, hogy minél több odalátogatónak legyen szállása.

Megérkezésünkkor a gyerekek közül néhányan már szaladtak elébünk a kedves kutyusokkal együtt. A család elmondhatatlan kedvességgel fogadott minket. A sok látnivaló elbűvölt mindannyiunkat, különösen is a kislányok pónilovas bemutatója. Csodálatos természetességgel élnek ezek a gyerekek itt a tanyán, nincs mobiltelefonjuk, nincs TV, annál inkább van játék a szabadban, van igazi, felszabadult kacagás. Szüleiktől a természet tiszteletét, szeretetét, az állatokkal való bánásmódot korán megtanulják, részt vesznek sokféle munkában, nincsenek elkényeztetve. Milyen jó lenne, ha minden városi gyermek részesülhetne ilyen tapasztalatokban!

Délben a Csaba és Cecil által épített gyönyörű kis nyitott kápolnánál Attila atya szívet-lelket megérintő szentmisét tartott, a kántori feladatot Bővíz Laci látta el, vagyis vezette és gitárral kísérte a szép énekeket. Számomra felemelő és egyben megható volt Isten szabad ege alatt megélni ezt a szép misét, és hálát adni azért, hogy ott lehettünk, hogy együtt imádkozhattunk. Az oltár mögötti domborművön ábrázolt Mária, karján a kis Jézussal, mindkettejük mosolya, öröme hatja át az egész „birodalmat”.

A szentmise után finom ebéd várt ránk, amit jóízűen, hálatelt szívvel fogyasztottunk.

Az ebédet követően remek beszélgetés alakult ki közöttünk. Egyikünk kérdésére a házigazda Csaba őszintén vallott a megtérése előtti életéről, tanúbizonyságot téve arról, hogyan tudta elhagyni Isten kegyelméből a „régi embert” és vált felelős, családját nagyon szerető, Istent imádó „új emberré”. Más téma is szóba került, eközben felvillant bennem Jézus mondása: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

Nagyon szép napot éltünk meg a Mária öröme tanyán, Istennek hála! Két szó, ami a legjobban kifejezi számomra az ott átélteket: a szabadság és a hála érzése.

Kívánom, hogy minél többen jussanak el ide, támogassák anyagilag és imáikkal is ezt a rendkívüli családot, hogy minél előbb valóra válhasson az álmuk!

Hálás köszönet Attila atyának ezért a remek „zarándokútért”!

Lucz Ilona

Találkozás Jézussal

Szeptember 11-én, csütörtökön a Mária-Napok keretében Varga Attila kiszombori plébános látogatott el hozzánk. Tanítását Mária és Erzsébet találkozásának történetére alapozta. A mi életünket is át- és átszövik a találkozások. Mily sok szenvedést hozott, amikor a járvány miatt nem lehetett találkoznunk, amikor kapcsolatok szakadtak meg, és hosszú időnek kellett eltelnie, amíg újra létrejöhettek a találkozások, megújulhattak kapcsolataink.

A találkozások fontosságának megértéséhez Mária nyújt jó példát nekünk. Amikor megtudta az angyaltól, hogy idős nővére Erzsébet gyermeket vár, azonnal elindult. Az Úr fontosnak tartotta, hogy Mária megismerje egy másik anya gyermekváró örömét. Az idős- és fiatalasszony találkozásakor a szívük alatt hordozott magzatok is felujjongtak: János repeső örömmel fogata Jézust. Attila atya szerint mi is találkoznunk Jézussal, különösen is a szentmisében. Felujjongunk-e, vágyunk-e erre a találkozásra?

Isten kimondott ígérete beteljesedik! A beteljesedés az „idők teljességében” történik, s ebben az időben mi is ott vagyunk. Jézus kereszthalálával megváltotta a világot, s ebben a megváltott, beteljesült ígéretben élünk. A Szentlélek adjon ehhez látást, hogy felismerjük. A Szentlélek kegyelme által találkozzunk Jézussal minden Eucharisztiában. Fedezzük fel, hogy mindennapjainkat átszövi Isten jelenléte! Ha Mária útját figyeljük, akkor felismerjük a Jézushoz vezető utat is, ahol a találkozás örömét is megtapasztalhatjuk.

Homoki-Nagy Mária

A szentmise előtt a Budapestről érkezett házaspár Bálint Zsolt és Kertész Annamária tanította a taizéi szerzetesek által komponált misetételeket.

A szentmisén a taizéi énekes imaórákat vezető muzsikusaink szolgáltak. Ezt követően a plébániai nagyteremben vetítettképes élménybeszámolót tartottak, akik idén nyáron részt vettek a zarándoklaton. Itt hívjuk fel a kedves Olvasók figyelmét, hogy az Erzsébet-templomban minden hónap utolsó szombatján, legközelebb szeptember 27-én tartunk taizéi énekes imaórát az esti misét követően, melyre szeretettel várjuk az imádkozni vágyókat.

A szentségek megerősítik lelkünket

A Mária-Napok keretében szeptember 10-én Ocsovai Grácián ferences atya igehirdetését hallhattuk, és a szentmise keretében a betegek szentsége is kiszolgáltatásra került azon testvéreinknek, akik azt kérték és annak vételére szentgyónással felkészültek.

Tanítása kezdetén egy kérdést tett fel: minek örülhetünk és mitől kell félnünk? A negatív élmények, a rossz hírek tönkre teszik a lelkünket. Félnünk kell a gazdagságtól, a kényelemtől, mindattól, akikre Lukács azt mondta: „Jaj nektek…” (Lk 6,24-26) Fontosabb, hogy életünk során mindig Szűzanyára figyelünk. Ha szentségi életet élünk, azaz szentmise hallgatása mellett szentgyónást végzünk, szentáldozásban részesülünk, és most a betegek szentségében, akkor lelkileg megerősödünk.

A szentségek gyógyítanak és ebben a beteg világban arra van szükségünk, hogy a szentségek ereje által megtapasztaljuk az örömöt, a jót, ami minden hívő ajándéka. Ezen ajándékoknak a megismerésében segít minket a Szűzanya. Szent Ferenc tanította, hogy „hitelesen éld meg a hited, a többit majd elrendezi az Úr!” Az Úrral való kapcsolatunkban kell elmélyülnünk és a jónak az áldása mindenkinek segít. Szent útravalót kell készítenünk, aminek elkészítésében a szüntelen imádkozás segít.

Homoki-Nagy Mária

Kisboldogasszony ünnepét ültük

Az Újszegedi Mária Napok keretében szeptember 8-án – Szűz Mária születésnapján – a városi Rózsafüzér-társulatok népes csoportjai töltötték meg az Erzsébet-templomot. Nagy Róbert atya köszöntötte a rózsafüzér-társulatok találkozójára érkező híveket. Tanítását Barsi Balázs atya egyik felvetésével kezdte: „Neked is volt Advented Istenem?” Az Úr várja megszületésünket fogantatásunk pillanatától kezdve. Egészen biztos, hogy várta Szűzanyánk megszületését, aki a majd előre kijelölt időben Fiút szül, hogy általa velünk legyen az Isten. Üdvtörténeti pillanat Szűz Mária születése, amit már a próféták is megjövendöltek.

Miért várja Isten, hogy visszakaphasson minket? – tette fel a kérdést Róbert atya. Jézus olyan pásztor, aki otthagyja a 99 bárányt, hogy megkeresse az egy elveszettet, mert nagy öröm van a mennyben minden megtérő bűnösért.

Milyen világosság támadhatott a mennyben, amikor Szűzanyánk megszületett? Neki kellett megszületnie, mert az ő IGEN-jére volt szükség, hogy a Fiú is megszülethessen.

Jézus a keresztfán édesanyát hagyott ránk Szűz Máriában. Ő az, aki bennünket Fiához, Jézus Krisztushoz vezet. Istentől azt a feladatot kapta, hogy nekünk, vétkező embereknek segítsen megtalálni a Jézushoz vezető utat. Bízzuk magunkat a Szűzanyára. Ő ismeri az utat és az a szándéka, hogy minket is Jézushoz vezessen.

A mi feladatunk, hogy arra törekedjünk, minél többet ismerjünk meg az Úr szándékaiból, mint amit a korábbi korok megismertek vagy újra megtaláljuk azokat a mélységeket, amelyeket elfelejtettünk. Ebben a rózsafüzér imái segítenek, hiszen amikor azt imádkozunk, akkor Jézus életéről elmélkedünk. Bízzuk életünket Szűzanyánkra – zárta elmélkedését Róbert atya.

Dabóczkyné Bús Márta

Előadás Szent István törvényeiről

A csütörtök esti Társaskör augusztus 22-i alkalmán plébániánk nagyterme zsúfolásig megtelt. Nagy érdeklődéssel fogadtuk Dr. Homoki-Nagy Mária „Szent István király törvényei” címmel tartott előadását. Attila atya üdvözlő szavait követően, az előadás megnyitásaként, Dobák Lászlóné testvérünk, Szent István király imádságát olvasta fel. Megszívlelendő kérést, könyörgést hallhattunk: „Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!… Taníts meg lendülni, ha Rád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!”

Dr. Homoki–Nagy Mária előadásából megtudtuk, hogy Szent István szellemi hagyatékából, a törvényeitől eltekintve – materiális értelemben a Szabolcs faluban lévő kistemplom, és a Pannonhalmi Bencés Főapátság altemplomán kívül – szinte semmi sem maradt fenn. A bencések Pannonhalmán történő letelepítése Géza fejedelem nevéhez fűződik. Szent István hitelesítette az Apátság Alapító Okiratát, melyet a Széchenyi könyvtárban őriznek.

A magyarok kalandozó életmódjának megszűnése és a letelepedés az állam kialakítását követelte meg. A nyugati és keleti kereszténység kialakulásakor ehhez mintát nyújtottak a korai államok létrejötte. Szent István az egyházi és az állami intézményeket párhuzamosan építette ki. I. és II. törvénykönyv a kihirdetéssel váltak ismertté, és a kancelláriában őrizték. A Thúróczy krónika, valamint az Ilosvay kódex (XV-XVI. század) rögzíti a törvényeket, valamint az admonti bencés kolostorban, a XII. századból fennmaradt 412. kódex tartalmazza Szent István I. törvényét. Ez a kódex kalandos úton került Magyarországra: 1934. évben, egy antikváriustól, a Széchenyi könyvtár vásárolta meg. (Itt jegyezzük meg, hogy a Szent István Intelmei című munka nem törvény, hanem királytükör, amely arra ad feleletet, hogy milyen legyen egy uralkodó.)

Első törvénykönyvében Szent István király szigorúan megtiltja a gyilkosságot, a gyilkos azonban megválthatta magát. A megtorlás, a bosszú, a „szemet-szemért” (lex talionis) elvét, a kényszerítés elve és a megváltás váltja fel.  A II. törvénykönyvben a bibliai megtorlás elvének alapján kimondja, hogy „aki mást karddal öl meg, ugyanazon kard által vesszen el.” Büntetések: orr, fül levágása, élet elvesztése, a fokozatosság elve alapján.

A király, az egyház védője (defensor ecclesiae) volt. Az egyháziak tőle nyerték kiváltságaikat, az ő hatalma védte meg őket, minden támadás ellen. Az egyház pedig a király személyét vette oltalmába. A magyar és külföldi törvények is szigorúan tiltották a király vagy az ország elleni hűtlenséget. Szent István törvényei, a mainzi zsinathoz állnak legközelebb, amennyiben a hívek közösségéből kirekeszti az árulót. II. törvénykönyvében gondoskodik az egyház jövedelméről, amely jövedelmet az egyházi birtokon kívül a tized biztosította. Ezt az intézkedést, a frank kapitulárék közvetítésével vette át.

Szent István a törvények, és a keresztény tanok közötti szoros összhangra törekedett. A bűnelkövetők felé fokozott emberséggel, jósággal közelített. Az ellenszegülővel szemben az átnevelés volt a cél, és vallási jellegű büntetést (böjt, vezeklés) írt elő.

Első törvénykönyve a keresztényi jóság, keresztényi eszmék megnyilvánulására utal.  Enyhe büntetés a jellemző, hitbéli-vallási okokból. Cél a bűnösök megjavítása, jó útra térítése. A király mondja meg mi lesz a büntetés. Második törvénykönyvben már szigorú büntetési tétel is van, pl. egy hét böjt, korbácsolás. Nem a bosszújog alapján ítél: a bosszút felváltja a jóvátétel. Isteni törvény erkölcsi normát, világi törvény kikényszerítést ad.

Kivonat a törvényekből:

„Megszabtuk népünknek, hogy mi módon élhet tisztes és háborítatlan életet, hogy miként gazdagabbá lön az isteni törvényekkel, hasonlóképpen világi törvényeknek is alá legyen vetve, s hogy amennyire gyarapodtak a jók azon isteni törvényekkel, úgyannyira bűnhődjenek a bűnösök emezek által.”

Magánjogi rendelkezések: nem volt magántulajdon, minden a nemzetség vagyona. Elv: akarjuk, hogy béke és egyetértés legyen kicsinyek és nagyok között.

Egyházszervezés alapjai: Minden tíz falu építsen templomot; a falvak adjanak még két házat, két szolgát, lovat, ökröket, kettő tehenet, 30 aprómarhát; a király gondoskodik ruhákról és terítőkről; a püspökök kötelessége papról és könyvekről gondoskodni; tized fizetésének kötelezettsége.

Egyházi javak: király védelme alatt állnak az egyháznak tett adományok (holtkézi jog); püspökök kezében legyen az egyházak fölötti hatalom; ispánok engedelmeskedjenek a püspököknek az egyházszervezésben, az özvegyek, árvák védelmében.

Az egyházra vonatkozó rendelkezések: „amennyivel magasabban áll az ember fölött az Isten, annyival előbbrevaló Isten dolga az emberek birtokánál.” A vasárnap megtartása – ezen a napon ne dolgozzanak; kötelező templomba menni; böjt megtartása; gyónás kötelezettsége; kereszténység megtartása; szentmise alatt ne beszélgessenek…

Büntetőjogi rendelkezések: Gyilkosokról: Ha valaki haragra gyulladván vagy gőgjében felfuvalkodva szántszándékos gyilkosságot követ el, 110 arany pensát fog fizetni (ebből 50 a kincstáré, 50 a megölt ember rokonaié, 10 pedig az eljáró bíróé). Ha valaki véletlenül öl meg valakit, 12 arany pensát fizessen és böjtöljön. Ha ispán öli meg feleségét 50 tinóval engesztelje meg a feleség rokonságát, ha vitéz öli meg feleségét 10 tinót fizessen.

Ha valaki kardot rántva bárki mást megsért, akár szemén, akár lábán, akár kezén, hasonló sebet szenvedjen saját testén.”

Ha valaki mást otthonában halálra keres, javait pusztítja, bűnhődjön: kard által halljon meg. Ha maga helyett vitézeit küldi: adjon 100 tinót. „Mert azt akarjuk, hogy béke és egyetértés legyen nagyok és a kicsinyek között”

Ha szolga lop: „váltsa meg orrát öt tinóval … ha nem tudja vágják le az orrát”, ha újból lop: váltsa meg fülét öt tinóval… ha nem, vágják le, ha harmadszor követ el lopást, vessze el életét.” Ha szabad ember lop: Ha egyszer lop, váltsa meg magát, ha nem, adják el szolgának! Ha szolgaként követ el lopást… a szolgák törvénye alá essék.”

Ha valaki szolgálóval paráználkodik, tudja meg, hogy bűnbe esett: korbácsolják meg, ha másodszor is megteszi a korbácsolás mellett nyírják le a haját, ha harmadszor is elköveti, váljék maga is szolgává!

Az esküszegő, ha tehetős, fizessen 50 tinót, a közrendűnek vágják le kezét vagy fizessen 12 tinót. Aki gyújtogatott, állítsa helyre a kárt, és fizessen 16 tinót!

Magánjogi rendelkezések: „minden embernek hatalma legyen saját javait szétosztani felesége, fiai, rokonai között vagy az egyházra hagyni… halála után se változtassák meg”. „Minden egyes ember egyformán bírja sajátját míg él… halála után fiai hasonló birtokjoggal örököljenek.”

Ha a király élete ellen törnek, országárulásra szőtt összeesküvésben vesz részt vagy idegen országba szökött: birtokai szálljanak a királyra; ha igazságosan megítélik (nem szökött el): szenvedjen főbenjáró ítéletet; ártatlan fiainak javai maradjanak meg.

Leányrablás estén a lányt adják vissza családjának, és a rabló fizessen 10 tinót. Az özvegyekről és árvákról a nemzetség, a rokonság gondoskodjon!

Hálás köszönet Máriának, hogy gazdag tudásából megosztotta azt, amit képesek voltunk felfogni ezen az ünnepi estén.

Vörösné Árgyusi Magdolna

Brzózka Marek: Művészet – Hit – Vallás

Az Újszegedi Társaskör ez évi utolsó alkalmán az érdeklődők a fenti címmel meghirdetett előadást hallgathatták meg. Brzózka Marek Kő Pál mester tanítványaként 2008-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetemet. Jelenleg az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Intézetének adjunktusa, valamint a makói Szignum kéttannyelvű egyházi általános iskola tanára. Ez azt jelenti, hogy a szobrászat mellett tanít is, mert azt vallja: „akkor teljesedhetek ki, ha tanítok is”. Marek utalt Ferenc pápa szavaira:„mennyire fontos a művészet mint egyetemes nyelvezet, amely terjeszti a szépséget és egyesíti a népeket, segít harmóniát teremteni a világban és elhallgattatni minden háborúba hívó harci kiáltást”. (2025. február 16.) Valamint megemlítette II. János Pál pápa 1999-ben a művészeknek küldött levelét, amelyben a Teremtés szépségére irányította a művészek figyelmét.

Ezt követően előadónk a művészettörténet egy-egy fontosabb korszakának meghatározó szobrásza vagy festője alkotásának bemutatásával jelenítette meg a művész és a hit, a művész és a vallás kapcsolatát. A görög kultúrát Pheidiasz híres Zeusz-szobrával érzékeltette, majd a középkor, a kora és érett reneszánsz, a barokk, a romantika és az avantgárd egy-egy meghatározó alkotását vetítette elénk. Így megfigyelhettük Giotto di Bondone „Szent Ferenc a madaraknak prédikál” és a „Krisztus sírbatétele” című festményeit, a domonkos szerzetes Fra Angelico „Angyali üdvözletét”, Leonardo da Vinci „Az utolsó vacsora” freskóját és Michelangelo „Pieta”-ját. A barokk kor művészi eszközeinek bemutatására előadónk Rembrandt két festményét választotta, mind a kettő a tékozló fiú történetét mutatja be. Az egyik a tékozló fiú oldaláról, amikor elhagyja az apai házat, majd, amikor az apa a bűnbánó fiút visszafogadja. Az avantgárd világát, a szürrealizmus egyik meghatározó festőjének, Salvador Dalinak a festménye jelenítette meg. Igen érdekes és felkavaró, ahogy a Krisztus kereszthalála című festmény felülről ábrázolja Krisztust, mintha az Atya a mennyből látná haldokló Fiát.

Az előadás végén korunk művészeti világából is felvillantott néhány alkotást, többek között Kotormán Norbert és Kotormán László Szent Pál szobrát.

Minden kiválasztott szobor vagy festmény tükrözi magának a művésznek a hitét, egyben segít a nézőnek, a szemlélőnek is elmélyülni egy-egy bibliai történetben, az evangélium üzenetében. Az előadás pedig lehetővé tette, hogy a figyelmes hallgató megismerje Brzózka Marek szobrászművész-tanárnak a hithez és a valláshoz való mély kötődését.

Homoki-Nagy Mária

Nemzetközi karnagyi szeminárium záróhangversenye

A Kardos Pál alapítvány a Szegedi Bartók Béla Női kar közreműködésével immáron 15. alkalommal rendezte meg a nyári nemzetközi karnagyi szemináriumot, ezúttal augusztus 10-től, melynek záróhangversenyét a Szent Erzsébet templomban tartották 17-én vasárnap 19 órától.

A szeminárium művészeti vezetője Rozgonyi Éva Liszt-és Bartók-Pásztori díjas karnagy volt, aki Ordasi Péter DLA Liszt-díjas karnaggyal együtt tanította a szeminárium hallgatóit a GFE Vántus István Zeneművészeti Szakgimnáziumában, mindketten a Bartók Béla Női Kar örökös karnagyai. A kórus jelenlegi karnagya Valkai Dávid.

Nagy érdeklődés övezte a koncertet, hiszen Istennek hála, a templom teljesen megtelt. A műsorismertetésből hallhattuk, hogy a magyar fiatalok mellett Japánból, Kínából, Szingapúrból is érkeztek fiatal tanulni vágyó karnagyjelöltek, és e záróhangversenyen bemutathatták, hogy mi mindent tanultak intenzív, kemény munkával ezen egy hét alatt.

A hangversenyen 13 kórusmű hangzott el a 13 szemináriumi hallgató vezényletével, akik egy fiatalember kivételével minden művet énekeltek is kiegészítve a Női Kart. Két Mendelssohn darabnál Bartók Gellért közreműködött zongorán. Gyönyörű és igen nehéz művek hangoztak el a Női Kar kitűnő előadásában, megjegyzendő, hogy nagyszerűen alkalmazkodtak az újabb és újabb vezénylőhöz.

Öröm volt látni ezeket a fiatal tehetségeket, akik komolyan, fegyelmezetten álltak a kórus elé és a tőlük telhető legjobban igyekeztek megfelelni az elvárásoknak. Hosszantartó tapssal köszönte meg a hallgatóság a fiatal vezénylőknek, az őket tanító mestereknek Rozgonyi Évának és Ordasi Péternek, valamint a Bartók Béla Női Karnak az élményszerű hangversenyt.

A hangverseny után Ordasi Péter tanár úr elárulta, hogy volt olyan résztvevő, aki első alkalommal állt kórus előtt. Dicsérendő, hogy ezt nem lehetett észrevenni. Köszönet ezért a szép estért!

Lucz Ilona

„Ének az esőben”

Augusztus 28-án csütörtökön a nyáresti Társaskör keretében Péterffy Gabriella művésztanár „Ének az esőben – Válogatás zenés filmklasszikusok jeleneteiből” címmel tartott lebilincselő előadást. A nézők bepillantást nyertek Hollywood aranykorába: örökzöld dallamok csendültek fel, briliáns táncjeleneteket, gyönyörű kosztümöket és díszleteket láthattunk. A fergeteges táncjelenetek között felcsendültek lírai dallamok is: a Szivárványdal az Óz, a nagy varázsló című filmből Judy Garland előadásában, valamint Bing Crosby ikonikus Fehér Karácsonya. Az előadó bemutatta a híres zenés filmek születésének kulisszatitkait és főszereplőik életútjának fontos állomásait is.

Az est címadója az 1952-ben bemutatott „Ének az esőben” a zenés műfaj klasszikusa, amely összefoglalja mindazt, amit a hangosfilm a forgatás évéig megtanult. A főhős, Gene Kelly éneke és akrobatikus elemekkel teli tánca a belülről fakadó derűt és optimizmust sugározza.

Kortársa, Fred Astaire – sokak szerint minden idők legnagyobb táncosa – stílusát az elegancia és a költőiség jellemzi. Láthattuk, amint zseniális szólót adott elő, megnéztük fergeteges táncjelenetét partnerével, Ginger Rogerssel és tanúi lehettünk annak a filmtörténeti pillanatnak is, amikor Gene Kelly és Fred Astaire együtt énekelt és táncolt.

És hogy a nagy elődök hagyományának folytatására van igény és törekvés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2011-ben elkészült „A némafilmes” című alkotás – amely a hangosfilm korának beköszöntét idézi – hatalmas közönségsikert aratott és több Oscar-díjjal jutalmazták.

A filmklasszikusok dalaiból és táncaiból áradó életöröm igazi kikapcsolódást és feltöltődést adott. Az előadás valamennyi nézője nevében köszönjük ezt a tartalmas és jó hangulatú estét!

Szita Ilona

Ormos Gerő író élete és munkássága

Augusztus 14-én, csütörtökön újszegedi Társaskör keretében az érdeklődők Aracsi Lászlóné, Ormos Ágnes megemlékezését hallgathatták meg édesapjáról.

A Felvidékről származó író családjának az I. világháború után el kellett hagynia szülőföldjét, s ekkor találtak új otthonra Székesfehérvárott, majd nyugdíjazását követően Szegeden. A sokgyermekes család nehéz körülmények között élt, de szüleik mindent megtettek, hogy gyermekeiket taníttatni tudják. Ormos Gerő a Puskás Tivadar Műszaki Technikumot végezte el, majd postai tisztviselőként helyezkedett el. Önmagát képezve széles műveltségre tett szert, s hamar megmutatkozott írói tehetsége. Herczeg Ferenc, Zsigray Julianna támogatta, barátja volt Takáts Gyulának, Vikár Bélának, Weöres Sándornak. A két világháború közti időben több könyve jelent meg. Sajnos a II. világháborút követően mellőzték, de az írást nem hagyta abba, írt íróasztala fiókjának. Szegedre költözését követően a Délmagyarország külső munkatársa lett. Itt jelenhettek meg kisebb novellái, karcolatai. Ezekből az est során a hallgatóság is ízelítőt kapott. Árgyusi Magdolna és Dőry Magdolna az író több novelláját – többek között a „Ceruza” című novellát, valamint egy részletet az „Ágrul szakadtak” c. regényből – olvasták fel.

Aracsiné Ormos Ágnes visszaemlékezése édesapjára lehetővé tette a hallgatóság számára is, hogy Ormos Gerőt mint családját szerető édesapát, az emberi lelket jól ismerő írót ismerhessük meg. Külön köszönjük, hogy az íróasztal fiókjában maradt kéziratok az író halála után kiadásra kerültek s közkinccsé váltak, melyekből egy-egy példányt kezükbe vehettek az esten résztvevők.

Homoki-Nagy Mária

A Názáret családcsoport nyaralása Máriapócson

Családcsoportunkban már hagyomány, hogy a nyári időszak alatt felkerekedünk, elutazunk és együtt töltünk pár napot. Idén sem volt ez másképp, július 13-17-ig Máriapócson voltunk öt családdal.

Sikerült olyan időszakban mennünk, amikor nem volt semmilyen zarándoklat, ünnep, így a zarándokszállás csendjét csak eleven gyermekeink verték fel. A reggeli és esti imákat, elmélkedéseket Véseiné Szőlősi Réka állította össze és vezette. Igyekeztünk a napokat tartalmas programokkal kitölteni. Eljutottunk a nyíregyházi állatkertbe, meghódítottuk a sárospataki várat, Sátoraljaújhelynél a bátrak átkeltek Európa leghosszabbnak mondott függőhídján. Debrecenben bejártuk a híres nagytemplom zegét-zugát, és a templom tornyából megcsodálhattuk a város látképét, a kisebbek pedig a nagyerdei játszótér fantáziagazdag játékaival ismerkedhettek meg. Egyik délelőtt a zarándokházban élő Márk testvér élvezetes előadásában hallgathattuk meg Máriapócs, a kis fatemplom és a kegyhely történetét, az ott történt csodákat, valamint megnézhettük a bazilita rendház múzeumát is. A kegyhely templomában együtt imádkoztunk, énekeltünk, lelkileg töltekeztünk.

Vacsora után a gyerekek fociztak a zarándokház kertjében, majd sötétedés után a társasjátékoké lett a főszerep. Sokat nevettünk, beszélgettünk. Az idő pedig gyorsan telt, jó lett volna picit megállítani, hogy mindenre legyen elég idő. A hazautazás napján feltöltődve, élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Siklósné Pechan Szilvia

Mint énekes növendéknek az volt a legnagyobb élményem, hogy tarthattam egy kis „koncertet” a magyar 80-90-es évek rock slágereiből (Pl.: Edda: Hűtlen, Demjén Ferenc: Sajtból van a hold, Ákos: Fénybe nézz). Nagy megtiszteltetés volt számomra a közösségünknek énekelni. Köszönöm Szőllősi Rékának a zenei segítséget, aki próba nélkül is remekül kísért gitáron.

Carlo S. Girotti (Siklós Ádám, 15 éves)

 

Hálásak vagyunk, hogy évről évre eljutunk a Názáret családcsoporttal kirándulni és ez idén egy újabb hely volt Magyarországon, ahol még nem jártunk. A görögkatolikus Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyen töltöttünk el öt napot.

A csodaszép díszes templom elvarázsolt minket szépségével, a kegykép több, mint 300 éves történetével, melyet részletesen meghallgattunk a Zarándokházban élő és ott szolgáló Márk testvér előadásában. A kegytemplomban II. János Pál pápa is végzett Szent Liturgiát 1991-ben. Közösen imádkoztunk a könnyező Istenszülő ikon előtt, majd csendben egyéni imákat is megfogalmaztunk.

Mivel Szegedtől sokat kellett utaznunk a Nyírségig, betábláztuk napjainkat, hogy eljussunk a környező nevezetességekhez. Jártunk a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Református Nagytemplom tornyában, megnéztük a Sárospataki Rákóczi-várat, amely az 500 forintoson szerepel és átsétáltunk a sátoraljaújhelyi függőhídon. Ez utóbbi a Nemzeti Összetartozás Hídja, amelynek a hídfői közötti támaszköz kerek 700 méter, így e tekintetben – mint megtudtuk – a világ leghosszabb függőhídja. 83 méter magasságban feszül két hegy között, így volt, aki nem mert átmenni rajta.

A reggeli és esti imák mellett nem maradtak el a közös esti beszélgetések, társasjátékozások sem, mely a gyerekeink kapcsolatait is mélyítették, Istenben táplálták. Boldog vagyok, hogy idén is ennyi lelki élménnyel gazdagodtunk.

Hazafelé már külön-külön utaztunk. A mi családunk ellátogatott a debreceni Déri Múzeumba, hogy megnézzük a Munkácsy Krisztus-trilógiát, amely a szegedi Munkácsy kiállításon nem volt látható. Lehengerlő élmény volt. Ez a kirándulás idén nyáron is feltöltött minket lelki táplálékokkal, melyről eszünkbe jut az Úrral való egység imája: „Imádott Jézusom! Lábunk együtt járjon, …”

Móczárné Kiss Gabriella

 

A közös kirándulásunkon sokat jelentettek nekem a reggeli és a napot lezáró közös imák. Jó volt érezni, hogy a többi szülő is figyel a saját gyerekeinkre: jó szóval, példával is támogatnak, erősítenek minket, ha lelkileg kissé elfáradunk. Sokat jelentett az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, egymás „terhét is hordozzuk” – ahogy Pál apostol is buzdít minket.

Véseiné Szőlősi Réka