Krisztus születését ünnepeltük

Mintha éjféli misére gyűltünk volna össze, olyan várakozással teli volt a hangulat a Teréz anya templomban december 24-én a délutáni szentmise előtt. A tél sötétjében a karácsonyfa és az oltár fényei hívogatták az egyre nagyobb számban érkezőket. A kezdőének hangjaira aztán nemcsak a lámpák gyúltak fel, de a Betlehemi láng is megérkezett hosszú útja után a Születés barlangjából.

Közösségünkbe egy cserkészcsapat tagjai hozták el, továbbadva fényét az oltár mellett álló gyertyának. E gyönyörű pillanat nyomán önkéntelenül is arra gondoltam: ebben az esztendőben a húsvéti gyertya nem láthatott bennünket együtt ünnepelni, a Betlehemi láng igen.

„Jézus az emberek közé jön. Ott akar lenni, ahol mi vagyunk. Közöttünk akar élni” – elmélkedett Attila atya Lukács evangéliumának Jézus születését idéző sorairól, szólva az evangélista személyéről, írói szemléletmódjáról és történeti igényességéről is. „Ami akkor és ott megtörtént, az ma is bontakozik közöttünk” – folytatta plébánosunk, kétezer esztendőt ívelve át gondolataival. Emlékeztetett bennünket arra, hogy Jézust egyszerű emberek fogadták be maguk közé oda, ahol éltek, ezért nekünk sem csupán a különleges élethelyzetekben kell Őt keresnünk. A Megváltó eljövetelében az Isten jóakarata nyilvánul meg az ember felé, s a mi feladatunk ezt a jóakaratot továbbadni másoknak.

December 25-én, Urunk születése napján János evangéliumának csodálatos Ige-himnuszáról elmélkedhettünk a prédikáció nyomán. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). Attila atya ezúttal arról szólt: János a fényszimbolikával érzékelteti, amit Máté és Lukács a maguk evangéliumában a Megtestesülésről elmondanak. „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl” (Jn 1,5). A korabeli emberiséget szimbolizáló sötétség sajnos itt és most is jelen van bennünk, amikor nem figyelünk eléggé Jézus tanítására. A jó hír viszont az, hogy akik befogadják Őt a szívükbe, azok életét meg tudja változtatni. Átformál bennünket, s ha engedjük, mi is a világosság fiai (Jn 12,36) lehetünk.

Karácsony fényei megváltozott világunkban is beragyogták hát az ünnepet! A liturgiában az állandót, a múlhatatlant – az Örökkévaló jelenlétét tapasztalhattuk meg.

Péterffy Gabriella