Búcsúi szentmise Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén

Csak a SZÍVBŐL adott kenyér az, ami táplál, az érdekből adott kenyér, nem.

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére idén november 16-án az esti szentmisén gyűltünk össze, Isten áldását kérve az Újszegeden szolgáló atyákra, a plébániai dolgozókra, önkéntesekre, jótevőkre, támogatottakra, családjainkra és betegeinkre.

A meghívott Antal Imre atya, a hódmezővásárhelyi Szentháromság és a Szent István Király Plébánia plébánosa a szentbeszédében először azt emelte ki, hogy Isten számtalanszor nyilvánította ki a szeretetét Erzsébet életében. Szent Erzsébet éltető módon sugárzott, az ő példájára jónak lenni jó. Védőszentünk ilyen volt a maga korában és ma is ilyen, mert aki nagy, az benne él a nagyságra törekvő utódokban. Isten meghagyja az ember nagyságát, de csak azét, aki ezt nem mások lekicsinylése, megalázása által éri el.

Erzsébet nagy példa volt a házaséletben, amelyben természetes volt a természetfeletti távlat, hiszen Lajossal úgy szerették egymást, mint Krisztus az Egyházat. Emellett példamutató volt a betegek, elesettek felé való viszonyulásban is, mert úgy tekintett rájuk, mint akivé mindenkinek válnia kell Isten szeretetével átitatva. Isten szeretete felemel, kiemel, átformál, átalakít, így kell tekinteni minden rászorulóra. Segítsük szívből a szegényeket és nem csupán a feleslegünkből, hogy ne váljanak feleslegessé számunkra. Mindannyian szegények vagyunk abban, amire nem vagyunk képesek. Aki segít, aki szeret, az gazdagodik és „befekteti a beteget az ágyába”, aki nem szeret, az kifektet. Szent Erzsébet a segítő szeretet példája. A lelki sebet bekötni, meghallgatni, időt szentelni, ez mind gazdaggá tesz.

Szent Erzsébet életében az is megtapasztalható volt – mutatott rá Antal Imre atya –, hogy akit Isten nagyon szeret, azt nagyon megpróbálja. Fiatalon maradt özvegy három gyermekkel, az udvar nem nézte jó szemmel a tetteit, de ő nem tántorodott meg, idejét, erejét, képességeit mások felé fordította. Aki szeret, annak Isten megmutatja a jóságát, aki viszont nem szeret, annak az Úr megengedi, hogy belefeledkezzen az unalomba, belebetegedjen a panaszkodásba. Aki szeret, az jól használja fel az idejét, mert kapcsolatban van az idő Urával. Sok csalódás, kihívás esetén kinek ne fordulna meg a fejében, hogy levegye a vallás/szeretet ruháját és elvegyüljön a tömegben? Erzsébet ebben is tanítónk, mert aki szeret, az állhatatos.

Imre atya a vasárnapi evangéliumi tanításra hivatkozva elmondta, hogy minden összeomolhat, megsemmisülhet, de Krisztus arra biztat, hogy nincs az az összeomlás, amely Isten ember iránti szeretetét tönkre tenné. Sokan azt gondolják, az Egyház hajója a vég felé tart, de Isten azért teremtette a világot, hogy eljuttassa a teljességre. A világvége akkor van, amikor megszűnik a szeretet, azonban aki szeret, az az élet teljessége felé tart.

Köszönjük Imre atya lélekemelő tanítását, buzdítását, a koncelebrálást Attila atyának, János atyának és Flóri atyának. Köszönet a zenei szolgálatért a Szent Cecília kórusnak. Hosszú „hallgatás”, javítás után újra megszólalt templomunk orgonája, köszönjük Lucz Ilona DLA és Kovács Gábor csodás játékát. Az Erzsébet oltár is ünnepi pompába öltözött Komárominé Évának köszönhetően. Köszönet illeti az asszisztenciát, a sekrestyében, a plébánián megtartott szeretetvendégség körüli teendőkben serénykedőket.

A Karitász csoport és a támogatottaink nevében szeretném megköszönni minden jótevőnknek a nagylelkűséget. Csütörtökönként és minden más alkalommal, a kenyér, tárgyi adományok mellett próbálunk átadni abból szeretetből, amellyel a munkánkat támogatjátok. Kérjük, hogy a szentmise végén, szeretettel osztott Erzsébet kenyeret fogadjátok hálánk jeléül!

Dobóczkyné Bús Márta, a Karitász csoport vezetője