A Názáret családcsoport nyaralása Máriapócson

Családcsoportunkban már hagyomány, hogy a nyári időszak alatt felkerekedünk, elutazunk és együtt töltünk pár napot. Idén sem volt ez másképp, július 13-17-ig Máriapócson voltunk öt családdal.

Sikerült olyan időszakban mennünk, amikor nem volt semmilyen zarándoklat, ünnep, így a zarándokszállás csendjét csak eleven gyermekeink verték fel. A reggeli és esti imákat, elmélkedéseket Véseiné Szőlősi Réka állította össze és vezette. Igyekeztünk a napokat tartalmas programokkal kitölteni. Eljutottunk a nyíregyházi állatkertbe, meghódítottuk a sárospataki várat, Sátoraljaújhelynél a bátrak átkeltek Európa leghosszabbnak mondott függőhídján. Debrecenben bejártuk a híres nagytemplom zegét-zugát, és a templom tornyából megcsodálhattuk a város látképét, a kisebbek pedig a nagyerdei játszótér fantáziagazdag játékaival ismerkedhettek meg. Egyik délelőtt a zarándokházban élő Márk testvér élvezetes előadásában hallgathattuk meg Máriapócs, a kis fatemplom és a kegyhely történetét, az ott történt csodákat, valamint megnézhettük a bazilita rendház múzeumát is. A kegyhely templomában együtt imádkoztunk, énekeltünk, lelkileg töltekeztünk.

Vacsora után a gyerekek fociztak a zarándokház kertjében, majd sötétedés után a társasjátékoké lett a főszerep. Sokat nevettünk, beszélgettünk. Az idő pedig gyorsan telt, jó lett volna picit megállítani, hogy mindenre legyen elég idő. A hazautazás napján feltöltődve, élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Siklósné Pechan Szilvia

Mint énekes növendéknek az volt a legnagyobb élményem, hogy tarthattam egy kis „koncertet” a magyar 80-90-es évek rock slágereiből (Pl.: Edda: Hűtlen, Demjén Ferenc: Sajtból van a hold, Ákos: Fénybe nézz). Nagy megtiszteltetés volt számomra a közösségünknek énekelni. Köszönöm Szőllősi Rékának a zenei segítséget, aki próba nélkül is remekül kísért gitáron.

Carlo S. Girotti (Siklós Ádám, 15 éves)

Hálásak vagyunk, hogy évről évre eljutunk a Názáret családcsoporttal kirándulni és ez idén egy újabb hely volt Magyarországon, ahol még nem jártunk. A görögkatolikus Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyen töltöttünk el öt napot.

A csodaszép díszes templom elvarázsolt minket szépségével, a kegykép több, mint 300 éves történetével, melyet részletesen meghallgattunk a Zarándokházban élő és ott szolgáló Márk testvér előadásában. A kegytemplomban II. János Pál pápa is végzett Szent Liturgiát 1991-ben. Közösen imádkoztunk a könnyező Istenszülő ikon előtt, majd csendben egyéni imákat is megfogalmaztunk.

Mivel Szegedtől sokat kellett utaznunk a Nyírségig, betábláztuk napjainkat, hogy eljussunk a környező nevezetességekhez. Jártunk a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Református Nagytemplom tornyában, megnéztük a Sárospataki Rákóczi-várat, amely az 500 forintoson szerepel és átsétáltunk a sátoraljaújhelyi függőhídon. Ez utóbbi a Nemzeti Összetartozás Hídja, amelynek a hídfői közötti támaszköz kerek 700 méter, így e tekintetben – mint megtudtuk – a világ leghosszabb függőhídja. 83 méter magasságban feszül két hegy között, így volt, aki nem mert átmenni rajta.

A reggeli és esti imák mellett nem maradtak el a közös esti beszélgetések, társasjátékozások sem, mely a gyerekeink kapcsolatait is mélyítették, Istenben táplálták. Boldog vagyok, hogy idén is ennyi lelki élménnyel gazdagodtunk.

Hazafelé már külön-külön utaztunk. A mi családunk ellátogatott a debreceni Déri Múzeumba, hogy megnézzük a Munkácsy Krisztus-trilógiát, amely a szegedi Munkácsy kiállításon nem volt látható. Lehengerlő élmény volt. Ez a kirándulás idén nyáron is feltöltött minket lelki táplálékokkal, melyről eszünkbe jut az Úrral való egység imája: „Imádott Jézusom! Lábunk együtt járjon, …”

Móczárné Kiss Gabriella

A közös kirándulásunkon sokat jelentettek nekem a reggeli és a napot lezáró közös imák. Jó volt érezni, hogy a többi szülő is figyel a saját gyerekeinkre: jó szóval, példával is támogatnak, erősítenek minket, ha lelkileg kissé elfáradunk. Sokat jelentett az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, egymás „terhét is hordozzuk” – ahogy Pál apostol is buzdít minket.

Véseiné Szőlősi Réka