„…mert látták szemeim üdvösségedet”
Karácsony után negyven nappal szépséges nevű ünnep köszöntött ránk: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Ezek a fenséges hangzású, láttató erejű szavak Urunk bemutatásáról üzennek számunkra.
Az idei ünnep szentmiséjének kezdetén, plébániatemplomunkban Attila atya megszentelte a Mária-oltár elé helyezett gyertyákat, majd meghintette szenteltvízzel az egybegyűlt híveket. Prédikációjában Lukács evangéliumának az alkalomhoz kapcsolódó szakaszát értelmezte, mintegy megjelenítve előttünk a jeruzsálemi templomba érkező Szent Családot, valamint Simeon és Anna találkozását Jézussal.
E bibliai kép nyomán mindig azt érzékelem: fény vetül az idősekre ebben a jelenetben. Az öreg Simeon karjaiba veszi a gyermek Jézust, a világ világosságát, már szól is ajkán a „Nunc dimittis” kezdetű imádság, a nyolcvannégy esztendős Anna prófétaasszony pedig vele együtt dicsőíti az Istent. Milyen jó tudni, hogy valaha léteztek, s milyen szép látni, hogy eljöttek a templomba és találkoztak Jézussal! Íme, néhány pillanatra idősekkel egészül ki a Szent Család! Simeon igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta (Lk 2,25), Anna nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal (Lk 2,37). Mélyen hívő és bölcs embereknek ábrázolja mindkettőjüket Lukács evangélista, amikor a betlehemi gyermekkel együtt helyezi őket képének középpontjába.
Manapság a mi életünkben is fény sugárzik az idősekre a veszélyhelyzet okozta sötétségben. Nap mint nap hallunk és olvasunk róluk, óvjuk és vigyázzuk őket. Különös, hogy egy világjárványnak kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy így figyeljen rájuk a társadalom! Sokan közülük még ebben a kivételes helyzetben is eljönnek a templomba, mások otthonról kísérik figyelemmel a miseközvetítéseket. Talán vágyódva tekintenek az említett bibliai jelenetre, ahol több generáció van együtt, hiszen hosszú ideje szeretnének már találkozni gyermekeikkel és unokáikkal. Nemcsak a kapuban, a kertben, vagy a képernyőkön látni őket, hanem bent a házban és a templomi közösségben is. Simeon és Anna pedig bizonyára elcsodálkoznának a mai idősek okoseszközeit látva, aztán szelíden elmosolyodnának Jézus neve és az imádság hallatán, amely úgy szól ma is, ahogyan ott a jeruzsálemi templomban elhangzott. Mi több, az egész világon hallható ezen a napon, Urunk bemutatásának ünnepén.
Péterffy Gabriella
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!