Ki az én koldusom?

Szent Erzsébet ünnepén templomunk búcsúi szentmiséjének szónoka Salamon László plébános úr volt. Szentbeszédének mottójaként a következő kérdést intézte hozzánk: De ki az én koldusom?

Mielőtt megadta volna a választ Szt. Erzsébet életéből két csodát elevenített fel. Az egyik, amikor a kötényébe rejtett kenyér, amit a szegényeknek vitt, rózsává változott, a másik, amikor a pestises beteget saját ágyába fektette, de férje, a Szentlélek kegyelme által, abban a betegben Krisztust ismerte fel.

László atya elénk idézte Kalkuttai Szent Teréz anya életének meghatározó mozzanatát is. Társaival együtt órákon át az elesetteket, a betegeket ápolta, majd elérkezett az ima ideje. Teréz anya – egy időre otthagyva a rászorultakat – testvéreivel együtt elment imádkozni. A világi segítői értetlenül kérdezték tőle, miért hagyod itt őket, hisz oly’ sok a tennivaló. Teréz anya pedig azt válaszolta: „ők most nem az én szegényeim”.

Kemény és provokatív válasz. Mégis, mire mutatott rá Teréz anya ezzel a válasszal?

László atya ismét feltette a kérdést. De ki az én koldusom?

Ekkor Ferenc pápa szavait idézte. A mai ember a „de” és az „azonban” embere. Mert igaz ugyan, hogy látjuk a társadalmi igazságtalanságokat, de úgy gondoljuk, annak megoldása nem a mi dolgunk. Látjuk ugyan a szegényeket, de ez olyan társadalmi probléma, amit mi nem tudunk orvosolni. Keressük a kibúvót, hogy mit és miért nem tudunk megtenni. Pedig a feltett kérdésre Máté evangéliumában megtaláljuk a választ. „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem. … De Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? … Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25, 35-40)

László atya következő kérdése: a gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló példabeszédben (Lk 16, 19-31) miért pont Lázárt emeli ki az evangélista. Abban az időben is sok szegény és koldus élt, miért Lázár került a példabeszéd középpontjába? Talán azért, hogy felfigyeljünk arra, hogy a mi ajtónk előtt is vannak rászorulók. De vajon ki az én szegényem, ki az én koldusom? Az, akit Jézus elénk tesz, aki környezetünkben egy jó szóra vágyik, akit pár mondattal meg tudunk nyugtatni, aki családtagjaink közül éppen beteg. De észrevesszük-e, hogy ő a mi, az én koldusom?

Észrevesszük-e, hogy a mások iránti törődésünk, buzgalmunk során, saját magunk koldusai is leszünk. Mert szükségünk van elcsendesedésre, szükségünk van az imában való elmélyedésre. Ezért ment el imádkozni Teréz anya, hogy a Szentlélek ereje segítségével tovább tudja ápolni az elé helyezett szegényeket.

Szent Erzsébet ünnepe kapcsán válaszoljunk a feltett kérdésre: itt és most ki az én koldusom?

Homoki Nagy Mária