„Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.”

Az Újszegedi Mária Napok második estéjén Szoliva Gábriel ferences házfőnök atya szólt a szép számmal összegyűlt híveknek. Elmélkedésének alapját Lukács evangéliumának a boldogság mondása képezte (6,20-26). A szentbeszéd elején emlékeztetett arra, hogy ezt az evangéliumi szöveget szokás párhuzamba állítani a Máté evangéliumában olvasható Hegyi beszéddel. Ugyanakkor utalt arra, hogy Jézus Krisztus lejött a hegyről és a síkságon összegyűlt emberekhez, köztük az általa meghívott tanítványokhoz szólt, akik mindent elhagyva, családot, sikert, gazdagságot, követték Jézust. Kemény beszéd ez, hiszen nemcsak a megígért boldogságokról szól, hanem a jajgatásokról is: a gazdagokról, a nevetőkről, a hízelgőkről, akik nem ismernek irgalmat, szeretetet embertársaik iránt.

Gábriel atya felhívta a figyelmet arra, hogy egy sajátos paradoxonnal találkozunk ebben az evangéliumi igében. Az Ószövetség népe azokat tartotta boldognak, akik sikeresek, gazdagok és a szegényekre úgy tekintettek, mint a bűnös emberre, akit az Úr megfenyített.

A kereszténységnek viszont épp az a lényege, hogy aki szegény, az önmagát adja Krisztusnak. Ahogy Szt. Ferenc tanítja: a szegény nem valamit ad meglévő dolgaiból, hanem saját magát. Gábriel atya itt utalt az evangéliumban is megénekelt szegény asszonyra, aki „csak” két fillért dobott a perselybe, viszont az mindene volt.

Szűzanyánk is a szent szegénységet választotta, amikor IGEN-t mondott. Önmagát adta és Isten kezébe helyezte életét. A szegénység a szeretet lényege, lehetőség arra, amire meghívást kaptunk. Éljünk úgy, mintha nem lenne, mert a szegény nem irányít, nem manipulál másokat. Mindehhez fel kell nőni, hogy valamennyien „kisebb testvérek legyünk”.

Gábriel atya befejezésként Szedő Dénes ferences atyától hallott rövid történetet mesélt el. Dénes atya fiatal szerzetesként ún. koldulóúton volt. Egyik alkalommal utána szaladt egy idős asszony és négy tojást adott át neki, s azt mondta: három tojás a Szentháromság imádására, a negyedik a Szűzanya tiszteletére. A szegény asszony kristálytiszta hite, aki önmagát adja Krisztusért.

A szentmise liturgiáját Budapestről érkezett Anna és Zsolt zenész házaspár vezetésével énekelt taizei énekek tették még ünnepélyesebbé. Alkalom volt ez az est arra is, hogy nyári zarándokok ismét találkozhassanak egymással.

Homoki-Nagy Mária