Vallomások a máriagyüdi zarándoklatról

Egész életutunk egy zarándoklat: aki elindul és nem torpan meg, nem téved el, az eléri életcélját – Isten kegyelméből. „A ’már-igen’ és a ’még-nem’ feszültségében élünk” – mondják a teológusok, amikor rámutatnak arra, hogy nem indulnánk el, ha nem sejtenénk a célt, ám a megérkezettség érzése még nem a mienk.

Ezzel a lelkülettel hirdette meg plébánosunk a május 15-17-én megtett zarándokutat. Még ki sem pihentük magunkat, és fel sem dolgoztuk az átélt élményeket, de mégis lássunk néhány mozaikkockát!

Örömmel fogadtam, hogy plébániánk szervezésében 2 és félnapos zarándoklaton vehetek részt, férjemmel együtt. Az első gyönyörű élményem az volt, hogy vasárnap estefelé, amikor a pécsi pálosok templomából a szállásunk felé, Máriagyűdre tartottunk, a buszunk egyik oldalán teliholdat észlelhettük, a másik oldalán pedig a lemenő napkorong vörösét csodálhattuk. Ilyen természeti csodát én még nem láttam!

Feledhetetlen marad számomra a hétfő reggeli szentmise Máriagyűd Kegytemplomában. Különösen megfogott az az érzés, hogy itt lehetek ezen a búcsújáró helyen, s magamhoz vehetem Krisztus testét. Megéreztem, hogy jó itt lenni…

Megragadott az az animációs kisfilm, amit Pécsen a Dzsámi bemutatótermében láthattunk. Ennek segítségével a történelem évszázadaiban járkáltunk, ha azt mesélték, hogy lebontottak egy tornyot s mást építettek helyette, mindig láttam a magam előtt a bontást és épület új stílusban és funkcióinak megfelelő átépítését.

Felemelő élmény volt a Bátai Szentvér bazilikában tett látogatásunk. A minket fogadó diakónus kitüntető szavai, tudós történészi elbeszélése nagyon megfogott. Hallhattuk, hogy 1350 körül itt történt, hogy a miséző pap kezében az átváltozott szentostya vérezni kezdett. A vérzés jelensége állandóan látható volt a bátai kegytemplomban két évszázadon keresztül. Bátát ez a csoda tette nemzeti kegyhellyé, ahova több király is elzarándokolt. A törökök sajnos elpusztították a kegyhelyet, de manapság is ereklyetartóban őrzik Veronika kendőjének egy darabját, amit a hagyomány szerint Jézus vére itatott át. A dombtetőre épült templom kertjét járva megelevenedett a múlt, amikor emberek tízezrei imádkozhattak egy úrnapi szertartáson, de örömmel hallottuk, hogy az elmúlt években egyre többen látogatnak el e gyönyörűen felújított kegyhelyre.

Zarándokutunk során minden nap részt vehettünk szentmisén, imádkoztunk kompletóriumot és laudest, keresztutat jártunk, sőt, hazafelé utazva a buszon rózsafüzért imádkoztunk (Nekem nagy élmény volt, hogy az egyik tizedet én mondhattam.) Hálás vagyok, hogy a járványveszély elmúltával részt vehettem ezen a nagyszerű zarándokúton, s ez lelkileg megerősített.

Kovácsné Puruczki Éva

***

Szálláshelyünk mindkét éjszakán a máriagyüdi ferences kolostorépületből kialakított zarándokház volt. Attila atya mindent pontosan megszervezett, nekünk csak szívünket kitárva kellett befogadni a szebbnél szebb értékes lelki táplálékot.

Pécsett meglátogattuk az ún. havihegyi Havas-Boldogasszony és a közelben élő pálosok templomát, ahol az őszi Mária-napokon nálunk járt Szabolcs atya fogadott bennünket.

Hétfőn a máriagyüdi kegytemplomban szentmisével kezdtük a napot, majd a templom kántora mutatta be nekünk Máriagyüd nevezetes történetét.

Délelőtt a pécsi a Székesegyházat, a Dzsámit és a Világörökség részét képező IV. századi ókeresztény sírkamrákat nézhettük meg. Minden helyszínen idegenvezetők kísértek minket. Ebéd után Harkányba utaztunk, ahol kellemesen lubickoltunk a napfényben és a vízben. Este Villányba látogattunk, ahol a pincében kínálták a helyi finom nedűt.

A hétfő este legszebb lelki élményem a keresztút imádkozása és éneklés volt a Máriagyüdi hegyoldalban kialakított boltíves stációk előtt.

Kedd reggel zsolozsmával búcsúztunk Máriagyüdtől, majd Szigetvárra mentünk, ahol fantasztikus történelem órát hallhattunk az 1566-os csatáról, Zrínyi Miklós és a Sziget várát végkimerültségükig védő hős vitézekről.

Hazafelé utunk során, de fontos állomást tettünk a bátai Szentvér Bazilika meglátogatásával. A királyok által is sokat látogatott kegyhelyen Veronika kendőjének egy darabját őrzik. Sümegi József diakónus tájékoztatott minket a különleges csodákról, a Szent-Vér tiszteletéről. A gyönyörűen felújított templom és környéke a szabadtéri misehellyel kialakított részen, minden évben sok ezer ember zarándokol ide búcsút nyerni. A szentmisén két szín alatt vehettük magunkhoz a szentségi Jézust, majd a szentmise után megérinthettük a Veronika kendőjének egy darabját tartó monstranciát. A buszutazás során a rózsafüzér imádsággal adtunk hálát az elnyert kegyelmekért.

Juhászné Marika

***

Az egyik zarándoktársunk, Komáromi László is megajándékozott bennünket egy kiselőadással, melynek témája Pál apostol levelében szereplő személyek voltak. Ki gondolta volna, hogy az utolsó fejezet végén felsorolt nevek mögött milyen érdekes életutak tárulnak fel?! Név szerint felsorolta mind a 24 főt, köztük 5 nőt, akiknek Pál a leveleit ajánlotta, ezzel is bizonyítva, hogy nem volt nőgyűlölő. Pál kicsi volt és púpos, de agilis és kitartó a hithirdetésben. Érdekes összehasonlítás tett az akkori idők és a mai idők között- nincs új a nap alatt: manapság is oly sok helyen a világban halálra üldözik Krisztus követőit.

Mindenekelőtt köszönetet mondunk a szervezőknek, hogy csatlakozhattunk az újszegediek zarándoklatához. Szállásunk a máriagyüdi volt ferences kolostorban kialakított Domus Mariae zarándokházban volt, ahol kényelem és tisztaság, bőséges reggeli várt ránk.

Nekünk az út részeként legszebb emlékünk a Pécsi Székesegyház és a Dzsámi megtekintése volt. Az utóbbiból a török hódoltság utáni alakítás katolikus templommá, megőrizve néhány török motívumot az utókor számára, ahogyan a török építészeti motívumok is jól megférnek a katolikus templomban.

Lukács Jánosné és Tanács Imréné Aranka