Túlcsorduló hála

Nálam a korlátozás leginkább a munkán kívüli emberi érintkezésekre hatott. Nagyon hiányoznak a szentmisék, a hétfői Jeromos alkalmak, a Karitász ülések, a szombati Reménység Klub összejövetelei. A netes kapcsolattartás megmaradt, ami személytelenebb, viszont megtanultam, hogy ezért is hálásnak kell lenni, mert ez legalább van.

Újraértékeltem azt az ajándékot, hogy hazajárhatok a családomhoz Szolnok megyébe. A mostani Anyák-napja a távolság miatt nehéz, de a postának hála képeslappal köszönthettem szeretteimet.

A munkahelyemen nem lehetséges a home office, így – a leginkább veszélyeztetett korosztály kivételével – mindannyian járunk dolgozni. Csak Istennek adhatunk hálát, hogy mindenki egészséges maradt a mai napig.

A személyes életemben nagy változást hozott, amikor eldöntöttem, hogy kerülöm a tömegközlekedést és mindenhová sétálni fogok. Ennek lett egy nagyon pozitív hozadéka: minden nap lett majd 2 órám imádkozni. Egyedül sétálok a legtöbbet, így lehetőségem lett kizárólag Istennel beszélgetni, jobban Rá figyelni.

A másik nagyon meghatározó élményem ebben a rendhagyó időszakban az idei Passiójáték volt. Sokszor éreztem, éreztük a felvétel elküldéséig azt, hogy „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben.” (Lk 22, 31-32) Isten vigyázott ránk, nem lettünk betegek és egy nagyon összetartó, erős egységet hozott köztünk létre lépésről lépésre.

Amit megtanultam és tovább viszek: A séta, a napi 2 órám az Úrral. A hála, amiért ilyen szerető és fantasztikus családom van, akikhez hazatérhetek. A hála a munkahelyemért, ahol szükség van rám. A hála a Jeromosba járó és azon kívüli barátaimért, akik – most leginkább virtuálisan – mindig velem vannak. A hála a Karitászos társaimért, akik továbbra is szolgálnak, illetve akik mindannyiunkért otthon maradtak. A hála a Liget Társulat tagjaiért, akikkel egymást támogatva, bátorítva végigküzdöttük ezeket a nehéz heteket, és végül egy léleknek erőt adó előadást hozhattunk létre. A hála Attila atya és Flóri atya támogatásáért és a Testvérek erősítő imáiért. És végül, de nem utolsósorban a hála Istennek azért, hogy ezen a helyzeten is átvezet minket, hiszen az Ő végtelen szeretetével mindig mellettünk áll.

Bús Márti


Plébánosunk továbbra is várja Olvasóink írásait, amelyben megfogalmazzák a nehézségek ellenére megélt pozitív élményeiket és annak megfelelő elhatározásaikat, hogy mindezzel másokat is elgondolkoztassanak. „Mit éltem meg a kijárási korlátozások idején? Mit látok másként? Mit szeretnék ezután is folytatni?

Email: plebanos.ujszegedi@gmail.com