Elsőáldozó gyermekeink – 1. csoport

Abban a szerencsében volt részünk, hogy két legidősebb gyerekünk (11 éves fiú és 10 éves lány) idén lett elsőáldozó. Az egész család nagy izgalommal várta az eseményt, melyre a tervek szerint az Eucharisztikus Kongresszus keretében került volna sor Budapesten.

Sajnos a vírushelyzet felülírta ezt a forgatókönyvet, de a gyerekek továbbra is nagy örömmel készültek. Szülőként úgy éreztük, hogy mi is szeretnénk felkészülni, lelkünket is ünneplőbe öltöztetni, hogy aztán méltón vehessünk részt ezen az ünnepen. Elkezdtünk a gyerekekkel rendszeresen misére járni, ami után közösen átbeszéltük, hogy miről szólt az aznapi Olvasmány, Szentlecke, Evangélium. Mi magunk is egyre többet gondolkodtunk Jézus tanításain, illetve azon, hogy milyen értékek mentén szeretnénk családunk életét alakítani. Katekumen csoportba kezdtünk járni, illetve Szentgyónásban vettünk részt. Így mondhatjuk, hogy az elsőáldozás, illetve az arra való felkészülés mindnyájunkra nagy hatással volt. Isten része lett a mindennapjainknak.

A kialakult helyzet miatt, a korábbi tervekkel ellentétben végül szűkebb körben, meghitt, családias hangulatban élhettük át ezt a szép napot. Szülőként, gyerekekkel minden szentmise kihívás, így volt ez most is: az elsőáldozóink ünnepélyesen figyeltek az első sorban, míg a másik három gyerek izgett-mozgott a padok között. Különösen megható volt a szentáldozást követő szülői áldás. A szentmise végeztével nem szűnt meg a csoda – igazán megható volt, ami ezután következett.

Miután hazaértünk, érezni lehetett, hogy valami megváltozott, átbillent. A gyerekek „elsőáldozói lázban” égtek, egész nap, majd azon túl is. Arról meséltek, hogyan élték meg az eseményt és dajkálgatták rózsafüzérjeiket, Jézushoz kapcsolódó ajándékaikat. Este, lefekvés előtt lányunk ágya föle rakatta a feszületet, amit kapott és arról faggatott, hogy hogyan kell szabályosan rózsafűzért imádkozni. A fiunk is gyorsan keresni kezdte a helyet feszületének és ajándékba kapott bibliáját forgatta. Mintha egymást biztatták, erősítették volna, öröm volt nézni. Pár nap telt el azóta, de az érdeklődés, az eltökéltség megmaradt – leginkább lefekvés előtt.

Az elsőáldozás komoly mérföldkő volt nemcsak a gyerekeink, de az egész család életében. Olyan biztos alapot kaptunk, ami nem fog könnyen megremegni, bátran lehet rá építeni. Hálásak vagyunk Istennek ezért a csodáért.

Iván Ákos és Kata