XIII. Leó és Rerum Novarum enciklika – Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária előadása

Bevezetés: Miért választotta a XIV. Leó nevet a jelenlegi pápa? Mert igazodni akar a jelen kihívásaihoz, a nyugat szekularizálódásához, mely a LÉT alapértékeinek elvesztéséhez vezet. A történelmi háttér egy liberalizmus, mely a lelkiismeret szuverenitását axiómaként kezelve elutasítja a Teremtőtől való függést, annak mércéjét/ és egyház-ellenessége a társadalmakat zsákutcába viszi.

Gazdasági háttér: a második ipari forradalom (első a kézművességtől a manufaktúrákig, pl. a hadseregek felszerelésének igénye), azaz a gőzgéptől indusztrializálódásig. Illusztráció lehet a Twist Oliver története, gyerekek a bányában, vagy Petőfi verse, mely szerint építsétek a vasutakat… Az iparosításhoz tőke kell, melynek eredete a kereskedelem, a gyarmatok, stb.

Társadalmi folyamatok: a munkaidő mértéktelen kiterjedése, a nyomorultak lélegzethez sem jutnak, nemhogy templomba. Az együttélés a társadalomban jóformán erőszakkal biztosítható.

A mezőgazdaságból is emberfelesleg árad a nyomornegyedekbe.

Felbukkannak az utópista szocialisták / és Marx is a magántulajdon elutasításával és a kommunista állam jótékony álmával.

A politikai háttér: Itália és Németország kialakulása.

Bismark kezdetben az állam és az egyházak szétválasztása mellett volt.

Porosz-francia háború, francia vereség, párizsi kommün – mely a magántulajdon radikális tagadásával felszínre hozta a marxizmust.

Bismark – látva a társadalmi feszültséget, a tőkések és a munkások közötti szakadék veszélyes voltát, váltóztat álláspontján – részletek „Az egyháztörténelem alapvonalai” c. könyv 188-189. oldalán (Debrecen 1992).

XIII. Leo grófi családból származott, – Lexikon szerint kisnemesi családból – 1878-1903 volt pápa.

Először vatikáni titkár (Sola bíborosé), majd tették-vették, mert „modernizált”, azaz reformok az oktatásban, az igazságszolgáltatásban és hitelszövetkezetek.

1843-ban brüsszeli nuncius és annak a körnek lett megismerője, melynek könyve a Rerum Novarum forrásának tekinthető, s melynek tagjai között volt Eszterházy Móric.

Ennek a körnek előfutárai Kolping Adof és Ketteler Wilhelm Mainz püspöke. Utóbbi a Németországban kibontakozó Kulturkampf-ban Bismark ellenfele. A Kulturkampf átterjedt más államokba, Magyarországra is – jellegzetessége a családjog változtatása, az egyházi házasság alárendelése az államinak, az anyakönyvezés kivevése az Egyház kezéből, a válások lehetővé tétele.

A válások körüli jogi kuszaságról is szólt Homoki-Nagy Mária.

A bismarki felismerés a német törvényhozásban az egészségbiztosítás, a sztrájk jog és az ehhez tartozó pénzügyi alap, valamint a „munkaszerződés” megteremtése.

XIII. Leo és Bismark közös nevezőre jutván a társadalmakat feszítő szociális problémák tekintetében – közeledtek egymáshoz, amelyben a „Vaskancellár” pragmatizmusa találkozott a pápa intelligens jószándékával.

A Rerum Novarum 1891-ben jelent megés ebben az enciklikában a munkavállalók követeléseinek jogosságát ismerte el az Egyház és  „égbekiáltó bűn” a kizsákmányolás.

A munkásság jogainak védelme – a család, mint alapintézmény védelmét is jelenti.

A Rerum Novarum enciklikát Prohászka Ottokár hozta Magyarországra, mert az itthoni kultúrharc annak közzétételét megakadályozta. XIV. Leo mindezeket, (tehát XIII. Leo példáját), mint mintát követni óhajtja.