Egy hűséges feleség

Az Újszegedi Társaskör idei első nyári előadója Dr. Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató volt, aki „Egy hűséges feleség: gróf Klebelsberg Kunóné Botka Saroltáról” tartott igen érdekes előadást. Az előadás alapját Botka Saroltának férjéről írt visszaemlékezése adta, melyet „Életutunk” címmel gépbe diktálta és ezt 1964-ben bekövetkezett halálakor azt az Egyetemi Könyvtárnak adta a következő megjegyzéssel: „kérem, az Egyetemi Könyvtárat őrizzék meg…, történeti hűségén változtatást ne eszközöljenek”. E kéziratnak egy kézzel írt példányát oldalági rokonok őrizték meg, s melyet ebben az évben a püspöki levéltárban helyeztek el.

Zombori István hangsúlyozta, hogy Botka Sarolta sohasem helyezte magát előtérbe, mindig szeretett férje munkásságát, gondolatait, elképzeléseit, terveit írta meg és egyben örökítette meg az utókor számára.

Botka Sarolta és Klebelsberg Kunó 1900-ban kötöttek házasságot. A kéziratban, melyet 1928-ban kezdett írni, Botka Sarolta egyrészt megörökítette házasságuk idején történt eseményeket. Szegediek számára különösen fontosak azok a visszaemlékezések, amelyek a kultuszminiszter munkásságára vonatkoznak. „Boldog voltam, ha hivatali munkájáról tájékoztatott.” – írta visszaemlékezésében. Klebelsberg Kunó igen sokat tett azért, hogy a nagy árvíz után újjáépülő város által tett fogadalom megvalósuljon és a Fogadalmi Templom építését befejezzék, s annak „tornyait oly magasra emeljék, hogy a harangok hangját határon túli testvéreink is hallják.” Megépüljön a püspöki palota, az egyetemi képzés számára nélkülözhetetlen klinikák épületsora, s létrejöjjön az a tér a maga árkádsorával, amely meghatározza a belváros arculatát.

Klebelsberg Kunó 1932-ben bekövetkezett halála után Botka Sarolta a pesthidegkúti villa egy részét átengedte a cserkészeknek, férje közel négyezer kötetes könyvtárát a Széchenyi Könyvtárnak adományozta. A II. világháborút követően nagyon nehéz helyzetbe került. Megvonták tőle nyugdíját, majd 1951-ben kitelepítették Okányba. Itt kezdte újból írni visszaemlékezéseit. A kitelepítést követően Hamvas Endre püspök úr fogadta be, s itt Szegeden hunyt el 1964-ben.

Az előadás során egy tiszta szívű, férjét végtelenül szerető és támogató feleség életét ismerhettük meg.

Dr. Homoki-Nagy Mária