Egy különös templombúcsú

Több szempontból is eltért az idei búcsú az eddigiektől. Az egész világot ért járvány miatt mindannyian védőmaszkban vettünk részt az ünnepi szentmisén, nélkülözve a Szt. Cecília kórusunk szép énekeit, amelyek által mindig emelkedettebbé vált a liturgia. Nem teltek meg a padsorok sem, mint az előző években, részben a távolságtartás miatt is, valamint a vírusfertőzéstől való félelem is többeket otthon marasztalt.

Attila atya bevezető köszöntőjében említette, hogy éppen 110 évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon, november 19-én szentelték fel a templomot, majd az oltárra helyezte Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéjét (hitelesített csontereklye), amelyet 2018-ban Kiss Imre atya közreműködése által kapott ajándékba a templomunk.

Az ünnepi mise főcelebránsa és igehirdetője Tőkés György atya, a jezsuita rend szerzetese volt, aki Srí Lankán, vagyis Ceylon szigeten teljesít szolgálatot, azonban most itt él a szegedi jezsuita közösségben. Az atya Jézus tanításából hangsúlyozottan is az ellenség szeretetére hívta fel figyelmünket.

Gazdagon kifejtette, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” (Kiv 21,24) ószövetségi törvény helyett „szeressétek ellenségeiteket” (Máté 5,44) mondás tettekre váltása nyerhet jutalmat a mennyben. „Ki tudja szeretni az ellenségét?” – tette föl a kérdést, melyre rögtön meg is adta a választ: Jézus. Ha mi az Ő oldalára állunk, Őrá hallgatunk, az Ő szemével tekintünk ellenségünkre, mi is képesek lehetünk szeretni őket, imádkozni értük.

Néhány példával szemléltette is mindezt, sőt a mostani járványügyi helyzetben kialakult feszültségekről, ellentétekről is említést tett, javasolva feloldásuk módját.
„Boldogok a szegények…, boldogok a szomorúak…” – hallottuk tovább Jézus szavait, mindezek csak emberi szemmel tűnnek ellentétnek, az égiek szemszögéből egyáltalán nem azok. Törekednünk kell, hogy Jézus oldalán maradjunk, mint ahogyan Szent Erzsébet ott élt rövid, de teljes értékű élete során. Isten kegyelméből lángoló szeretettel viseltetett Jézus és a szegény, beteg emberek iránt.

György atya szembe állította Erzsébet tiszta, odaadó szeretetét az őt ért megaláztatásokkal, szenvedésekkel, melyek hőn szeretett férje, Lajos őrgróf halála után érték a Wartburg várában élő rokonok részéről.
A hazánkban, Sárospatakon született királylányt az egész világ tiszteli, akinek életpéldájából, lelkületéből mindannyian meríthetünk. Adjunk hálát érte Istennek és bátran kérjük közbenjárását magyar hazánkért, egyházunkért, újszegedi egyházközségünk tagjaiért!
Lucz Ilona