Szőke János diaporáma estje

Szőke János AV AFIAP nemzetközileg elismert és díjazott fotóművész tartott diaporáma előadást június 26-án csütörtök este, a nyári Társaskör programsorozatának keretében.
János művészetében nem első alkalommal gyönyörködtünk, hiszen korábban már megismerkedhettünk kivételes látásmódjával, kreativitásával a felnőttkatekézis csoport egyik tanévközi óráján. Akkor is, most is elbűvölte a közönségét nemcsak a látottak változatosságával, hanem az áttűnő képek alá szerkesztett igényesen megválasztott zenékkel, versekkel. Elmondása szerint a természet fotózása áll szívéhez legközelebb, de az előadás minden témáját tekinthetjük szívéhez közelállónak, hiszen minden munkáján a színek, a fények játékának gazdag arzenálját vonultatja fel.

Szőke János nem csak fotóművész, hanem ami lenyűgözővé teszi az alkotásait, az az összművészeti törekvés. Egy-egy fotótémán túl a zenének, irodalomnak, táncnak, mozgásművészetnek egyaránt fontos szerepet szán, szemnek és fülnek is élmény az előadása.
János zenész barátja, a sokunk által ismert és kedvelt orgonaművész, zeneszerző Magda Dávid ragyogó improvizációját hallhattuk az „Esti dal” témájára az első bemutatott anyagban, mely egy villamos napi utolsó útját kísérte a garázsba, amellyel kvázi „elaltatták” a járművet. A további változatos témák a teljesség igénye nélkül: a „Fák” Lackfi János versével és előadásában, egy spanyol világítótorony „El Faro” címmel, az Erdélyben fényképezett régi, elhagyatott temető, ahol német kisgyermekek sírjait fedezte föl művészünk, amelyeket szinte már ellepett a gaz, a „Torokgyík” címet kapta, Ukrajnáról a csodálatos Kyrie eleison zenéjével, valamint Pilinszky János négy sorosát is hallhattuk egy rövid képbemutató alatt. Egy újabb sorozattal bepillantást nyertünk a borfesztivál pezsgő nyüzsgésébe, illetve a zárás után másnap hajnalban a földön hagyott szemetek, összetört üvegek, a „kihalt” tér erős kontrasztként hatott.

János humorral megjegyezte a következő témájú képsorozat előtt: „ha valóságos hideget nem is tudok teremteni, de legalább képekben, a látottak illúziójával próbálom enyhíteni a nagy meleget.” Egy barátjának Izlandon készült különleges képeiből diaporámát készített szép zenei aláfestéssel, így e sziget bizonyos természeti szépségeibe is beavatást nyertünk és legalább egy rövid időre elfelejtettük a hőséget.
A két utolsó diaporáma különösen is kiemelést érdemel. Az egyik a festői Toszkán tájat varázsolta elénk lágy dombjaival, karcsú ciprusfáival, a szépség, a béke, a nyugalom hangulatát árasztva ránk. A záró képsorozat „Lélektánc” címmel fekete fehérben fényképezett, pozitív kimenetelű történetet jelenített meg a tipikusan mai, csukjás, magányos, fiatal, szomorú leányról, akit egy lánycsapat a szeretetével, vidámságával újra mosolyra késztetett és befogadott maguk közé. A Diverz Táncműhely próbáján készült képek a mozgási helyzetek változatosságával, sőt, arcjátékukkal is hatásossá, meggyőzővé tették az alkotás mondanivalóját.

Hálás köszönet Szőke János fotóművésznek, hogy igényességével, remek ötleteivel, témáival, egyedi látásmódjával gazdagította az esténket!

Lucz Ilona