Három kórus közös koncertje az Erzsébet-templomban

Megtisztelő felkérés érkezett Pechan Zoli bácsitól sok-sok plébániai taghoz és külsősökhöz, hogy ismét együtt zenélhessünk egy grandiózus koncerten az újszegedi Szent Erzsébet templomban. Nagy izgalom volt bennünk, hogy az egyéb elfoglaltságaink ellenére a próbákon sikerül-e kicsiszolnunk és begyakorolnunk a kiválasztott zeneműveket. Igazán nagyszabású volt a művek kiválasztása, melyben együtt élhette meg az alkotás örömét kicsi és nagy, amatőr és profi, énekes és zenész egyaránt. 

A Szent Cecília Kórus, a Szegedi Szülők Kórusa és a Szkóla énekkar és a zenekar igazi örömzenéléssel örvendeztethette meg a lelkes közönséget.  Hallható volt többek között P. Benoit „O gloriosa virginum” című Mária-himnusz  az egyesített kórus és a zenekar előadásában, de szerepet kaptak a profik is: Molnár Eszter énekszakos végzős művészeti hallgató és Horváth Gyula klarinétművész szólóival lélekemelő pillanatokat élhettünk meg  Donizetti: „Tibi soli peccavi” című motettájában. Piskolti László hangja már nem először zengte be a templomot és a kórussal együtt ismét nagyszerűt alkottak.

Krisztus mennybemenetelének ünnepnapján a hangverseny csodálatos zárása volt  Rossini Három templomi kórusműve a ”Hit, Remény, Szeretet” .  Mi zenészek és kórustagok is a teremtés részesei lehettünk a lírai és operai dallamok előadásával. Felemelő volt megélni az együtt zenélésben az alkotást és teremtést, a három szó köré megírt zenemű előadásával és felemelő volt látni, hogy mi mindent indított el a lelkes hallgatóságban. Köszönjük Pechan Zoli bácsinak, hogy karnagyként átdolgozta részünkre a műveket, és megszervezte a kórusvezetőkkel Berényiné Ale Krisztinával és Szántó Lajosné Babival e szép és emlékezetes estét.

Szendrényi András

***

A hallgatóság oldaláról kifejezetten szeretném hangsúlyozni és minden egyes résztvevőnek külön megköszönni azt az ámulatra méltó szabad, önkéntes energiabefektetést, amely egy ilyen nagy volumenű zenei program előfeltétele. Iskola- és munkaidő után, félretéve mindent, éjszakáig próbálni csapatban és külön-külön, hogy Istent és egymást megajándékozhassuk,  olyan áldozat, amely csakis a legnagyobb hála és köszönet hangját érdemli.

A kórusok gyönyörűen szóltak a zene repült a fejünk felett, egyenesen a szívünk felé s átjárt mindent. Mondják, hogy „aki énekelve dicséri az Urat, az kétszeresen imádkozik” – ha ez a helyzet, akkor itt bizony sokszoros hatványokon szállt az istendicséret az emberek legnagyobb örömére is. Az örömteljes összefogás egymásért, és a közös ügyért vállalt önfegyelem olyan közösséget szül, amely már a mennyország előszobája: „egy mindenkiért, mindenki egyért”. Szeretettel egymás mellett lenni és alkotni, ez Teremtőnk legnagyobb ajándéka annak, aki alkot és annak is, aki mindezt megtekintheti. Kérem, fogadjátok ezúton is őszinte elismerésemet a hallgatóság, vagyis  a megajándékozott fél részéről. Az Úr áldása volt ezen az estén.

Szendrényi Marietta