Az elsőáldozók először vették magukhoz az Úr testét

Fontosak az életünk útjelző kövei, azok a pontok, amelyek mutatják, hogy nem egyhelyben topogunk, hanem haladunk valamerre. Ilyen jelzők a szentségek. Nem is olyan régen a keresztszülők támogatásával karjainkban tartottuk gyermekeinket, és a keresztség szentsége által az egyház tagjaivá lettek. Az elmúlt évek során önállóan talpra álltak, beszélni, írni, olvasni, gondolkodni, sportolni és szeretni tanultak. 2025-ben érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor gyermekeink már a saját lábaikon állva az elsőáldozás szentségét kérték. Mi már csak mögülük, a hátsó padokból figyeltük, ahogyan önállóan teszik meg lépéseiket a következő szentség felé.

Az elsőáldozók közösségével töltött nyolc alkalom során lehetőségünk volt jobban bepillantani az egyház és a plébánia működésébe, és olyan témákról gondolkodni szülőtársakkal majd a gyermekeinkkel együtt, amelyek talán nem minden vacsoraasztalnál kerülnek elő. Ki vagyok a tékozló fiú történetében, mit gondolnak róla a gyerekeim? Mi a bűn és hogyan élhetünk a gyónással, hogyan tudok én megbocsátóbb lenni?

Az elsőáldozás vasárnapján ünneplő ruhában és izgatottan vártuk ezt az újabb lépést. Egy lépést a jövő felé, egy döntést, ami irányt mutat. Sok-sok fehér ruhás fiatal, köztük a mi gyermekeink is, először vették magukhoz az Úr testét. Szülőként a szentmise egyik legmeghatóbb és elgondolkodtatóbb része a szülői áldás volt, amely során Attila atya szavait követve biztosan állhattunk gyermekeink mellett.

Csak remélhetjük, hogy szülőként mindent megmutattunk, a „táskába” pakoltunk, hogy az ifjúkor viharait Jézus segítségével, a családdal együtt, ne túl viharos vizeken tehessék meg gyermekeink.

Az elsőáldozásról készült sok fotót Körmöczi Lászlónak köszönhetően itt tudja megtekinteni, illetve letölteni 2025. június 30-ig: https://photos.app.goo.gl/fLKRtVs8rqUw7ixf9

Köszönjük minden hitoktató, valamint János és Attila atya felkészítő munkáját, a virágot, zenét és díszt, amellyel együtt felejthetetlen ez a nap!

Varjasi-Kispéter Zsófia

Az elsőáldozásban részesültek a vasárnapi szentmisét követően vagy hétköznap az irodában átvehetik a névre szóló emléklapjukat, a szülői áldáskor meggyújtott gyertyájukat és a nevükre dedikált Újszövetségi Szentírásukat.