Zarándok fiatalok Taizé-ben

Plébánosunk, Thorday Attila vezetésével mintegy negyven fiatal és felnőtt kisérőik 11 napos zarándokútra indultunk. Célunk az volt, hogy július 20-27 napjaiban egy hetet töltsünk a taizéi dombon, hogy részt vegyünk az ott élő szerzetesek napi háromszori énekes imádságában, és bekapcsolódjunk a világ, de főképp Európa minden országából érkező keresztény kortársaink találkozójába. A hosszú buszútra idén vállalkozó zarándokok a számunkra készült zarándokfüzetben egyaránt találtunk praktikus információkat és lelki írásokat. Egyikünk, miután kézbe vette a füzetet és látta a “Remény és béke zarándoklata” címet, az ismerkedő bemutatkozás során így fogalmazott: “Az a reményem, hogy felvegyenek az egyetemre és azért imádkozom, hogy béke legyen bennem, ha mégsem úgy történik.” E gondolattal fogalmazta meg azt a szívbeli várakozást, ami a többségben 30 év alatti zarándokok istenkeresésének mozgatórugója Jézus követésében.

Taizé közösségben megélt imádságot, elcsöndesedést, egymásnak megnyíló baráti beszélgetéseket, gyönyörű természeti környezetet kínál, amiből mindenki azt a kincset veheti magához, amire neki most, a személyes istenkeresésében leginkább szüksége van.

A Franciaországba vezető utazás során Szendrényi Marietta gondoskodott arról, hogy az alkalmi társaság egymással ismerkedjen, barátkozzon, amiben a kreatív játékos feladatok és a közös vacsorafőzés is segített. Egy Svájban élő honfitársunk, Vadas Kati jóvoltából idén Wattwil kolostorában kaptunk két éjszakára szállást. Miként tavalyi utunk során a bajorországi Irseeben, úgy idén is a „Fazenda da esperanza”, vagyis a „Remény Udvara” közösség fogadott bennünket. Megtudtuk, hogy ők a különböző káros függőségből szabadultak számára nyújtanak életteret és keresztény szellemiségű életvezetést, hogy az egy-két éves rehabilitáció után testi- és lelki megerősödésük után visszatérhessenek a társadalomba. Megtudtuk azt is, hogy hazánkban is nemrég nyílt ilyen közösségi ház a Nagykanizsa melletti Csákány faluban.

Vasárnap délután Taizébe érkezve bekapcsolódtunk a korosztályunknak megfelelő programba, melynek gerincét a napi háromszori énekes imaóra biztosítja. A magyar csoporttal utazott Kertész Annamária is, aki évtizedek óta a taizéi énekek gitár kíséretének szerzője, valamint férje Bálint Zsolt, aki az énekek magyar adaptációját készíti. Az esti énekes imaórákat meghitté, a magyarokat pedig büszkévé tette Anna művészi gitárjátéka.

A napi programot gondolatébresztő előadások és kiscsoportos megbeszélések tették színessé.  A fiatalok a Taizéi Szerzetesközösség jelenlegi priorja, Matthew testvér „A reményen túli remény” című levelének gondolatait vették sorra, míg a felnőttek Jézus Hegyi beszédjének boldogmondásairól beszélgettek csöndes kisebbségben. A legkülönfélébb háttérből érkezett zarándokok mindannyian kivettük részünket a tábor fenntartásának feladataiból: vannak, akik ételt osztottak, mosogattak, mosdókat takarította, éjjeli őrként vigyáztak a táborlakók álmára, és még sorolhatnánk. Csodálatos összefogás ez, amit a fiatalok szívesen végeznek egymásért. Nem kis feladat gondoskodni 2000 ember napi szükségleteiről, és az imák szépségéről, de a munka és a szemlélődés összhangja szoros keretet ad az osztozáshoz közösségi élet minden területén Taizében.

A hazaút során a zarándok fiatalok ezeket válaszolták kérdéseinkre: Mit láttam én ezen a héten Krisztus egyházából? Mit kaptam itt személyesen ezen a héten?

• “Számomra minden évben meglepő, hogy ennyi különféle származású és nemzetiségű emberrel egyazon Istenben hiszünk: elképesztő ez az összetartozás! A világ sok pontjából jönnek emberek, igent mondanak és vállalják az utazást, ami néha kontinenseket ível át, hogy együtt imádkozzanak. Nagyon jó volt velük részt venni a közös imában: Krisztus körül énekelni, csendben lenni közösen.” (Zsófi 20 éves)
• “Pontosan azt láttam, amiben eddig is bizonyosságom volt, hogy teljesen mindegy milyen nemzetiségű vagy felekezetű emberekkel találkozom keresztényként, mindannyian egy Istent imádunk” (Csenge 18)
• “Taizé varázslata abban rejlik, hogy kiemel minket a megszokottól, hétköznapi vallásosságtól és egy új világ kapuját nyitja meg előttünk. Az új arcokban történetekben, akikkel itt találkozunk ott rejtőzik a lehetőség, hogy új barátságokra és általuk önmagunkra és mások mélyebb megértésére leljünk. Taize esélyt ad, hogy átlépjük saját határainkat.” (Péter, 22 éves)
• “Jó volt tapasztalni, hogy mindenki jókedvűen dolgozik: a munkamegosztással, közöségben még a takarítás is élhető valóság.” (Zalán 24 éves)
• “A taizéi tapasztalat számomra az összetartozás érzését adta: az énekes imádság által közelebb kerültem Istenhez.” (Áron 20 éves)
• “Csendességet és megnyugvást találtam. Mivel most végeztem a középiskolát, így itt tudtam meg, hogy felvettek egyetemre, ami nagyon nagy boldogság volt számomra. Itt ki tudtam tisztítani a fejemet a sok stressztől és koncentrálhattam az Istennel való kapcsolatomra.” (Berni 18 éves)
• “Rendszeresen jövök ide. Taizé nekem ebben az évben bizalmat, nyugalmat, új barátokat, feltöltődést, csodás új énekeket és kitartást adott. Az imák során közel éreztem magam Istenhez nagyon tetszik, a felépítésük és az énekek sokszínűsége” (Bori 21 éves)
• “Nem azt kaptam, amit vártam, hanem azt, amire szükségem volt.” (Imre, 36 éves)

Közösen megéltük, hogy a pár hete még aszályos, trópusi meleg elvonult Burgundiából, és e hét során mindennapos rövid záporok enyhítették a szőlők és erdőcskék borította dombok között a levegőt. A taizéi domb tövében, az oly sokak által szeretett park tavacskája is újraéledt: a Szent István-forrás kövei közül vidám erecskeként tör elő a kristály tiszta víz, hogy megtöltse a kiszáradt tó felrepedezett medrét. Akarva-akaratlanul is felmerül a párhuzam: még aszályos időkben sem apad el az életet adó víz, ugyanígy a szív mélyén rejtőző szeretet is tovább forrásozik a legszűkösebb időkben is, hogy felüdítse a lelket.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy még a legkietlenebb napokban is a szív mélyén lakozó jóság, a másokért való tenni akarás, a feltétel nélküli szeretet forrása nem apad el. A taizéi dombon ezt tudatosíthatják azok, aki zarándokként ide jönnek, hogy az Úr Jézus forrásából merítsenek. A kiengesztelődött egymásra figyelés, Isten alaposabb megismerése és a mindenkit átölelni vágyó atyai szeretet megtapasztalása adja azt az útravalót, a kicsinyke mustármagot, ami a zarándokok hazatérése után sokszoros lelki gyümölcsöt hoz, hogy az emberek között növekedjen Isten országa. Legyen így hát minden taizéi tapasztalat és élmény mindig Isten nagyobb dicsőségére!

taizéi zarándokok