Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat

Immár negyedik alkalommal, március 30-án újabb találkozásra hívtuk meg az elsőáldozásra készülő gyermekeket és szüleiket. Örültünk a mintegy 30 gyermeknek és az őket hitbeli zarándokútjukon is kísérő felnőtteknek.

Ez alkalommal témánk – a vasárnapi evangéliumban is felhangzó – úgynevezett „Tékozló fiú” története volt. A jézusi példabeszéd megismertet a mennyei Atya jóságával, elfogadó, átölelő szeretetével, és arra, hogy mindig van kihez hazamenni, ha hibázunk.

A Lukács evangéliumában olvasható példabeszédet először a szülőkkel kezdtük feldolgozni, míg a gyerekek a friss tavaszi levegőn játszva szaladgáltak. Szüleikhez visszatérve közös alkotásba kezdtek: padlókép-alkotással dolgoztuk fel a történetet. Ennek módja a következő volt: Gilice Attila kollégám egy üres szőnyeg mellett kezdte olvasni a történetet, amelyet a környezet leírásával kezdett. Minden gyermek kezében voltak általa tetszőlegesen választott eszközök (kocka, fa, bokor, kendő, tehénke, juhok, malacok, bábok: apa, idősebb és fiatalabb fiú.) A kolléganőim, Behánné Brigi és Sándor Magdi segítségével a figurák elhelyezésével a gyermekek – az elhangzó történetnek megfelelően – megelevenítették számunkra a bibliai történetet.

Néha megszakítottuk a történetet és a padlókép kialakítását, hogy kérdéseket tartalmazó lapokat osszunk ki a szülőknek és gyermekeiknek. Érdemes volt reflektálni a gazdag mondanivalójú történetre, és ezért arról kellett írniuk pár sort, hogyan bántjuk meg egymást, és hogyan tudunk megbocsájtani. Három részre osztottuk a témát: 1) Az örökség, 2) Az örökség eltékozlása: bűneink és gyengeségeink. 3) A hazatalálás: a bűnbánat és bocsánatkérés.

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat. A plébánia összes terme, kertje, folyosója meghitt egymásra hangolódásra adott lehetőséget, hiszen egymást ajándékozhatták meg őszinte beszélgetéssel.
Másnap, március 31-én, a vasárnapi családi mise keretében az elsőáldozásra készülő gyermekek bemutatkoztak a hívek közössége előtt. A szülők a szentmisén önmagukért is imádkoztak, hogy hitelesen állhassanak gyermekeik mellé. A közösség arra kapott meghívást, hogy tagjai példamutató élettel és imával járjanak a gyerekek előtt.

Ráadásul, a szentmiséről hazatérő hívek a szentségfelvételre készülő hittanosok nevét egy kosárból kihúzhatták és magukkal vihették. Jó alkalom ez arra, hogy személyes imádsággal lelkileg is kísérjék az elsőáldozásra és bérmálkozásra készülő újszegedi gyermekek felkészülését. Ezúton is minden kedves Olvasónkat kérjük, hogy hordozzák e gyermekeket és családjaikat imájukban.

Gál Viktorné, vezető hitoktató