Kirándulás a Mária öröme tanyára

Attila atya hívására 12-en látogattunk el szeptember 20-án szombaton a Kerekegyház közelében lévő, Kunbaracshoz tartozó „Mária öröme” tanyára. Nem ez volt az első kirándulás az újszegedi egyházközségből, Attila atya már korábban is szervezett ide „zarándokutat“.

Távol a város zajától, a természet ölelésében hozta létre Isten kegyelméből ezt a békeszigetet Bíró Csaba és felesége Cecília, keresztény házaspár, akik hat gyermek boldog szülei.

Lelkigyakorlatos, befogadó házat képzeltek, ami részben már meg is valósult, de a jövőbeli tervük a ház bővítése, hogy minél több odalátogatónak legyen szállása.

Megérkezésünkkor a gyerekek közül néhányan már szaladtak elébünk a kedves kutyusokkal együtt. A család elmondhatatlan kedvességgel fogadott minket. A sok látnivaló elbűvölt mindannyiunkat, különösen is a kislányok pónilovas bemutatója. Csodálatos természetességgel élnek ezek a gyerekek itt a tanyán, nincs mobiltelefonjuk, nincs TV, annál inkább van játék a szabadban, van igazi, felszabadult kacagás. Szüleiktől a természet tiszteletét, szeretetét, az állatokkal való bánásmódot korán megtanulják, részt vesznek sokféle munkában, nincsenek elkényeztetve. Milyen jó lenne, ha minden városi gyermek részesülhetne ilyen tapasztalatokban!

Délben a Csaba és Cecil által épített gyönyörű kis nyitott kápolnánál Attila atya szívet-lelket megérintő szentmisét tartott, a kántori feladatot Bővíz Laci látta el, vagyis vezette és gitárral kísérte a szép énekeket. Számomra felemelő és egyben megható volt Isten szabad ege alatt megélni ezt a szép misét, és hálát adni azért, hogy ott lehettünk, hogy együtt imádkozhattunk. Az oltár mögötti domborművön ábrázolt Mária, karján a kis Jézussal, mindkettejük mosolya, öröme hatja át az egész „birodalmat”.

A szentmise után finom ebéd várt ránk, amit jóízűen, hálatelt szívvel fogyasztottunk.

Az ebédet követően remek beszélgetés alakult ki közöttünk. Egyikünk kérdésére a házigazda Csaba őszintén vallott a megtérése előtti életéről, tanúbizonyságot téve arról, hogyan tudta elhagyni Isten kegyelméből a „régi embert” és vált felelős, családját nagyon szerető, Istent imádó „új emberré”. Más téma is szóba került, eközben felvillant bennem Jézus mondása: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

Nagyon szép napot éltünk meg a Mária öröme tanyán, Istennek hála! Két szó, ami a legjobban kifejezi számomra az ott átélteket: a szabadság és a hála érzése.

Kívánom, hogy minél többen jussanak el ide, támogassák anyagilag és imáikkal is ezt a rendkívüli családot, hogy minél előbb valóra válhasson az álmuk!

Hálás köszönet Attila atyának ezért a remek „zarándokútért”!

Lucz Ilona