20 éve a közösség szolgálatában

A Kalkuttai Szt. Teréz templom felszentelésének 20. évfordulója alkalmából október 17-én, szombaton Közösségi napot tartottunk a Teréz-templomban. Az ünneplés kezdeteként a Férfikör tagjai taizé-i énekekkel gondoskodtak arról, hogy a reggeli szorgoskodás után lélekben is megérkezzünk. Ezt követően Plébánosunk köszöntötte a megjelenteket, különösen a templomot építtető Kiss Imre atyát, a marosvásárhelyi testvérplébániánkról érkezett Szénégető István atyát és a híveket.

Imre atya a visszaemlékezésében elsőként a meghívó plakáthoz és a címhez gratulált: „Templom a közösség szolgálatában”. Kiemelte, hogy korunkban a Szentlélek vezetésével megértettük, hogy az Egyház közösség: Isten népe, Isten családja, Krisztus teste. A templom, mint szent hely, ezt szolgálja. Szent hely, mert a szentségeket, így a szentmisét, a keresztséget, a házasság szentségét, a bűnbocsánatot, a krisztusi küldetésünket megerősítő bérmálást itt kapjuk meg, itt ünnepeljük. Szent hely, mert Isten igéje itt kerül meghirdetésre. Szent hely, mert Isten népe itt találkozik. A gyülekezet helye, mely szintén szentségi valóság. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek, én ott vagyok közöttük!” (Mt 18,20) – ígérte Jézus. Miközben a templom építésére emlékezünk, jó idézni a zsoltárost: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fáradoznak az építők!” (127. zsoltár)

Amikor a közösségépítésre gondolunk, érdemes felidézni Pál szavait, miszerint „minden közösség az Atyától származik” (Ef 3,15). Fontosak persze az apostoli lelkületű papok és a világi krisztushívők odaadó munkája, „de a növekedést az Úr adja”, vagyis az áldás mindig az Úrtól jön.

A templom történetét idézve Imre atya Agócsi Rózsa Ludviga szalvátor nővér és testvére Ilona azon szándékát említette, hogy a ’70-es években Újszegeden oda építették házukat, ahol az évszázados kőkereszt áll. Majd két szobájukat arra ajánlották fel, hogy azokat egybenyitva kápolnaként szolgáljon a környéken lakó idősek számára, akiknek így nem kellene a híd lábánál lévő templomhoz utazniuk a vasárnapi misére. Havass Géza, akkori plébános minden szombat 16 órakor előesti szentmisét tartott a kicsi, talán szegényes, de otthonos, családias kápolnában. A miséknek sajátos gyakorlata volt, mindegyiket az igéhez, a homíliához kapcsolódó reflexió követett: nem elméleti fejtegetés, hanem lelki tapasztalatok megosztása, tanúságtételek arról, hogyan lehet a hétköznapokban életre váltani az Evangéliumot. Mindezt még szeretetvendégség, falatozás is követte.

Lassan-lassan megszületik a vágy, hogy épüljön itt igazi templom. Rózsika néni az egyháznak adományozta a telket azzal a meghagyással, hogy oda templomot építsenek. Imre atyaát azzal bátorította, hogy „biztos útja lesz a mennyországba, ha templomot épít.” Erről ugyan nincs tanítás a Bibliában, hiszen az ősi hagyomány mindig a szeretetközösségre helyezte a hangsúlyt. Az Egyház nem kövekből épül, hanem élő kövekből; ezzel kapcsolatban Szent Ágoston tanítását idézte: „semmi sem különbözteti meg az Isten gyermekeit az ördög gyermekeitől, csakis a szeretet.”

Rózsika néni a telken kívül fölajánlja megtakarított pénzüket is. Gyulay Endre püspök atya örömmel fogadja a gondolatot és megbízta akkori plébánosunkat a templomépítés megszervezésével, lebonyolításával. A védőszent legyen: Kalkuttai Teréz anya (akkor még „csak” boldog). Az ő életpéldája mindenkit megérintett, mert szeretettel szolgálta a kiszolgáltatottakat. Ráadásul illeszkedik az Újszegedi Plébánia lelkiségéhez, Teréz anya korunk Szent Erzsébete.

Két kiváló fiatal építészmérnök, hívő keresztény, Valkony Károly és Kiss Ágoston, a felkérésre azonnal munkának fogtak. Az anyagi lehetőségek természetesen végesek voltak, de az építkezés felénél igényes kivitelezésű téglajegyet bocsájtottak ki. A hívek ily módon is kifejezhették támogatásukat. Sok-sok adakozó segítette a templom építését, közülük is ki kell emelnünk Berecz Sándor atyát, Gyulay Endre püspököt és Kiss-Rigó László püspököt.

Az Újszegedre 2006-ban kinevezett Perlaki Flóri atya jelenléte nagy ajándékká vált, onnantól kezdve ketten, közösségben látták el a plébánia, illetve a két templom szolgálatát. Törekvésük mindig a lelki egység megélése volt maguk között az egész plébániai közösség javára. A munkálatok megkezdés érdekében megalakult az Építési bizottság: Bóna Lajos elnök, Zsembery István gondnok, Szojka Emese építészmérnök. A Bizottság szinodális közösségként működött, mindent együtt érleltek, tárgyaltak, mérlegeltek és döntöttek.

Lucz Ilona és Bóna Judit a templom esztétikai értékeiért és megjelenéséért dolgoztak, konzultálva a belsőépítészekkel, az alkotó művészekkel, név szerint Dragonits Márta belsőépítésszel, a Teréz Anya oltárképet alkotó Sonkodi Rita festőművésszel, a Feszületet készítő Beliczay Mária szobrászművésszel, a keramikus munkákat ellátó Tóth Magdolna Sára keramikus művésszel. A műszaki hátteret Dabis Jenő és Pétervári Lajos szakértelme biztosította. Az építkezés januárban kezdődött a K’Art Építész Stúdió Kft. kivitelezővel.

A későbbiekben a templom az Istenszülő ikonjával, a keresztút képeivel, szobrokkal és orgonával, valamint a négy evangélistát ábrázoló művekkel (alkotója Barkos Bea) gazdagodott. Az Istenszülő ikon egy román ikonfestőművész alkotása. A Jó út Madonnája kerámiát egy Castel Gandolfó-i zarándoklatról Juhászné Marika, Tari Sándor, Csányi Sándor és Szalamin Edit ajándékozta a közösségnek.

A lelki közösséget a Kovász nevű csapat hozta a templomba. A tagok havonta kölcsönös szeretetben találkoztak, imádkoztak és Isten igéjéből táplálkoztak. Miután elkészült a templom többször itt tartottuk a Kovász találkozót is és a Képviselő Testület ülését is.

Felsorolni is nagy feladat azon önkénteseket, a sekrestyéseket, templomgondozókat, „Teréz anya angyalait”, akik Juhászné Marika vezetésével a templom szépségéért felelnek, illetve azokat az imacsoportokat, Rózsafüzér, szentségimádás, Máriás papi mozgalom Veszelovszkiné Ancika szervezésével és Perlaki Gyuri atya közreműködésével, keresztút, péntek esti bibliaóra Kardos Mihály atya vezetésével, akik a lelki táplálékot biztosítják. Ezúton is köszönjük imáitokat és szolgálatotokat!

Az új templom és közösségi ház, a hozzá kapcsolódó kerttel, 2007 óta otthont ad a plébániai Közösségi napnak, ami az plébániai év egyik kiemelkedő eseménye. Örömmel és hálával gondolhatunk arra is, hogy a fölszentelés óta minden évben az ökumenikus imahét keretében egy este a városi keresztény közösség itt jön össze imádkozni és a testvéri kapcsolatot ápolni. Az istentisztelet utáni szeretetvendégség is ezt szolgálja.

Más tipikusan itteni közösség nem alakult ki, mert a Teréz templom szorosan kötődik az Újszegedi Plébániához, Plébániai Közösségi Házhoz, ahol a már meglévő sok közösség valamelyikébe járnak ennek a területnek a hívei. Ennek leginkább praktikus okai voltak, de harmonikusan működik.

A templomszentelés ünnepi eseménye 2006. október 15-én, Avilai Szent Teréz napján volt. A felszentelést két püspök celebrálta: Gyulay Endre és Kiss-Rigó László. A koncelebrált szentmisén közreműködött a plébániánk Szent Cecília kórusa. Zárszóként – mindannyiunk nevében – Imre atya ezúton is köszönetet mondott mindenkinek, aki bármilyen kicsi segítséggel hozzájárul a templom a közösség életéhez, mert semmi sem kicsi és jelentéktelen, amit szeretetből teszünk.

Homoki-Nagy Mária és Dobóczkyné Bús Márta