A plébániai közösségeink is részt vesznek a szinodális folyamatban: „Haladjunk együtt!”

Ferenc pápa 2021 októberében meghirdette – az előzetes tervek szerint – 2023 októberében a Vatikánban ülésező püspöki szinódust. Mi ez valójában, és mi közünk hozzá?

Tudnivaló, hogy az 1962-65 között ülésező II. vatikáni egyetemes zsinatot követően VI. Pál pápa jónak látta létre hozni a Püspöki Szinódus intézményét. Ennek célja, hogy az egyház vezetése korszerű választ keressen a világ által adott kihívásokra, s ne kelljen egy évszázadot várni, míg a kérdések feltornyosulnak. Egy-egy aktuális téma körül három évente legyen legfelsőbb vezetői tanácskozás („püspöki szinódus”), amelyet gondos előkészületek előznek meg a helyi egyházak, vagyis az egyházmegyék szintjén. A helyzetfelmérések és a tennivalókra vonatkozó javaslatok alkotják azt a munkadokumentumot, amelyet a témában elmélyült püspökök testülete az úgynevezett „szinódus” során megtárgyal és véglegesít, majd a pápa asztalára tesz. Megjegyzem, ez alapján szoktak megszületni a pápai enciklikák.

Milyen aktuális témákról szóltak az előző szinódusok? A 2015-ös püspöki szinódus a családról tárgyalt, aminek nyomán 2016-ban Ferenc pápa kiadta az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítását a „családban megélt szeretetről”. A 2018-as szinódus a fiatalok aktuális helyzetéről tanácskozott. Az előkészületi három esztendő mindig arra szolgál, hogy a világegyház tapasztalatait összegyűjtsék, de a mostani szinódus magára a szinodális folyamatra szeretne reflektálni. Ez tehát a meghirdetett szinódus témája és egyúttal a módszere. Épp ezért, bennünket, újszegedi híveket arra hív Ferenc pápa, hogy legyünk társak az úton: előítéletek nélkül és minél szélesebb körben hallgassuk meg egymást, ugyanakkor őszintén és bátran nyilvánítsunk véleményt mindarról, ami számunkra fontos az egyház életében.

Megjegyzem, ez az útkeresés plébániai szinten már több mint két évvel ezelőtt elindult Újszegeden, amikor a Természetes Közösségfejlődés (NCD) módszerével felmérést készítettünk, majd 2019.  novemberét követően elkezdtük annak feldolgozását. A járványveszély ugyan többször is megakasztotta a közös tanácskozásainkat, de újból és újból nekirugaszkodtunk, hogy plébániai megújulásunk útja-módjairól közösen gondolkodjunk. Ne feledjük, hogy október 2-án, a Teréz anya Közösségi Nap is ennek gyümölcseként jött létre, vagyis sok hívőnek áldozatos tevékenysége következtében valósult meg.

Azt követően öt szerdai alkalommal ültünk össze közös dolgainkról beszélgetni. Figyelmünk fókuszába – Kerekes László testvérünk felvetése alapján – főleg a vasárnapi miseélmény megerősítése, gazdagítása állt, hogy az mindinkább lelkünket betöltő közös ünneplés lehessen.

Meglátásainkból javaslatok is születtek, sőt néhány lépést is tettünk a megvalósítás felé.

Ilyen például, hogy legyenek, akik az ajtóban kedvesen fogadják a szentmisére érkezőket. Egy-egy plébániai kisközösség vállaljon szolgálatokat oly módon, hogy (pl. havonta egyszer) azon a szentmisén a közösségi tagok perselyeznek, felolvasnak, ministrálnak, sőt akár a zenei szolgálatot is vállalhatják – bizony, jó úton vagyunk ennek kiszélesítése felé. Újszegedi plébániánkon szükség van a felolvasók (lektorok) és az áldoztatók (akolitusok) összefogására és képzésére.
Továbbá igény merült fel arra, hogy a szentmisék előtti 5 percben legyen lehetőség a csöndes ráhangolódásra (ezt segítheti halk orgonamuzsika), a mise végét követően azonban ne siessünk el, hanem inkább maradjunk a templomban, köszöntsük egymást, és legyünk különösen figyelmesek azok iránt, akiket nem ismerünk – bátran szólítsuk meg őket! Apró lépésekben haladva is hisszük, hogy nagy dolgokra is képesek lehetünk.

Ezt fejezi a következő frappáns mondás: „Kezdjük azzal, amit muszáj, folytassuk azzal, ami lehetséges, és máris azt tesszük, ami lehetetlen.”

A plébániai megújulásunkat szorgalmazó közös tanácskozásunkat a karácsonyi ünnepek után, január 12-én, szerda 17 órakor folytatjuk. Kapcsolódj be a párbeszédbe, haladjunk együtt a szinódusi úton!

Gulyás Péter és Thorday Attila