Non-stop bibliaolvasás Nagyszombaton

Az olvasás lehet szolgálat

Immár második alkalommal vettem részt a non-stop bibliaolvasáson, melyet a plébánia szervez Nagyszombatra. Ahogyan az a felhívás szövegében is áll, az esemény célja „nem valamiféle rekord felállítása, hanem lelki felkészülés az Ünnepre: elcsendesedés, Isten felé kifejezett hála, szolgálat”. Az olvasás és én régi barátok vagyunk, boldoggá tett a gondolat, hogy szolgálhatok is vele az Úrnak. Fontos örömforrás is az életemben. Ezért helyesnek tűnt, hogy így adjak hálát a látásomért és az értelmemért, melyek nélkül nem volnék képes olvasni. Tavaly is, idén is az első időpontot, reggel 8 órától vállaltam: így volt egyszerű egyeztetni.

Az Újszövetség eleje jutott tehát nekem. Máté evangéliuma Jézus nemzetségtáblájával kezdődik. Nem a „leghálásabb” része a Szentírásnak, hiszen a hangok efféle kombinációja idegen a magyar hangképzéstől. Bizonyos nevek előtt (pl. Rechabeám) másodpercnyi szünetet tartok. Kisiskolás gyerekek jutnak eszembe, akik hangosan olvasnak fel, és megtorpannak egy-egy hosszabb, szokatlan szó előtt. A fél órányi felolvasásból két perc sem telt el, de később ez a két perc akaratlanul is arra indít majd, hogy az alázatról gondolkodjak. Idén felkészültebben mentem és előző nap átnéztem a neveket. Ne hangozzanak helytelenül a látszólag üres templomban. Zerubbábel ennek ellenére gáncsot vet.

A nemzetségtábla után Jézus születésének története hangzik el, az egyiptomi menekülés, majd az onnan visszatérés követi. Keresztelő János működése, Jézus megkeresztelkedése és megkísértése, a hegyi beszéd. Éppen befejezem, mikor letelik a harminc perc. Mind ismerjük ezeket a részeket a Bibliából. Mindegyiket olvastuk, hallgattuk nem is egyszer. A mindennapos bibliaolvasás viszont rövidebb szakaszok átelmélkedéséből áll. Jól is van így. Kétezer éve olvassuk a szöveget, mégis kimeríthetetlen. Ám egészen más tapasztalat hosszabb részeket elolvasni egyszerre. Az egyes szakaszok megkapják azt a történeti ívet, amely miatt az Evangéliumok összehasonlíthatatlanul többek lesznek törvények egyszerű gyűjteményénél. Jézus életéről, az ő példájáról tanúskodnak. Úgy érzem, részesülök az élő hagyományban, ahogyan hangosan kimondom az Írás szavait.

Tavaly senki nem volt a templomban, mikor felolvastam. Örültem, mert így valóban az Úrnak tettem szolgálatot. Idén ültek néhányan a padokban, miközben olvastam. Örültem, mert így őket is szolgáltam.

Szabó István Zoltán