Imaalkalmak a Vakok Intézetében

Az újszegedi Vakok és Gyengénlátók Intézetének története működésének kezdetétől szorosan kapcsolódott az újszegedi plébániához. Mindig – még a kommunizmus idején is – volt személyes kapcsolat a személyzettel és az otthon lakóival, néha intenzívebben, néha kevésbé.

Az elmúlt hónapok nehéz időszaka, a járvány miatti karantén, őket még inkább megviselte, mint az otthonukban élő polgárokat. A hírekből tudhattuk csak, hogy ebből az Intézetből kb. 30-40 főt vittek el, akik beleestek a Covid-19 járványba, mert a szigorú lezárás- bezárás ellenére valaki bevitte a fertőzést. Hála Istennek senki nem halt meg a fertőzöttek közül, és július hónap első péntekjén Flóri atyavégre megtarthatta odabent a szokásos elsőpénteki szentmisét.

Négy hónapig maradtak szentmise és közös ima nélkül! A járvány előtt utoljára március hónap első péntekjén voltunk náluk. A délutáni összejövetelt, amíg atyát vártuk, énekléssel és egy kis beszélgetéssel kezdtük, mert bizony nagy igény van bennük minden kapcsolatra! „Berozsdásodott” hangjukat örömmel vetették be a szent énekek éneklésébe, sokan mondták is közülük: „Jaj, de hiányoztatok, és hiányzott az éneklés!” A televízióban és a rádióban közvetített miséken többen részt vettek a lakók közül, de ebben sem mindenkinek volt része. Most tehát megújult szervezésben szerdánként dr. Szekeres Zsuzsa testvérünk jár fölolvasni egyházi tartalmú könyvekből, újságokból, péntek délutánonként pedig Aradi Mari tart imaórát énekléssel egybekötve. Elsőpéntekenként pedig Flóri atyamisézik az egybegyűlteknek az emeleti nagyteremben. Bár lelki éhség mindenkiben van, de mostanában a résztvevők száma körülbelül 10 és 25 között mozog. Ne feledjük, hogy ez az intézmény az utóbbi időben teljesen tudatos átszervezés folytán már nem sima „vakok intézete”, hanem tapasztalatom szerint idehelyeztek sok pszichiátriai esetet, valamint az elfekvő rész is teljesen teltházas, akikhez papjaink csak akkor mehetnek, ha hívják őket, és ez sajnos egyre ritkábban esik meg.

Meg kell említenem, hogy az ott dolgozók legtöbbje nagyon barátságos és együttműködő velünk. Van olyan a foglalkoztatók között, aki csütörtökönként szabályos bibliaórát tart az erre alkalmas és fogékony lakóknak. (Van hozzá végzettsége, Attila atya is ismeri, sőt tanította!) Isten fizesse meg neki, és tartsa meg ezen a pályán!

Imádkozzunk ezekért az emberekért, akár vakok, akár betegek, akár szegénységük folytán kerültek ide, hogy Isten szeretete megérinthesse őket még rajtunk, alkalmatlan eszközökön keresztül is, és lelkük közelebb kerülhessen a mi Urunk Jézus Krisztus szeretetének befogadásához! A sok szép Szűzmáriás ének pedig segítse őket, hogy Égi Édesanyánk segítő kezébe bátran kapaszkodjanak, a jelenlegi nehéz helyzetükben is!

Aradi Mária